A búza igen jó baromfitakarmány, de a legtöbbször drága. Éppen ezért inkább csak az „ocsúját” etetjük a baromfival. Könnyen emészthető, fehérjetartalma közepes. Tojótyúkok és növendékállatok, ritkábban hízóállatok takarmányozására használjuk.
Az árpa a legtermészetesebb baromfieledel; ugyanolyan értékes, mint a búza, de annál legtöbbször olcsóbb. Az árpától a hús ízletes és lédús lesz. A takarmányárpa mindig gazdagabb fehérjében, mint a sörárpa, olcsóbb is, tehát ezt etessük.
A növendék- és tojóállatoknak egyaránt igen jó takarmánya. Javasoljuk, hogy a keverékben finomra őrölten etessük, mert a kemény és éles maghéj a begyet megbetegítik. A maghéj csak 8–10%, ezért az árpában mintegy 30%-kal több a tápanyag, mint a zabban.
Forrás: Shutterstock
A zab ugyancsak jó takarmánya a baromfinak. Azonban a héjtartalma 30–40% és ezért drága. A tápértéke mellett étrendi hatása is kitűnő, nagyszerű izomzatot fejleszt, erősíti a párzási ösztönt és ingereket. Növendék-és tojóállatokkal érdemes etetni, de a növendékállatoknak darált és szitált állapotban adjuk. Pár napi csírázás után télen és kora tavasszal etetve kitűnő hatású.
A rozs nem baromfitakarmány, mert nehezen emészthető és a többi szemhez képest kevésbé természetszerű. Megfigyelések szerint nem is eszi szívesen a baromfi. Rozstermő vidékeken – ahol olcsón jutunk hozzá –, vagy ha magunk termeljük, a keverékben etethetjük, de legfeljebb 5–8%-ban. Friss, új rozsot ne etessünk.
A kukorica nagy zsír- és szénhidráttartalmánál fogva a legjobb hizlaló takarmány. Elsősorban tehát hízóállatokkal és télen, melegfejlesztéséből adódóan egyéb háziállatokkal is etethetjük, de mindenkor csakis sárga kukoricát, mert ennek értékes a vitamintartalma. Ha huzamosabb időn át etetünk fehér kukoricát, bőségesen etessünk zöldtakarmányokat is.
A köles összetétele táplálóértéke teljesen egyezik a zabéval. Minden baromfiféleséggel jól etethetjük. Étrendi hatása kitűnő. Sikamlós magvait lehetőleg daráltan etessük.
Téli időben nagyon gazdaságos a csírázott köles etetése.
A törmelékrizst – ahol erre lehetőség van – megfőzve vagy áztatva a baromfi hizlalásánál vehetjük számításba, mert az etetése rendszerint költséges.
Az olajmagvakból készült „olajpogácsa darát” fokozott mértékben etethetjük a baromfival, különösen ősszel és télen. Etethetjük a jércékkel és a tyúkokkal, de egyéb tenyészbaromfival is. Megfigyelések szerint, ősszel megkönnyíti a vedlés befejezését és nagy fehérjetartalmával igen jó hatású a tojástermelésre. Daráltan adjuk a keverékeleségben és enyhén nedvesítsük is meg. A szójabab nagy fehérjetartalmú, igen fontos tojótakarmány.
A drága állati eredetű, fehérjében gazdag takarmányokat részben pótolhatjuk a szójával. Zsírkivonó anyagokkal kivonható belőle a zsír, így elveszti kesernyés ízét és étrendi hatása is jobb. Ez az „extrahált” szója, amelynek azonban a fehérjetartalma mindig kevesebb. A hüvelyesek közül – a szóján kívül – számításba jövő takarmány még: a bab, borsó, szeges borsó és az édes csillagfürt. Ezek azonban már nehezen emészthetők. Megdaráltan és kesernyés ízük kiáztatása után azonban egyéb takarmányokkal megkeverve biztonságosan etethető.
A gyommagvak minden féleségét etethetjük a baromfival, de előzetesen daráljuk vagy főzzük meg, hogy jobban emészthetőek legyenek. Kivétel a konkoly, ezt ne etessük.
Végezetül arra hívjuk fel a baromfitartók figyelmét, hogy a felsorolt takarmányok értéke mindenkor a belső összetételétől függ. Vagyis attól, hogy mennyi fehérjét, zsírt, szénhidrátot és ásványi anyagot tartalmaz.
_fill_540x300_0.jpg)
