Agroinform

+36 20 477 5467 (H-P 8-16)

Regisztrált felhasználó:

Látogató most: , Tag:

Apróhirdetés: , Mai:

A fejes saláta szabadföldi termesztése

Forrás: Agroinform szaklap 2009/7
Nyomtat
Létrehozva: 2009-07-24 08:08:26  
 
A fejes saláta termesztéséről nyáron beszélni vagy cikket írni meglehetősen felelőtlen vállalkozás. Nemcsak azért, mert ilyenkor, amikor szinte minden zöldségfaj könnyűszerrel megtermeszthető, a legnehezebb jó salátát produkálni (felmagzás, rossz csírázás a meleg miatt), de az értékesítése is a gyenge kereslet miatt nehéz, nem is beszélve a logisztikai gondokról (gyors hervadás).


Fajtaválasztás

A fajtákkal szemben támasztott fontosabb fogyasztói igények a sárgászöld "szőke" levélszín, vékony levél, nagy fej, a fej takaróleveleinek jó átfedése, tömött fej, erősen záródó, széles alap. Fejnagyság tekintetében nyáron a nagyobb fejeket keresi a piac (300-400 g). A fajtákat, a jó fejesedés érdekében mindig a termesztési időszaktól függően választjuk meg. A téli-tavaszi fajták nyáron gyorsan magszárba mennek.
Fontosabb szabadföldi ültetési időpontok:

  • Síkfóliás termesztés (március)
  • Korai szabadföldi termesztés (március-április)
  • Nyári termesztés (május-július)
  • Őszi termesztés (augusztus-szeptember)
  • Áttelelő termesztés (október eleje)


Talajelőkészítés

A fejes salátának, különösen a palántázottnak, sekélyen helyezkedik el a gyökérzete, ezért 20 cm-nél mélyebb talajművelést nem igényel, és a tápanyagokat is ebbe a mélységbe helyezzük el. Trágyázáskor a talajvizsgálati eredményekből induljunk ki, és ennek függvényében végezzük a tápanyag-utánpótlást. A talaj előkészítése során nagy figyelmet kell fordítani a talaj sótartalmára (EC érték), lévén a fejes saláta az egyik legsóérzékenyebb zöldségnövény.
A talaj tápanyag-ellátottságától függően, az 1. táblázat szerinti tápanyagmennyiség kiszórását javasoljuk. Nitrogénből, a saláta sóérzékenysége miatt, alacsony tápanyagszint esetén sem javaslunk 5 g/m2-nél többet alaptrágyaként kiszórni, a nitrogén pótlása tenyészidőben szükség szerint folytatható.
A talaj-előkészítés során először a műtrágyát 20-25 cm mélyen bemunkáljuk a talajba, majd rotációs kapával az ültetéshez egyenletessé tesszük az ágy felületét.



Palántanevelés

Míg hajtatásban a fejes salátát csak palántáról szaporítják, addig szabadföldi körülmények között – ugyan kisebb felületen - helyre is vetik. Ez utóbbi szaporítási módot csak ott javasoljuk, ahol jó a talajszerkezet, ebből adódóan biztos a magok csírázása, kelése. A fejes saláta termesztési költségein belül - más növényekhez képest - viszonylag jelentős összeget, 15-20%-ot tesz ki a palántanevelés. A palántanevelésen belül is meghatározó a tápkockaföld, tálcaföld (szaporítóföld) költsége, tűzdelés esetén a kézimunkaerő. Elmondható, hogy árutermelői szinten általános a drazsírozott vetőmag használata, ami megdrágítja a vetőmagot, ugyanakkor egyszerűsíti a vetést és megtakarítást jelent a legtöbb kézimunkát jelentő tűzdelés esetében is. A kereskedelembe kerülő vetőmag többnyire drazsírozott és csávázott, ezért külön kezelésre általában nincs szükség. A drazsírozott magból kelt növényállomány, a vetőmag kalibrálása miatt, egyenletesebb, mint a csupasz magé.
A csíranövények alacsony tápanyagigénye és sóérzékenysége miatt, a tápkockának, ill. a csíráztató közegnek nem szabad túl magas tápanyagszintet beállítani, előnyösebb a csírázást követő tápoldatozás vagy tápoldatos beöntözés. Ilyen célra egészen híg, 0,05-0,1%-os, foszforban gazdag tápoldatot használjunk. A tápkockaföld nedvességétől függően naponkénti egy-két öntözést, ill. tápoldatozást alkalmazzunk. Már a palántaföld átmeneti kiszáradása is, az érzékeny saláta esetében, a gyökérzet súlyos károsodást okozhatja.



Fejes saláta palántaneveléséhez a 4x4 ill. az 5x5 cm-es tápkockákat, vagy nagyobb sejtméretű tálcákat használjuk.
Ültetéskor, kézi művelés esetén 25-35 cm-es sortávolságot, és 20-35-cm-es tőtávolságot javaslunk (71-200 000 tő/ha), gépi műveléshez (növényápoló talajművelés) 3x30+60 cm-es ágyásos elrendezés a legmegfelelőbb. Ennél sűrűbb ültetés esetén a fejek átlagtömege csökken.
Lehetőség szerint válogatott palántákat, közel azonos fejlettségű növényeket ültessünk ki. A fertőző gombás betegségek miatt a fejes salátát sekélyen ültessük.

Növényápolás

A gyomosodásra hajlamos talajon csak az első két hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására, átkapálására, később, miután a levelek szétterülnek az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők el. Jól gondozott és előkészített talajon erre sincs szükség.
Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 15-20 mm-es adagok elegendőek, azonban az ilyen formában adott víz mellett nyáron, szükséges lehet a napi 1–3 alkalommal végzett 1–2 mm-es adagú párásító öntözés is (2. táblázat). Ez jelentős mértékben hozzájárul a fejek súlyának gyarapodásához.
A talaj tápanyagtartalmától függően egy, esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás. Erre akkor van szükség, ha ültetés előtt a talaj alacsony tápanyag-ellátottsága miatt a szükséges tápanyagokat (nitrogén és kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni. Fejtrágyának alkalmanként 5 gramm/m2-nél több nitrogént és 10 gramm/m2 káliumnál (K2O) több műtrágyát a perzselés veszélye miatt ne adjunk. Tekintettel a fejes saláta magas vas- és magnéziumigényére, lombtrágya formájában szükséges ezeknek a tápelemeken a pótlásáról gondoskodni.
Amennyiben mód nyílik a tápoldatozásra, úgy a fejtrágyát további adagokra lehet megosztani, általános szabályként elfogadható, hogy megfelelő minőségű öntözővíz esetén 0,1-0,2 %-nál töményebb tápoldatot ne használjunk.



Betakarítás, csomagolás

A fejes saláta betakarítását akkor kezdjük el, amikor a fejek keménysége kézzel jól kitapintható. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokáig várni, mert a hosszú nappalok hatására gyorsan megindul a magszárképződés.
Nálunk a salátát két–három menetben vágják, mert az egyenetlen állomány következtében az érés nem egyszerre történik. Így mindig a második és harmadik szedések alkalmával jelentős mennyiségű az olyan termés (3–5%), ami a vágás alkalmával megsérül, amit összetaposnak. Ezért a talaj-előkészítéssel, a palánták válogatásával, valamint az ápolás során mindent el kell követni annak érdekében, hogy a fejek egyszerre fejlődjenek, és egyszerre legyenek vághatók.

Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb.1 cm magasan elvágjuk úgy, hogy az alsó sárga, gyakran sérült beteg és piszkos levelek a földön maradjanak. Túl sekély vágásnál nagy a veszteség.
A levágott és lepucolt fejeket vízzel leöblítjük (aminek kettős célja van), majd torzsával felfelé ládába rakjuk. A víz a maradék földet eltávolítja az alsó levelekről, és lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami a levegő hatására oxidálódik, és gyorsan megfeketedik, így kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti.

Nálunk a fejes salátánál a nagyobb műanyagrekeszeket, ládákat használják csomagolásához, külföldön a különböző papírkarton dobozokat részesítik előnyben.

Kedvezőtlen környezeti tényezők okozta fejlődési rendellenességek

A kiültetést követően (kora tavaszi ültetés), ha hideg éri a növényeket, egyes fajtáknál felléphet az antociánosodás. Ez a jelenség jól ismert néhány más zöldségfajtánál is (pl. paradicsom, káposztafélék, cékla stb.), ami inkább látványnak ijesztő, de a valóságban terméskieséssel vagy minőségromlással nem jár. Idővel, ahogy a hőmérséklet emelkedik, a növények visszanyerik egészséges zöld színüket, és a növekedésük zavartalan.

A levegő alacsony vagy magas páratartalma a termésképződésen túl több fertőző és élettani betegség kialakulását is befolyásolja. A saláta számára a 70%-os relatív páratartalom mondható optimálisnak, ilyen telítettség mellett leggyorsabb a növekedés üteme, ugyanakkor a gombás és a baktériumos betegségek felszaporodása még nem jelentős.

A fejes saláta érzékenyen reagál a levegő páratartalmára, ill. annak változására. A magas, 90% feletti nedvességtartalom kétféle élettani betegséget is kiválthat, az üvegesedést és a lágy levélszél barnulást, ami betegségek többnyire csak a fólia alatti termesztés során fordulnak elő.
A túl alacsony páratartalomnak is van jellegzetes élettani betegsége, amely az idősebb leveleken mutatkozik először. A száraz vagy külső levélszél barnulás alkalmával kezdetben az idősebb levelek szélén apró, tűszúrás szerű szövetelhalások képződnek, majd idővel ezek egyre nagyobbak lesznek, összeérnek, és egy száraz, 5-10 mm vastagságú csíkot alkotnak. A betegség nyáron és akkor jelentkezik, ha a páratartalom hirtelen lecsökken. A betegség kialakulását elősegíti a talaj magas sótartalma, a túltrágyázás, vagy az öntözés hiánya.

Bejelentkezés
 
Programok