A sarkkutatás hőskorában készült és a sarkkutatók által fogyasztott tejpor összetételét vizsgálták – írja az ng.24.hu.
Az új-zélandi Antarktiszi Örökség Alapítvány két évtizeddel ezelőtt a Ross-tenger mentén létesített egykori brit sarkkutatóbázisok felújításába fogott bele. Rengeteg korabeli tárgy került elő, például Shackleton egykori menedékházában több láda whiskey, néhány üveg brandy és egy nagy doboz Defiance márkájú tejpor is, amelyet Új-Zélandon gyártottak. Ennek a tejpornak a kalandos történetét tárta fel egy új kutatás. A szakemberek a tejporból vett minták elemzését is elvégeztették, így a sarkkutatás történelmén túl élelmiszeripar-történeti adatokhoz is hozzájuthattak.
A felfedezett tejpor Shackleton 1907-1909 közötti brit antarktiszi expedíciójához készült. Ez az expedíció számos téren úttörő volt, és ennek köszönhetően kapott lovagi címet Shackleton. Az expedíció bázisaként szolgált a Ross-szigeten, a Royd-foknál felépített menedékház, ahol a felújítások során az egykori ellátmánymaradványokat felfedezték.
A hatalmas méretű konzervdobozban talált Defiance tejpor gyártója az új-zélandi Joseph Nathan & Sons társaság volt, amely az expedíciót 454 kilónyi tejporral látta el, továbbá vajat és sajtot is adott a felfedezőknek. Ez a cég volt Új-Zélandon az első tejporgyártó vállalkozás.
A tejpor a kor csúcstechnikájával, az 1902-ben szabadalmaztatott módszerrel született. Ehhez a tejet először erőteljesen forralva nagyjából az eredeti nedvességtartalma felére sűrítették, majd ezt a tejkoncentrátumot felforrósított hengerek közé vezették. A hengerekre érő tejből elpárolgott a maradék nedvesség is, és miközben a hengereket forgatták, le is kaparták róla a rászáradó tejet. Ezt a kaparékot őrölték finom porrá.
Ezek a korai tejporok még nem oldódtak olyan könnyen, mint a maiak, ennek ellenére hatalmas előrelépést jelentettek az élelmiszer tartósítása terén.
A Royd-foknál lévő menedékházban talált tejporból néhány száz gramm mintát bevizsgáltatott az alapítvány, hogy kiderítse, milyen beltartalmi értékei lehettek a több mint 100 éves tejpornak. Feltehetőleg a korabeli tejporok közül ez a Shackleton-féle, 1907-es minta a legjobb állapotban maradt fenn, ezért különösen alkalmas volt a vizsgálatra.
Az 1907-es tejport két mai gyártású teljes tejporral is összehasonlították, és kiderült, hogy a régi tejpor nagyobb szemcsés volt a maiaknál, és kissé sárgásabb árnyalatú is, amit a jelentősebb hőkezelés okozhatott. A modern és a régi tejpor szemcséinek alakja nagyon különbözött: a régi kis pelyhekből állt, a mai pedig apró gömböcskékből. A régi tejporban a tejzsír csomókba tapadva volt jelen, míg a modern tejporban finom, egyenletes eloszlásban.
Az összetétel azonban meglepetést okozott a kutatóknak, ugyanis a régi tejporé gyakorlatilag azonos volt a modern teljes tejporokéval a zsírsav, fehérje, foszfolipid tekintetében. A Shackleton-féle tejporban több volt a szabad zsír és valamivel kevesebb a tejcukor. Jórészt azonos volt a modern és az 1907-es tejpor ásványianyag-tartalma, azonban több vasat és ónt tudtak kimutatni a régi mintában, aminek oka lehet a fémdobozban eltöltött száz év. A mai tejporok jobb minőségűek és könnyebben oldódnak, de az 1907-ben készült tejporra sem lehetett különösebb panasz.
Indexkép: Pixabay
