A szövetkezet lenyesegeti a kapitalizmus vadhajtásait

-  Tanulmányai egyikében említést nyer egy megállapítása, mely szerint a tagok szövetkezeti formában alapvetően a szükségleteiket elégítik ki.
- Igen ez gyakorlatilag Ihrig Károly szövetkezeti elméletében jelenik meg ilyen formában, amiben arra utal, hogy két alapvető elv lehet a gazdaságban, az egyik a piaci elv, ami általában monetarizált is, a másik pedig a szükségleti elv. Ebből a szempontból érdekes a szövetkezet ún. kettős természete, mert a tag és a szövetkezet vezetése között, tehát a szövetkezeten belül, a szükségleti elv érvényesül, ami persze nem feltétlenül fogyasztási szükségletet jelent, hanem adott esetben például a saját termék értékesítésének a szükségletét. A szövetkezet kifelé (a piacon) viszont profitorientált gazdasági társaságként viselkedik, tehát például ugyanolyan marketing stratégiákkal versenyez a piacon, mint más szervezetek (Bt. Kft. stb.). Befelé viszont, a tagokkal szemben egyfajta látens piac van, a szövetkezet elkötelezett a tag felé, gyakorlatilag a megtermelt többlet szétosztás arányos. Az egyik fő specifikuma ugyanis az ún. előmozdító típusú szövetkezeteknek, mint például az értékesítő-marketing szövetkezeteknek, hogy a többlet szétosztása, a felmerülő költségek és megfelelő tartalékok levonása után, a szezon  vagy az értékesítés végén a szövetkezet által lebonyolított tranzakciók (pl. az eladott tej mennyisége, illetve adott esetben minősége) alapján történik, nem pedig a befektetett tőke alapján. A szükségleti elv még arra is utal, hogy a szövetkezetet azért hozzák létre a tagok, mert bizonyos funkciókat, mondjuk mezőgazdasági termelés esetében, például az értékesítést, tárolást nem tudják maguk ellátni vagy csak óriási költségekkel. Ezért közösen, egy ilyen típusú parciális vagyis részleges integrálással  próbálják megvalósítani a termelők a gazdálkodási folyamat egy részét; s így  értelemszerűen bizonyos gazdálkodási szükségleteiket ezen keresztül elégíti ki. Ebben a kontextusban, az említett mezőgazdasági szervezetek elsősorban tehát ún. előmozdító típusú vagy üzemkiegészítő szövetkezetek közé tartoznak, általában nincs bennük közösen termelő tevékenység.

- De ezzel együtt profitorientált tevékenység?
- A szövetkezet, mint vállalat nem profitorientált, hiszen a legfőbb cél, hogy a tagnál realizálódjon a nyereség, viszont kifelé profitorientált (nyereségtermelő) módon viselkedik. A tagokkal szembeni belső kapcsolatban, a tag és a szövetkezet vezetősége között azonban a szükségleti (non-profit elv) elv érvényesül. Az angol nyelvű terminológiában ezt úgy hívják: „business at cost”, ami magyarul azt jelenti, hogy a szövetkezet nem nyerészkedik a tagon, azaz az ún. altruizmus elve érvényesül. Nem magának a szövetkezetnek kell tehát nyereségesnek lennie, hiszen például az értékesítő szövetkezet csak egy kiegészítő marketing eszköz, hanem a termelő vállalkozásának kell nyereségesnek lennie.

- Annál is inkább igaz ez, hiszen a dolgozataiban említi a szövetkezés  „ piaci ellensúlyozó”  szerepét.
- Ez a kifejezés John Kenneth Galbraith-től származik, „Az amerikai kapitalizmus” c. könyvében (American Capitalism), egyebek mellett, az agráriumot is hozza példának, ahol az egyenként kicsi, erőtlen gazdasági alanyok nagyobb szervezettségét biztosítja a szövetkezet. Az alapvető probléma az, hogy amint arra már Ihrig Károly is rámutatott a 30-as években, hogy a termelők a piacon nem képesek számottevő alkuerőt képviselni, a velük szemben mindenképpen előnyösebb helyzetű feldolgozókkal, kereskedőkkel, kiskereskedelmi láncokkal szemben. Utóbbiak hatást tudnak gyakorolni a piacra, hiszen sokkal nagyobb mennyiség felett diszponálnak, nagy mennyiséget szereznek be és értékesítenek is. A szövetkezet azonban - méretétől függően - egyfajta „kisugárzó hatást” is kiválthat, országosan is, illetve esetleg egy adott régióra. A „kisugárzás” lényegében az jelenti, hogy a nem szövetkezeti vállalatok nem tudnak eltérni a szövetkezet által fizetett átvételi (felvásárlási) ártól, hiszen nyersanyag nélkül maradnának. Az a lényeg, hogy a szövetkezet az egyenként kicsi, gyenge gazdaságokat összefogja a velük szemben álló feldolgozókkal, kereskedőkkel szemben, nagyobb alkuerőt, ellensúlyt biztosítva számukra. Ihrig ezt úgy fogalmazta meg, hogy a szövetkezet, mely feltételezi a piacgazdaságot, a kapitalizmus vadhajtásait lenyesegeti, a piacot egy kicsit a szabad verseny irányába mozdítja el.

- Ez egyben a teljes termékpálya megszervezését is jelentheti?
- Bizonyos esetekben igen, lásd például több szektorban is a dán és holland példát, azonban a teljes termékpályát átfogó vertikális integráció megvalósítása Magyarországon nem nagyon valószínűsíthető, legalábbis a legtöbb ágazat esetében. A legvalószínűbb, hogy egy vegyes mezőgazdasági szövetkezeti struktúra marad meg, ebbe beletartozhatnak az egycélú szövetkezetek (pl. tej, vágóhídi, pince szövetkezetek), illetve a TÉSZ típusú szervezetek is, melyek többsége szövetkezeti formában működik, de vélhetően megmarad a termelő tevékenységet is végző, többfunkciós forma is, mely beszerző- és értékesítési tevékenységet is folytat. Az előmozdító típusú szövetkezetek, mint például a TÉSZ-ek, marketing szövetkezetek, nem elsősorban a termelés szintjén dolgoznak, inkább értékesítenek, tárolnak, feldolgozzák a nyersanyagot stb.
Érdekes az ún. "konglomerátum” jellegű integrációs forma, amikor a szövetkezet több termékpályát is koordinál, például, amikor nincs gyümölcs-feldolgozási szezon akkor, más termék előállítással (pl. üdítőital palackozással) is foglalkozik a szervezet, a jobb kapacitáskihasználás miatt. Ebben az értelemben kicsit hasonló a régi termelői típusú szövetkezetek működése, hiszen azok a többféle mezőgazdasági nyersanyag termelése mellett, integrálták a háztáji kistermelés értékesítésének egy részét, illetve szolgáltatásokat is nyújtottak. Itt azonban sok esetben az áttekinthetőséggel, az egyes szervezeti egységek közötti elszámolással, ösztönzöttséggel voltak problémák.

- A kolhoz típusú szövetkezetekben igen jelentős volt a szociális funkció, erről azt gondolom, hogy a ma élesedő gazdasági versenyben, a direkt szociális funkció felvállalása gyengítheti, megnehezíti a szövetkezés részvételét a gazdasági versenyben.
- A szövetkezeti forma létrejötte feltételez egy alulról építkező társadalmi önszerveződési folyamatot. Az elmúlt húsz év ebben a tekintetben a kudarcok sorozata. A magyar társadalom többsége mentálisan nincs erre az együttműködésre felkészülve, le kell bontani a – részben történelmileg beívódott - gondolkodási blokkokat. Ezen a területen főként a népfőiskolai mozgalom próbálkozásai hoztak némi eredményt, de persze sokat jelenthet - a társadalom egészét tekintve - a civil kezdeményezések egyre nagyobb száma is.
Az összefogással szembeni ellenérzés, tehát nem elsősorban gazdasági kérdés, hanem mentális probléma.  Ráadásul a politikának e tekintetben sem ösztönző a magatartása, úgy tűnik, mintha az uralkodó elitnek nem lenne elemi érdeke, hogy alulról jövő szerveződések jöjjenek létre… Remélhetőleg az alulról és felülről induló kezdeményezések egyszer összeérnek.

- A mezőgazdasági ágazat mely szereplőitől várhatjuk a szövetkezést?
- A dán szövetkezetek XIX. századi létrejöttekor is elsősorban a közepes és nagyobb termelők álltak össze, mert nekik volt már mit veszteniük, ha nem megfelelő áron adták el a termékeiket. Együttesen megfelelő mennyiségű árualap rendelkezésre állt, amelynek értékesítésével jövedelmezőbb helyzetbe kerülhettek. Másrészt a népfőiskolai mozgalom kulturális szintet emelő eredményei is ebben a körben jelentkeztek elsősorban.
- Ma egy átlag magyar falu 1500-2000 hektárját néhány erősebb vállalkozás működteti. A szövetkezés szempontjából rájuk hogyan lehet számítani?
- Véleményem szerint lehet rájuk is számítani, hiszen hiába viszonylag nagyok az említett vállalkozások, de ha tovább szeretnének lépni, például export vagy más nagyobb hozzáadott értékű tevékenység végzésével, előbb utóbb ők is együttműködési formákat alakítanak ki. Különösen a fiatal, hosszútávon gondolkodó gazdákra gondolhatunk és számíthatunk ebben a tekintetben.

- A termelők integrációját nem a piac oldaláról kellene megközelíteni?
- Igen ezt a kérdést a feje tetejére kellene állítani. Arra kellene ösztönözni a termelőket, hogy a fogyasztó fejével is gondolkodjanak, hogy versenyképes áron és jó minőségben elégítsék ki a fogyasztói igényeket. Ha ez a szemlélet nem alakul ki, akkor egy folyamatos kiszolgáltatottság áll fenn a termékek értékesíthetőségét illetően. A fogyasztói igényekhez és piaci követelményekhez való flexibilis alkalmazkodás nem feltétlenül jelenti a szövetkezeti identitás feladását, ahogy azt - az általam több tanulmányban is elemzett - holland példa is mutatja.

- A hazai szövetkezés megszervezését Ön hol kezdené?
- A fejekben, kicsit a szívekben. A téves nézetek, személyes csalódások, sztereotípiák, mentális blokkok, akadályok lebontása a feltétele a bizalom és az együttműködési készségek létrejöttének, természetesen nemcsak a mezőgazdaságban.

Bolyki István