A magyar szójatermesztés előtt álló lehetőségek

A Földművelésügyi Minisztérium (FM) reményei szerint a 2014-es 40 ezer hektár körüli szója-termőterület a közeljövőben a háromszorosára fog növekedni. Kérdés, hogy az így megtermelt többlet mire lesz elegendő, illetve, hogy inkább exportálásra kerül-e, vagy a magyar állattenyésztők fogják hasznosítani?

A hagyományosan gabonacentrikus magyarországi vetésszerkezet mellett a szója térhódítását a gyengének tartott jövedelmezősége nagymértékben korlátozta, viszont a KAP 2014–2020 időszakának közvetlen támogatásai – úgy tűnik – már 2015-ben lendületet adtak a termesztésnek. A vetésterület (vetőmagtermesztéssel együtt) a 2014. évi 43 ezer hektárról 77 ezer hektárra emelkedett 2015-ben, ami csaknem 80 százalékos növekedést jelent.

Forrás: KSH

Hazai szójatermesztési tapasztalatok
Magyarországon 1930-1945 között még alig több mint 1600 hektáron foglalkoztak szója termesztésével. Az 1970-es évektől kezdett növekedni a szójatermesztéssel foglalkozó gazdaságok száma (a hazai fehérjeszükséglet megtermelésének igényével). Az utóbbi években jellemzően 30-40 ezer hektáron folyt Magyarországon szójatermesztés.

Termőtájai
Magyarország a szója termőterületének északi határán fekszik, kutatók felmérései alapján talajtani szempontból kb. 400 ezer ha, éghajlati adottságok alapján pedig kb. 300 ezer ha felel meg a szójatermesztés kívánalmainak.

A szója virágzása idején igényli a jó vízellátást és a levegő magas relatív páratartalmát, viszont az érés időszakában (szeptemberben) a meleg, száraz időjárást kedveli. A szója származási helyén a monszun klíma alatt a virágzás és terméskötés idején a meleg levegő magas páratartalmú is, emiatt termőterületének kiválasztásakor nem szabad elfeledkezni a vízigényének figyelembe vétele mellett a páratartalommal szemben támasztott igényéről sem. Ha a júliusban és augusztus első felében a levegő páratartalma nem elégséges számára, a megfelelő vízellátás sem biztosítja a nagy termés lehetőségét.

Szójatermesztő gazdaságok területi eloszlása 2015 (Forrás: AKI)

Legmegfelelőbb termőtájak a szójatermesztés számára Északnyugat-Dunántúl (Alpokalja), Délkelet-Dunántúl (Dél-Baranya), Duna-Tisza köze (Bácskai löszhát), Északi hegyvidék (Sajó-Hernád völgye), Nagyalföld (Békés-Csanádi löszhát).

A GMO-mentes szója felhasználási területei
A génmódosított szervezetekkel és a belőlük származó élelmiszerekkel szembeni fogyasztói ellenérzések miatt a GMO-mentesség ma már számszerűsíthető többlet értéket képvisel a kontinensen. Általános irányvonal, hogy a baromfihús-, a tojás- és a tej jelentik azokat a stratégiai árucikkeket, amelyeknél az élelmiszerláncok leginkább megkövetelik a GMO-mentességet. A GMO kérdése azért is nagy jelentőségű, mert folyamatosan növekszik a fehérjenövények iránti kereslet, és ebben a GMO-szójának meghatározó szerepe van.

A szója szempontjából az Európai Unió rendkívüli mértékben függ az importtól, hiszen az állati takarmányhoz szükséges szójaliszt 70 százalékát Dél-Amerikából importálja. Jelenleg a keveréktakarmányok 90 százaléka tartalmaz import génmódosított összetevőket. A növekvő fogyasztói igények eredményeként a tanúsítottan GMO-mentes szójabab és -dara iránt is bővül a kereslet, ezért a GMO-mentes szója felárának növekedésére lehet számítani a világpiacon, miután a GMO-k gyors térhódítása következtében szűkülnek a hagyományos szójaterületek a főbb exportőr országokban. Az EU így mindinkább kénytelen alternatív – elsősorban saját – forrásokból biztosítani a GMO-mentes alapanyagok iránti növekvő belső keresletét.

Belföldi kereslet alakulása
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) számításai szerint a hazai állattenyésztési ágazat fehérjetakarmányalapanyag-szükséglete hozzávetőleg 637 ezer tonna szójababból biztosítható (2014), ami a jelenleg jónak mondható (2,6 t/ha) termelésátlag mellett mintegy 245 ezer hektár termőterület-igényt jelent.

Forrás: A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége, valamint az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztályán végzett számítások alapján készítette az FM Mezőgazdasági Főosztálya.

Ezt a számot összevetve az FM által vizionált 100-120 ezer hektáros szója termőterülettel megállapíthatjuk, hogy elméletileg – a jelenlegi állatállomány mellett – a közeljövőben a hazai takarmányigény felét lehetne hazai termésű GMO-mentes szója alapanyagból kielégíteni. A szójatermesztés technológiai színvonalának emelkedésével ez az arány javulhat, de amennyiben a teljes önellátást tűzzük ki célul, akkor mindenképpen szükséges az alternatív takarmánynövények termőterületének növelése is.

Az AKI információi szerint 2015-ben a hazai GMO-mentes szójababtermés mintegy 60-70 százalékát exportáltuk, ebből arra lehet következtetni, hogy itthon még nincs akkora fizetőképes kereslet, ami a teljes szójababtermés belföldi felhasználását lehetővé tenné.

A közelmúltban itthon végrehajtott, illetve jövőre tervezett ÁFA-csökkentések révén a sertés tőkehús, illetve baromfihús, valamint a tojás piacának fehéredése várhatóan kedvező hatással lesz az ágazat szereplőinek jövedelmezőségére is, és megnyithatja az utat a magasabb hozzáadott értéket tartalmazó, GMO-mentes élelmiszeripari alapanyag nagyobb volumenű előállításának irányába.

Ugyanakkor a nyilvánvalóan prémiumterméknek számító GMO-mentes élelmiszerek forgalmának hazai bővülésére a magyar fogyasztók jelenlegi alacsony fizetőképes keresletéből fakadó árérzékenysége lehet korlátozó hatással.

Az Erste Bank Agrár Kompetencia Központja a magyar mezőgazdasághoz kapcsolódóan folyamatosan készíti és teszi közzé iparági elemzéseit, hogy minél több és hasznosabb információt szolgáltasson a hazai agrárpiac szereplői számára. Az iparági elemzéseket IDE KATTINTVA érheti el.