Júliusban van az új kenyér ünnepe.

Júliusban van az új kenyér ünnepe. Fotó: 123rf.com

A július az egyik legdolgosabb hónap egy gazda életében. De mégis, van két nap, amikor érdemes egy pillanatra megállni és újraélni a régi hagyományokat. Vegyük sorra, mi történt Henrik és Anna napján, és lessük meg, hogyan is sütötték elődeink a magyar kenyeret.

Július 15. – Henrik napja

Szent Henrik volt az egyetlen olyan német uralkodó, akit szentté avattak. Ő volt Szent István királyunk német feleségének, Gizellának a bátyja. Bár névnapját július 15-én tartjuk, ünnepét 1969 óta halála napján, július 13-­án tartják.

Ha július 15-ére gondolunk, az sajnos nem idéz fel túl sok vidám emléket számunkra. Történelmünk szomorú pillanata volt az a július 15-e, amikor Dózsa Györgyöt és jobbágyfelkelőit elfogták és Szapolyai János elé vitték, 1514-ben. Ennél vidámabb volt ez a nap 1846­-ban, amikor a haladást ünnepelhettük. Ekkor utazhatott ugyanis  először a magyar lakosság vasúton, eleinte Pest és Vác között.

Július 15-ét a XI. századtól a tizenkét apostol ünnepnapjaként is említik. Ekkor emlékeznek Jézus közvetlen tanítványainak szétoszlására. A szétoszlás reményében a hívők az apostolokra gondoltak akkor is, ha dörgött az ég, mert olyankor azt remélték, hogy a vihart hozó felhők is szétoszlanak az égen, és a földeken folytathatják a munkát.

A német aranybányászok által alapított felvidéki község, Németpróna szorgalmas lakosai szerint ugyan kilenc zivatar is akadályozza az aratást, sőt, villám csap a búzából rakott keresztekbe, de végül minden esőfelhő visszatér „a maga országába”, vagyis a vihar eloszlik, és innentől fogva zavartalan lesz a nyári napsütés. Hasonló mondás terjedt szájról-szájra a Mura vidékén is.

Szent Jakab havának legfontosabb eseménye azonban mindig is az aratás volt, és ez soha nem is fog megváltozni. Az új kenyér a középkorban Henrik napon részesült egyházi áldásban. Ekkor sütöttek először kenyeret a friss lisztből, mintegy próbaképpen, többek között a református Szlavóniában. Ez a kenyér valószínűleg kisebb méretű volt, mint a parasztkenyerek, mert ezt a család az imádkozás után közösen, egyetlen étkezésre fogyasztotta el.

Az első világháborút követően, a múlt évszázad húszas­-harmincas éveiben a palóc vidéken próbálkoztak az új kenyér ünnepi hagyományának, az úgynevezett „kenyeresbúcsúnak” Henrik naphoz való kötésével és felélesztésével, de az országunkat érintő változások közepette a régi­-új szokás már nem éledt újjá.

Kenyerek a dagasztóteknőbenDagasztóteknőben pihenő, frissen sült kenyerek. Fotó: Agroinform

De hogyan is sütöttek kenyeret az 1700­-as években?

A „Magyar kenyeret sütni” elnevezésű receptből vett részlet jegyzője és a kéziratban fennmaradt szakácskönyv írója a Simai Kristóf néven ismert piarista szerzetes, drámaíró. A könyv szerint maga a folyamat a liszt szitálásával kezdődött, s ha a kovász is belekerült a tésztába, azt javasolták, hogy „fakalánnal keverd el, ’s verd fel jól úgy, hogy se híg, se sűrű ne legyen”. Az előzetes kelés után a fekete kenyeret ötször, a fehéret legalább kilencszer kellett átdagasztani. Ekkor jött a „szakasztás”, vagyis a szakajtás, tehát a darabokra osztás „annak módja szerént”, s így, szétoszlatva, az utókelesztés. A kenyér kemencében sült, melyet „jó száraz fával vagy nádtekercsekkel” forrósítottak fel úgy, hogy „felettébb tüzes” azért ne legyen. Ekkor „hányták be” a tésztát, s a kenyér héja a tojásos vízzel való megkenéstől lett „szép piros ’s fényes”.román stílusú kápolna

A tizenkét apostol és Jézus a román stílusú jáki templom homlokzatán. Fotó: Agroinform

Július 26. – Anna napja

Szent Anna Mária édesanyja volt, így Jézus nagyanyjaként említjük őt. Az ő emlékére emelt első templom 1950­-ben épült. Ünnepnapját Justitianus császár vezette be a VI. évszázadban. A besenyő határőr település, Lajtakáta (régebben: Sárkáta) Anna ­kápolnájában Szent István király előtt ima közben megjelent Szent Anna mint látomás, és megáldotta a királyt. A csata után ismét hasonló jelenségről számoltak be, melynek eredményeképpen a harcosok sebei csodálatos módon begyógyultak.

Szent Anna ünnepe idén hétfőre esik, bár érdemes tudnunk, hogy a néphagyományban a középkor óta „kedd asszonyaként”, „keddasszonyként” ismert. Ennek az a magyarázata, hogy kedden született, adott életet Máriának és végül halt meg, legalábbis a legendák szerint.

Tisztelete századok óta töretlen. A Vas megyei Kenyeri község asszonyai ezen a napon Szent Annát keresték a felkelő napban. A Heves megyei Hanyipusztán a XVII. században épült kápolnához körmenettel zarándokoltak. Budafokról Máriaremetére tartott a hívők serege. Országszerte akár minden kedden, de ahogy Mezőkövesden nevezték, a „szentannakedden”, vagyis az ünnepe előtti kilenc héten át keddenként, hozzá fohászkodtak a gyermeket váró asszonyok. Az ima a gyermekáldásért és könnyű szülésért szólt. A kedd sok helyen dologtiltó nap volt, az asszonyok nemcsak imádkoztak, de böjtöltek is. Szeged környékén virágos ágat helyeztek Szent Anna szobra vagy képe elé. A keddeken gyújtott gyertyát gondosan eltették, hiszen a remények szerint távol tartotta a jégesőt és a zivatarokat.

Szent Anna pártfogója a betegeknek, haldoklóknak. Védőszentjüknek tekintik a bányászok, hajósok, kádárok, szabók, asztalosok, gazdaasszonyok, valamint egyes, jellemzően nők által végzett foglalkozás művelői: a csipkeverők és a szövéssel foglalkozó asszonyok is.undefined

Hímzett vászon, Délalföldi minta

Anna napja azonban a mulatságokról is híres. A céhes munkások ünnepével induló, majd a reformkorban országos szokássá terebélyesedő Anna­ bálok közül legismertebb a Balatonfüreden rendezett.

A régi regulák hűvös hajnalra és sok esőre utalnak. Ezen túlmenően Anna a kukoricatermésre és a téli időjárásra is ad jeleket. Ha esik, akkor jó lesz a termés, ha pedig jelentős a hangyák bolyépítő tevékenysége, akkor sok téli csapadék várható.

A Vajdaságban úgy tartják, Anna legyeket és bogarakat hordoz ruhája kötényében, és ahol nyitott ajtót, ablakot talál, oda beengedi őket. Igyekezzünk hát legalább ezen a napon csukva tartani a nyílászárókat. Soha nem lehet tudni...

Dologtiltó nap ide vagy oda, szedésre érett az annabab, a Dráva partján élők pedig ekkor szedték fel a vörös­- és a fokhagymát. A hagyomány szerint ezen a napon megszakad az április második felében vetett kender töve, tehát indulhat a nyűvésként nevezett kihúzogatás, legalábbis így tartották például a Hajdúságban és Csíkban is. Valójában a kender kiszedésére legalkalmasabb időpontot a virágpor szállása jelzi: ekkor a rostok még nem durvultak el, vagyis finomak, de már kellően szilárdak is.