Fritz Schäfer német gazdának – miközben korzikai szalámit fogyasztott vörösborral – az jutott eszébe, hogy miért ne lehetne a sertéseket Németországban is makkoltatással hízlalni – írja a Wochenblatt. com, német hírportál. Az ötletet tett követte, Schäfer úr – aki, a gyakorlatilag a köztenyésztésből kivont, sőt kihalással fenyegetett, ősi német fajtákból 30 sertést tartott – tavasszal egy hesseni üzemmel szövetkezve kihajtotta azokat egy erre a célra bérelt erdőterületre.
A magyar kanászok már évszázadokkal ezelőtt alkalmazták a makkoltatást – fotó: Shutterstock
A nagy súlyra felhízlalt, robusztus sertéseket egyenként értékesítik, igen jó áron, mivel a szabad levegő és a makkoltatás utánozhatatlan ízt és konzisztenciát kölcsönöz a húsuknak. A sertések egy részének húsát Schäfer úr – feldarabolva és kikészítve – saját portáján értékesíti, sőt időnként érdeklődőknek kirándulásokat is szervez az „erdei konda” megtekintésére. A vállalkozás már évek óta prosperál, miközben a makkoltatott állomány ötven főre növekedett.
A makkoltatást egyszer a spanyol tenyésztők is úgy mutatták be nálunk, mint saját, titokban tartott felfedezésüket. Természetesen, sem a német gazda, sem a spanyolok nem tudhatták, hogy a magyar kanászok – akik minden bizonnyal korzikai szalámit és palackozott vörösbort ritkábban fogyasztottak – a makkoltatást évszázadokkal korábban felfedezték. Talán érdemes lenne azt – „német vagy spanyol mintára” – újra szélesebb körben alkalmazni.
