Nem mindennapi esemény történt november 5-én a Szentendrei Duna-ág partján. Vasárnap délután Jókai Attila végignézte, ahogy egy horgász társa kifogott egy nagyjából 80-100 kilogramm körüli súlyú élettelem dámszarvas bikát.

Egyszerűen beleakadt a zsinórba

Az állat teteme a Duna-ág szentendrei részén akadt bele egy horgász zsinórjába, ahol sodrás már nem igazán volt. Teljesen egyértelmű, hogy az erős felszerelés, tehát a bojlis bot, valamint a vastag fonott zsinór minden teherbíró képességre szükség volt ahhoz, hogy az állatot a partra vontassák. Az utolsó métereken már a botot is letették, végül kézzel húzta be a kint lévő zsinórt - írta meg a Pecaverzum.

„Egész friss elhullás lehetett, mert a bomlásnak semmi jele nem volt rajta észlelhető, gyakorlatilag még szaga sem volt. Semmi külsérelmi nyomot nem lehetett rajta látni, ami lövés okozta sebzésre, gázolásra, barcogásban való küzdelem során vetélytárs általi szúrásra, vagy kutya esetleg aranysakál harapására utalt volna. Külön érdekesség a jobb agancsszáron az a hátrafelé növő rendellenes ág. Biztos nem volt kellemes neki, de semmiféle sérülést nem lehetett látni az alatta lévő bőrfelületen, még a szőrt sem koptatta ki"

– mondta el Jókai Attila, majd hozzátette:

„Ha a párszáz méterrel lejjebb lévő szűkületnél történt volna mindez, ahol a fentebbi részhez képest jelentősen megszaladó áramlású helyen én vízben állva paducra, márnára úsztattam, ott valószínűleg esélytelen lett volna a kivontatás. Az én finom, matchbot-16-os főzsinór-14-es előke szerelésemmel mindenképpen."

Szerinte a dolog akár rosszul is elsülhetett volna, így örül, hogy végül minden rendben ment.

„Az érdekes kérdés viszont, hogy mi lett volna, ha esetleg a vízközt sodródó a felgyorsuló áramlás által nem kis erővel mozgatott tetem pont azon a sávon érkezett volna, ahol én csípőig a vízben állok és telibe trafál! Kedvenc módszerem lévén, amikor csak a vízhőmérséklet lehetővé teszi, 10 fok fölött, gyakorlatilag általában áprilistól november elejéig ilyen módon horgászom mindig, a húzós vízen fennálló egyéb rizikófaktorok mellett állandóan ott van a pakliban ez a lehetőség az ilyen típusú ütközésre (sajnos, de a valósághoz hozzátartozik, hogy emberi holtesttel sincs kizárva)!"

– emelte ki.

Csak nehezen sikerül kifogni az állatot - fotó: Pecaverzum/Jókai Attila

Nem ez volt a legmegrázóbb élménye

Hozzátette, hogy élete legrosszabb élménye egy jó tizedkilós busával volt. Reméli, hogy az élete maradék részében ilyen találkozás nem történne vele többet. Végül elmondta, hogy ez nem mindennapos eset, viszont az is biztos, hogy néha előfordul az ilyen nagyobb festő vadak esetében, hogy az állat a vízbe veszik, vagy a már döglött állat teteme kerül valahogy a folyóba. Visszaemlékezett arra, hogy látott már felpuffadt kecsketetemet lebegni a vízen, ami nagy valószínűséggel az egész fővároson végighaladt.