A közösségi alapszerződés 119. cikke leírja, mit kell tenni, „ha egy tagállam a fizetési mérlege tekintetében a fizetési mérleg egészének egyensúlyhiányából (…) adódóan nehézségekkel küzd vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti, és ezek a nehézségek alkalmasak különösen a közös piac működésének vagy a közös kereskedelempolitika fokozatos megvalósításának veszélyeztetésére”. Ebben az esetben „a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja az érintett állam helyzetét és azokat az intézkedéseket, amelyeket ez az állam (…) megtett vagy megtehet. A Bizottság megjelöli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak”. Ha ezek az intézkedések elégtelennek bizonyulnak a felmerült vagy fenyegető nehézségek leküzdéséhez, a Bizottság kölcsönös segítségnyújtásra „és ehhez megfelelő módszerekre” tesz javaslatot a Tanácsnak.

A Tanács minősített többséggel ilyen kölcsönös segítséget nyújt; irányelveket vagy
határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák az ilyen segítségnyújtás feltételeit és részleteit.

A kölcsönös segítségnyújtás megvalósulhat:

a) összehangolt fellépés útján olyan más nemzetközi szervezetek irányában, vagy keretében, amelyekhez a tagállamok fordulhatnak;
b) olyan intézkedések útján, amelyek a kereskedelem eltérülésének elkerüléséhez szükségesek, ha a nehézségekkel küzdő állam harmadik országokkal szemben mennyiségi korlátozásokat tart fenn, vagy vezet be újra;
c) más tagállamok által nyújtott korlátozott mértékű hitelek útján, amihez ezek egyetértése szükséges.

Ezt a lehetőséget először Olaszország használta ki, amely 1993-ban 8 milliárd ECU-t kapott. Másodszor pedig Magyarország, amely most 6,5 milliárd euróhoz jut a jelenleg ilyen célra elkülönített 12 milliárd eurós (nemsokára azonban 25 milliárd euróra felemelendő) alapból. A Nemzetközi Valutaalap 12,5 milliárd euróval, a Világbank 1 milliárd euróval járul hozzá a magyar pénzpiaci válság enyhítéséhez, így hazánk összesen 20 milliárd eurós hitelcsomaghoz jut.

Kedvező volt a piaci reakció

Az október 29-re virradóan közzétett, de már napok óta fokozatosan egyre több részletében ismert bejelentést igen kedvezően fogadták a piacok, a forint árfolyama és a BUX-index is lényegesen erősödött. Ez nem magától értetődő, hiszen például Ukrajnában semmilyen pozitív piaci hatás nem látszott, pedig Kijevet is 16,5 milliárd dolláros mentőcsomaggal segítette ki az IMF – méghozzá alig egy nappal a magyar hitelcsomag véglegesítése előtt. Az elemzők szerint az eltérő fogadtatás arra vezethető vissza, hogy Ukrajnában az igen erős belpolitikai bizonytalanság mellett erősen kétséges, hogy sikerül-e teljesíteni a hitel feltételeit, míg Magyarország esetében ez nagyobb valószínűséggel jelezhető előre.

Az összesen 25,1 milliárd dollárra rúgó mentőövvel a hitelpiaci válság hatásainak leküzdésében kíván segíteni a három szervezet. A valutaalap úgy véli, hogy a csomag erősíteni fogja a magyar gazdaság rövid távú stabilitását és hosszú távú növekedési potenciálját. A program célja, hogy javítsa a pénzügyi stabilitást, és megerősítse a pénzügyi szektort. A csomag olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek biztosítják a megfelelő forint- és devizalikviditást, valamint a bankrendszer „erős tőkeszintjét”. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója kiemelte, hogy a hitelkeret összege Magyarország IMF-kvótájának több mint tízszerese, 1020 százaléka.

Az Ecofin-Tanács elnöksége és a Bizottság szerdán közös közleményében szintén arra emlékeztetett, hogy „a magyar pénzügyi piacokon érzékelhető fokozott feszültség fényében” az EU kész részt venni egy, a Nemzetközi Valutaalappal összehangolt finanszírozási programban, annak érdekében, hogy tartósan biztosítható legyen a magyar fizetési mérleg stabilitása. Az elnökség és a Bizottság szerint a pénzügyi segítségnyújtási csomaggal összefüggésben a magyar hatóságok komoly kötelezettségvállalást tesznek egy kísérő szakpolitikai program végrehajtására, amelyet a konvergenciaprogram következő változatába is bele kell foglalni. „Támogatjuk az IMF-nek a Magyarországon működő jelentős pénzintézetek felé intézett felhívását is, hogy továbbra is biztosítsák a gazdaság megfelelő finanszírozását” – derül ki a közleményből.

A kiigazító lépések bekerülnek a konvergenciaprogramba is

„Az elmúlt hetekben folyamatosan egyeztettünk a magyar hatóságokkal és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) annak érdekében, hogy közös megoldást találjunk a magyar pénzügyi piacokon egyre erősödő feszültség megfékezésére. A hatóságok elfogadtak egy intézkedéscsomagot, amely többek között az idei és a jövő évre tervezett költségvetési konszolidáció felgyorsítását és a költségvetési irányítás reformját irányozza elő; intézkedések történtek továbbá a piac likviditásának és a pénzügyi stabilitásnak az alátámasztására, az Európai Központi Bank támogatását is felhasználva; a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pedig megemelte a kamatokat, hogy megfékezze a forint árfolyamának gyengülését.

Az uniós támogatási mechanizmus összefüggésében később megállapítandó szakpolitikai feltételek végrehajtását a Bizottság a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal együttműködve fogja nyomon követni” – olvasható az Ecofin és a Bizottság közös közleményében.

Egyelőre nem fordult más uniós tagállam hivatalosan a Bizottsághoz a Magyarországéhoz hasonló pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó kéréssel – közölte október 29-én Joaquín Almunia biztos, aki jelezte, hogy az EU más országok megsegítésére is készen áll. Azt is elmondta, hogy Brüsszel javaslatot terjeszt a pénzügyminiszterek elé, hogy emeljék a fizetési mérleg javítására szolgáló keretet a jelenlegi 12 milliárd euróról 25 milliárd euróra.

Miért éppen Magyarország?

Hogy miért éppen Magyarország lett az első tagállam, amely a jelenlegi válság idején megcsapolja ezt az uniós keretet? Elemzők egybehangzó véleménye szerint elsősorban a 2002-2006 között követett, elhibázott gazdaságpolitika miatt, amely az EU-ban a legmagasabb szintre vitte a GDP-arányos államháztartási hiányt. Mivel a lakosság eközben eladósodott, a hiányt döntően külföldi forrásokból kellett finanszírozni. Tovább növelte a magyar gazdaság külföldi forrásokra való ráutaltságát az a tény, hogy a lakossági eladósodás is devizában ment végbe – éppen azért, mert az elhibázott gazdaságpolitika miatt a kamatszintet magasan kellett tartani, s így a devizahitel sokkal vonzóbbnak bizonyult.

Amikor pedig a jelenlegi pénzügyi válság során a kockázatvállalási kedv globális csökkenése miatt hirtelen a magyar állampapírok piaca is kiszáradt, a vevők eltűntek, reális veszélyként merült fel a hitelek refinanszírozásának lehetetlenné válása, vagyis az államcsőd réme (még akkor is, ha a magyar hatóságok a 17 milliárd eurós devizatartalékra hivatkozva ezt rendszeresen cáfolták). Hiába faragta le jelentősen a kormány a hiányt 2006 közepétől kezdve, az ország csak akkor úszta volna meg a mostani nehézségeket, ha többletet mutat fel a büdzsé. A viszonylag kisebb hiány ahhoz bőven elég volt, hogy egyes spekulánsok támadást indítsanak a forint és a Budapesti Értéktőzsdén forgó részvények árfolyama ellen. A nagyarányú forintgyengülést már nem lehetett tétlenül nézni, mert az az infláció elszabadulását vetítette előre.

Ebben a helyzetben elkerülhetetlenné vált a külső forrás bevonása a nemzetközi szervezetektől. Mivel a cél a piacok megnyugtatása, a befagyott állampapírpiac újraélesztése volt, minél nagyobb összegű csomagot kellett összerakni, minél több nemzetközi szervezetet kellett bevonni – részben azért is, hogy a magyar kormány elmondhassa, fontos szövetségesei vannak a spekulánsok elleni védekezés során. Így született meg a döntés, hogy az IMF, az EU és a Világbank is részt vesz az akcióban. Az unió részéről a fő motivációs erő a mentőakcióban való részvételre az volt, hogy a Bizottság és a tagállamok egyaránt felismerték: a segítségnyújtás elmaradása esetén a magyar gondok sokkal könnyebben terjedhetnek át más tagállamokra, elindítva az 1997-98-as ázsiai-orosz válság során tapasztalt "fertőző" folyamatokat.

Címkék: piac, EU, befektetés, támogatás, hitel