Kétéves előkészítés után aláírásra készen áll az EU és Kuba közötti gazdasági megállapodás, amelynek egyik fő kérdése a mezőgazdaság. Ezért a kubai mezőgazdaság a nemzetközi agrár hírportálok egyik központi témájává vált. Kuba nagy utat tett meg a kizárólag társadalmi tulajdonra épülő agrártermeléstől a nagyvárosokban berendezett kertgazdálkodásig. A váltást a gazdasági kényszer diktálta, mivel 1990 után szinte minden lehetőség bezárult az ország mezőgazdasági importja előtt, amely korábban a lakosság ellátásának fő forrását képezte.
A mezőgazdaságot korábban alig ismerő városi lakosok önszervezéssel és önfinanszírozással megoldották a vetőmag- és műtrágyaellátást, az öntözést (alagcsövezést), a növényápolást és védelmet, a betakarítást és a termés betárolását, illetve annak – többnyire jegyrendszeren keresztül történő – elosztását. Ebben az időben Havanna lakói csaknem kizárólag azt ették, amit maguk megtermeltek.
Havanna lakói azt ették, amit megtermeltek – fotó: Shutterstock
Ez a tevékenység – külföldi szakértők megállapítása szerint is – az éhenhalástól mentette meg a kubai nagyvárosok lakóinak ezreit. Bár a gyors átállással járó kapkodás sok hibával járt együtt, és az ország élelmiszer-ellátása nagyobb részt még mindig importra épül, mindenképpen elismerésre, sőt tanulmányozásra érdemes az a fantasztikus önszerveződés, ami ezt a mozgalmat jellemezte.
A kubai kezdeményezés ma már mintául szolgál több közép- és dél-amerikai ország mezőgazdaságának fejlesztéséhez, sőt talán mi magyarok is átvehetnénk abból tapasztalatokat egyes kistérségek fejlesztéséhez.Legutóbb a kubai kormány könnyítést vezetett be a magántermelők munkavállalókkal való szerződéskötését illetően, és ígéretet tett a műtrágya- és növényvédőszer-ellátás javítására.