#5 Gabesz2

2014-05-20 20:59:24

Válasz erre

Válasz #2. hozzászólásra
Őszinte részvétem...

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kulakok_kitelepitesek/

#4 kulakman

2014-05-20 20:58:20

Válasz erre

Na akkor egy igaz történet, egy szomszéd bácsi aki Kazincbarcikán vendégeskedett mesélte,hogy az őr a szájába hugyozott ,miért mert ő mint kulák meg akarta védeni a vagyonát, cserébe munkával kibővített munkaszolgálat volt a jutalma.Na ettől én majdnem elhánytam magam olyan 8-9 éves gyerekként, és ha engesztelhetetlenül utálom komcsiknak még az ivadékait is annak ez az egyik oka.

De jófájú ember lehetett ,mert apámhoz hasonlóan 90 fölött halt meg, mindezek ellenére amit átélt,az borzalom volt de aki nem élte túl na azzal mi lett , hát meghalt.
Túl sokat nem hagyták a szüleim ,hogy "anekdotázzon" nálunk ,mert , én egy tanyasi iskolába jártam , és a tanítónak füle volt.
Egy példa, a beadások idején tollbamondást diktált a nebulóknak, a diktálásban a mondat úgy szólt, ,hogy "édesanyám tegnap ...........-t főzött" , és ha disznóság volt a behelyettesítő szó helyén akkor néhány nap múlva megjelent a szerv és könyörtelenül elbánt a parasztokkal.

Így utólag se tudom rekonstruálni , az apám elmondásából,hogy a tanyavilágban ahol felnőttem hány emberre, családra sorolta ,kik is lettek öngyilkosok a vagyon elvesztése miatt.

Ezért vetem meg azokat akik elhibázott kárpótlásról beszélnek , nem volt elhibázott, csak nem volt teljes körű , benne volt a nevében részleges , én mai napig büszke vagyok rá ,hogy végig csináltam ,és legalább a tág család nevében visszaszereztem valamit , önző vagyok legfőképpen magamnak meg a családomnak.

Egy példa az apám bölcsességéről , 82' környékén tengeri törés közben politizálgattunk, apám , olyan foghegyről formán odavetette valamire ,hogy a kommunizmusnak az évezreddel vége lesz!
Vége valóban lett, csak a maradványait lesz nehéz a fejekből kiirtani!!

Hát mi ezt akkor megmosolyogtuk, de utólag is belátjuk,hogy amit apánk mondott valamiről azt utólag is érdemes megfogadni!

Majd folytatom!

#3 Valodi

2014-05-20 20:10:20

Válasz erre

Válasz #2. hozzászólásra
Fogadd őszinte részvétem... én a 88-ik éves Édesanyámat temettem ápr. 10.-én.
Nem tudom, archívumban elérhető-e a Duna Tv nemrégiben vetített, 3 részes dokumentumfilmje, Belépési nyilatkozat címmel. Megrázó, felemelő és egyben elkeserítő volt látni!
Mindig is tudtam, de tovább erősítette bennem azt az evidenciát, hogy erős paraszti réteg nélkül nincs Nemzet, nincs Haza, nincs az unokáimnak jövő!
Ennek a magától értetődő, mégis dühödten tagadott felismerésnek volt apostola Ángyán József, akinek a szavát most is figyeljétek - ámbár igen csalódott és el van keseredve.

#2 kulakman

2014-05-20 17:51:19

Válasz erre

Válasz #1. hozzászólásra
Ugye hónapok óta nem jelentkeztem be mert , itt egy agyas gazdatárs azt vetette a szememre ,hogy érdemtelenül viselem a fenti nevet, nos a be nem jelentkezésem oka éppen az volt hogy március 21-én elvesztettem az apámat aki miatt ezt a nevet választottam ,.

Ha majd lesz időm írok,sajnos hallottam egy két rémtörténetet , de szerencsére a legborzalmasabb dolgok elkerülték apámat, nagyapámat.

De most ennyi!

#1 BNC

2014-05-20 14:11:09

Válasz erre

Sziasztok!
Ti hogy emlékeztek erre? Van olyan közületek aki gyerekkorában átélte ezt?

Ez is hozzá tartozik a magyar mezőgazdaság újkori történetéhez. A fiatal generációnak talán nem ismert ez annyira, pedig fontos tudni: 1948-tól az élesedő osztályharcnak és a kolhozosítási törekvéseknek köszönhetően a köztudatba ültették a kulák fogalmát, amelyet akkoriban a 25 hold feletti területen gazdálkodó paraszti rétegre húztak rá elsősorban, de bárki másra is, aki az akkori politikai rendszer útjában állt. A kuláküldözések folytán a szorgalmasan és okosan gazdálkodó paraszti réteget megfosztották tulajdonuktól (például házuktól, földjeiktől).

Június 29-ét a Péter-Pál napját – amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdetének napja, "a parasztság ünnepe" – nyilvánította a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává az Országgyűlés.