Manapság a kukorica betakarítását már szinte mindenütt gépekkel végzik. A takarmánykukorica egy részét darálják vagy szecskázzák, illetve zúzzák teljes növényként. A csöves (csövön hagyott) takarmánykukoricánál a burkoló leveleket (csuhét) gép szakítja le. Csak a csemegekukorica gépi betakarítása az, amikor a fosztás művelete az emberre marad.

kukorica

Egy kisebb család fosztja a kukoricát – fotó: korkep.sk

Nem egészen száz évvel ezelőtt, a XX. század első felében, ha megérett a szemes kukorica, akkor a csövet a borítólevéllel együtt törték le, úgy volt a leggyorsabb. A földekről lovakkal hazahozott (csumás) kukoricát leöntötték garmadába, nagyobb halmokba az udvar közepére, esős időben zárt helyre, például a fészerbe, és megkezdődött a fosztás, másnéven a tengerihántás, máléfejtés, Székelyföldön egyszerűen a „bontó”. A bontással lehetőleg aznap kellett végezni, hiszen a megázott kukorica penészedésnek indult. Ha pedig száraz helyen tárolták volna sokáig halomban, akkor mintha terített asztalhoz hívták volna a rágcsálókat. Volt, ahol a rokonság dolgozott együtt, és volt, ahol hívták az alkalmi munkásokat.

A Duna­-Tisza közén a kapuba szúrt leveles ág, máshol zászló jelezte a helyszínt. Valójában sokszor hívás nélkül is megjelentek az emberek: az összetartó közösségekben a kölcsönmunka vissza­, sőt, körbejárt, hiszen akinek az egyik nap az egyik munkánál segítettek, az egy másik nap másik munkánál segédkezett. A másik ok pedig az, hogy az ilyen közös összejövetelek szórakozásszámba is mentek. A munka, mint fontos tevékenység zajlott a háttérben, de a hangsúly időről­ időre áttevődött a dalok hallgatására, éneklésre, táncra és a fiatalok egymás közti ismerkedésére. Nem maradt el a mesemondás, egymás ijesztgetése és a tréfálkozás sem.

kukorica

Perui kukoricafajták – fotó: travelandescape.ca

Vas megyében, a szatmári és a hajdúszoboszlói járásban tinóvásárt, kondást és csürhéjét megjelenítő szerepjátékokkal múlatták az időt. Ritkasága miatt a piros színű kukoricát külön tették. A piros csövek számából a fosztó leendő gyermekeinek számát találgatták. Ha egy legény kapott pirosat, akkor csak csókért adta át a leányoknak. Boldogasszonyfán csók a házigazda lányától járt annak a legénynek, aki a legügyesebb volt a fosztásban. Kalotaszegen az volt szokásban, hogy aki az első pirosat megtalálta, az máris mehetett aludni. Az est történéseit figyelembe véve lehet, hogy a munkából kimaradás inkább büntetés volt az illetőre nézve. A dolgos fiatalok nem maradtak éhen a hosszúra nyúló estében: megvendégelték őket almával, dióval, sült tökkel, Somogyban pogácsával, Nagykőrösön szőlővel, kaláccsal, a Felvidéken, a Bódva folyó vidékén főtt kukoricával, Bánffyhunyad környékén mézes kukoricával, németek lakta területeken káposztás batyuval és prószával, a gazda pedig pálinkával és borral kínálta őket.

kukorica

Ritkán ennyire magányos tevékenység a kukoricafosztás – fotó: vmek.oszk.hu