Kincsem származása

Sokáig úgy tudtuk, hogy a neves versenyló Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, ám újabb információk szerint a születés helye Kisbér. - Ez a vita a mai napig nem tisztázódott, a biztos választ még kutatják.

Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér, anyja pedig Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt.

Blaskovich Ernőnek 1875-ben hat darab egyéves csikója legelészett a tápiószentmártoni ménesben, ennyi ló azonban túl sok volt a gazdának, így a tulajdonos elhatározta, hogy a csikók egy részét eladja. Csakhamar érdeklődők is jelentkeztek Orczy báró és Lónyai gróf személyében. A vevők hosszas megbeszélés után arra a döntésre jutottak, hogy a Kincsem nevű kancán kívül az összes állattal elégedettek és megvásárolják őket. Így aztán Blaskovich a másik ötöt eladta a vevőknek, Kincsem pedig ősszel megérkezett Gödre, Hesp Róbert telepére, hogy világhírű versenylóvá váljon.

Hesp fiatalemberként érkezett Magyarországra az angliai Yorkshire-i grófságból, s nálunk a híres fóti, majd csákói falkavadászatokon dolgozott mint Huntsman. 1868-ban Lepsényben kapott állást, és itt kezdte a galopplovak idomítását is, majd 1875 elején saját idomítótelepet nyitott Gödön. Hesp és egész családja egyébként tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, ami ritkaságnak számított az angol trénerek és zsokék között.

Kincsem, az egyéniség - a csoda-karrier

Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött. Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) volt, amely minden versenyére elkísérte a híres versenylovat. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben az elkóborolt macskát. A paripa egyébként is kissé kényes jószág volt, s így többek között különösen a vízre volt érzékeny. Így például egy alkalommal a baden-badeni versenypálya közelében is alig sikerült megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó állat rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.


Kincsem legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten. Háromévesen győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.

Négyéves korában egyedül a szintén négyéves francia tenyésztésű Verneuilt tartották hasonló képességűnek. 1878. augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot. A verseny előtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyen győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt, s mivel abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Rögtön ezután a két ló újra lefutotta a futamot, és ekkor Kincsem hat hosszal megnyerte a 3200 méteres távot. Ötévesen tizenkétszer állt starthoz a magyar csodaló, így többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben is.

Hatéves korára Kincsem ízületei megkoptak, ezért visszavonult a versenyzéstől és tenyészkancaként folytatta az életét Tápiószentmártonban, ahol élete hátralévő részében összesen öt csikónak adott életet. Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. Hesp Róbert 39 nappal élte túl szeretett kancáját és április 25-én halt meg.

Kincsem leszármazottai

Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala főleg Németországban él tovább napjainkban is, bár egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte meg.

Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mind az 54-szer győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált.

Tápiószelén, a Blaskovich család kastélymúzeumában ma is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetők kitüntetései, és érmei is.

Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik. A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók.

Ma is nagydíjakat rendeznek a tiszteletére, a budapesti lóversenypálya pedig három évtizede a nevét viseli. A tápiószentmártoni lovasparkot is Kincsemről nevezték el; itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit.

Forrás: Évforduló naptár