Ezekkel a kombájnokkal arattunk 20 éve

Azzal talán mindenki egyetért, hogy az elmúlt két évtizedben jelentősen leszűkült, átalakult a hazai kombájnpiac. Ha kézbe vesszük és áttekintjük egy kicsit a 20 évvel korábban, 1995-ben kiadott Gépbeszerzési tájékoztatót (kiadta: FM Műszaki Intézet) akkor nem egy olyan márkát találunk benne, ami már napjainkban nem is létezik, de sok olyan gyártó termékei is benne vannak, melyek jelen vannak e jelen kínálatában, de részesedésük egyre kisebb, szinte már alig észrevehető.

BIZON

A lengyel szocialista mezőgépipar "büszkesége" a többször frissített BIZON REKORD Z058 már ekkor közel 20 éves konstrukció volt, de 3,5-4 millió forintos árával az egyik legolcsóbb kombájn volt ebben a teljesítménykategóriában. Hiába volt gyenge az üzembiztonság és ódivatú a műszaki színvonal, viszont ez a kombájn egy korszerű nyugat-európai típus felébe sem került és ugyanazt a munkát elvégezte, mint nyugati társai. Az elmúlt húsz év alatt aztán a CNH fölvásárolta a lengyel Plock-i gyárat és az ezredforduló után kivezette a gyártásból a kis Rekord-ot és társait, ezzel végleg eltüntetve a BIZON márkanevet.

ROSTSELMASH

Napjainkban is jelen vannak - ugyan más márkanév alatt – a hazai piacon az orosz Rosztovi kombájngyár termékei, de azért érdekes visszatekinteni a 20 évvel korábbi kínálatukra tudva azt, hogy ma milyen korszerű és magas színvonalú termékeket kínálnak. A fejlődés szele, még ha kicsit sokára is, de őket is utolérte. A NIVA SZK-5M arató-cséplőgépnek hatalmas múltja van a magyar mezőgazdaságban, az egyik legolcsóbb kombájnként a gyengébb adottságú üzemek kedvelt betakarítógépe volt sokáig. Mivel ekkor még nem kötött bennünket az uniós tagság sokféleképpen minősíthető szabályozása, így 20 éve 2,5 milliós árával még ugyancsak a legolcsóbb alternatívát kínálta a szerényebb jövedelmű kisgazdaságok részére.

A DON-1500B már egy más teljesítménykategóriában képviselte az elérhető árú kombájnt a magyar kínálatban. A közel 10 éves konstrukcióból a kilencvenes évek közepén az orosz államadósság fejében érkezett több száz az országba, beszerzési ára 4-4,5 millió körül mozgott. A többi hasonló teljesítményű betakarítógép ára ekkor már nyolc számjegyű volt.

MDW Ernte Meister

A volt keletnémet Forstchritt kombinát Singwitz-i üzeme MDW Mähdrescher­werke GmbH. cégnévvel folytatta a gyártást a német egyesítést követően. Kínálatát a korábbi fejlesztéseik korszerűsített változatai alkották. Sajnos az akkori beszerzési áraik nem voltak arányban a műszaki tartalommal, hiszen pl. egy MDW EM-527STS kicsivel drágább volt, mint egy CLAAS D. MEGA 218-as, s mivel a nyugat-német gyártónak kicsivel jobb megítélése volt az üzembiztonság terén, mint a volt Fortschritt betakarítógépeknek, így természetes, hogy ennyiért mindenki a CLAAS-t választotta. Ez az árszínvonal meg is pecsételte a cég sorsát, amely 1997-től a CASE IH tulajdona lett és a CNH házasság után hamar meg is vált tőle. Az MDW Mähdrescher­werke GmbH. ma már újra önállóan HEMAS elnevezésű parcella kombájnokat gyárt.

CLAAS

Ha már a CLAAS-nál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy a nyugat-német cég a hazai több évtizedes múltja és a hazai kombájnpark meghatározó alakjaként nagy előnnyel rendelkezett a többi, rendszerváltás után megjelenő márkákkal szemben. Gondoljuk csak a New Hollandra vagy a Massey Ferguson-ra, akiknek rendszerváltást követő nagyon rossz gazdasági környezetben kellett a piacra lépniük. 20 éve a Dominator-ok három kombájncsaláddá kinőtt (CLASSIC, MAXI, MEGA) szériája képviselte a Harsewinkel-i gyár termékeit, a zászlóshajó pedig a közel 20 millióba kerülő Commandor 228 CS volt.

JOHN DEERE

A három évvel korábban debütált "Z" sorozat a kilencvenes években az egyik nagy "sláger" kombájn lett a hazai felhasználók körében. A "Z" család lényegében a tengerentúlon gyártott 9000-es típusok európai változatának is felfogható. A John Deere a kukorica betakarításában és teljesítményben mindenkit maga mögé utasított, hiszen a széria legnagyobb tagja itthon elérte a mind máig rekordnak számító 30 kg/s-os áteresztőképességet az összehasonlító gépvizsgálatkor. Újra bebizonyította, hogy kukoricában ő a legjobb.

NEW HOLLAND

Ebben az évben mutatkoztak be a TX-30 sorozat tagjait felváltó 60-as modellek, közülük is ekkor még csak a 66-os és a 68-os, amely a következő évtizedben igen meghatározó szerepet játszott a hazai arató-cséplő gépállományban. A kisgazdaságok kedvelt betakarítógépe lettek a TC család tagjai, melyekből az 56-os volt a legnépszerűbb. A 26 milliós árával a kínálat legdrágább modelljét is egy New Holland kombájn, a régi jó öreg TF-46 képviselte, ami ekkor már közel 10 éves fejlesztése volt a gyárnak.

MASSEY FERGUSON

A Dániában, Randers-ben gyártott MF-30/40-es kombájnok a DANIA családnévre keresztelt széria továbbfejlesztett típusai voltak, melyek forgalmazása már közvetlenül a rendszerváltás után megindult. Ezek a betakarítógépek nem tartoztak a legolcsóbb típusok közé, de az akkori viszonylatban az egyik legmodernebb informatikai rendszerrel rendelkeztek. Az AGCO-hoz való csatlakozást követően a dániai gyárban is megszűnt már a betakarítógép-gyártás és csak kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak napjainkban.

CASE IH

Az Axial Flow széria mindmáig fontos képviselője az axiál rotoros cséplőszerkezetű arató-cséplőgépeknek, hiszen megjelenésüktől, vagyis 1977-től érkeztek hazánkba az akkor forradalmian újnak számító magleválasztási megoldású betakarítógépek. 20 éve a 2166 és 2188-as típusok váltották a korábbi 1600-as modelleket, melyek a hazai gépvizsgálaton már akkor is igen jól szerepeltek szemtisztaság és szemtörés vonatkozásában.

DEUTZ FAHR

Manapság már ennek a német gyártónak is máshol készülnek a betakarítógépei, de a legendás Topliner széria még saját hazájából került ki. Az akkoriban a megszokottnál is árérzékenyebb magyar gazdák nem nagyon tudták vagy akarták megfizetni a minőségi Deutz Fahr kombájnok igen magas vételárát, hiszen a Topliner-ek a hasonló teljesítményű MF vagy CLAAS vagy a JOHN DEERE modellektől is jó 5-6 millióval drágábbak voltak.

SAMPO ROSENLEW

A finn gyártó kis és közepes méretű gabonabetakarító gépei igazi választékbővülést jelentettek akkoriban, hiszen a 2000-es sorozatú modellek (2020/2025/2045/2055) egyszerű felépítésüknél, könnyű kezelhetőségüknél és jó munkaminőségüknél és nem utolsósorban elérhető áruknál fogva hamar népszerűek lettek a hazai kisgazdaságok között.

Meg kell még említenünk a román SEMA 80 és a szerb ZMAJ 4500 gabonabetakarító gépeket, melyek felbukkantak egy-egy kiállításon, de értékelhető darabszámú eladást nem sikerült elérni.

Visszatekintésünkben jól látszik, hogy mennyire sokszínű lett a rendszerváltást követő években az addig igen szűkre szabott kombájnpiac és az is jól kitűnik, hogy a hosszú évtizedek alatt kik maradtak meg a nagy "csapatból". Vajon 20 év múlva mi lesz a helyzet a piacon? Ki tudja…