A sertéstakarmányozás legnagyobb hányadát, mennyiségben mintegy 75 százalékát a hízósertések takarmánya teszi ki. Ennek megfelelően nagy gondot kell fordítani a megfelelő takarmányok összeállítására.

Az egyes telepek között jelentős eltérések mutatkoznak az állatok elhelyezését, a takarmányozási technológiát illetően. Ezért mindig törekedni kell arra, hogy a telep adottságaihoz, az állomány genetikai képességeihez legjobban illeszkedjen az alkalmazott takarmány. Vannak olyan gazdaságok, ahol technológiai feltételek hiánya miatt nem tudják alkalmazni a több fázisú hízó takarmányozást, ezért 30–35 kilogrammos testtömegtől vágásig ugyanazzal a takarmánnyal etetik az állatokat. Ez több szempontból is helytelen irányelv, amit a táblázat adatai igazolnak. Ebben az egyes hízó korcsoportok takarmányának fontosabb beltartalmi ajánlását foglaltuk össze.


Beltartalom 30–40 kg 40–70 kg 70–110 kg
Nyersfehérje, %
16,5–17,0 16,0–17,0 14,5–15,0
DE, MJ/kg 13,5–14,0 13,2–13,6 13,2–13,4
ME, MJ/kg 12,9–13,4 12,7–13,1 12,7–12,9
Lizin, % 0,9–1,07 0,83–0,96 0,75–0,85
Met+Cisztin, % 0,58–0,69 0,56–0,64 0,50–0,57
Nyerszsir, % 3,5–4,0 3,5 3,0
Nyersrost, % 3,5 3,5 3,5
A vitamin, NE/kg 4000 4000 4000
D vitamin, NE/kg 800 800 600
E vitamin, mg/kg 50 50 50
Kalcium, % 0,66 0,66 0,56
Foszfor, % 0,55 0,55 0,50
Nátrium, % 0,17 0,17 0,17

(forrás: Magyar Takarmánykódex, 2004.)

 

Kétféle hízótáp

Az állatok minimum kétfázisú takarmányozást igényelnek a hízlalás időszaka alatt. Ennek élettani magyarázata, hogy az átlagos napi testtömeg-gyarapodás mértéke a hízlalás első szakaszában növekszik, majd stagnál, azt követően csökkenni kezd. A mértéke fajtánként változó, és eltérést mutat az ártányok és a kocák esetében. Az életkor előre haladtával és a testtömeg növekedésével együtt változik a testfelépítés összetétele is. Eleinte a test víztartalma nagyobb, izomzatra, fehérjére épül a szervezet, míg magasabb testtömegnél már emelkedik a test zsírtartalma, ezáltal csökkentve az értékesebb hús részarányát a szervezetben. Ennek megfelelően célszerű 65–70 kilogrammos testtömegig hízó I., azt követően pedig hízó II. takarmányt etetni.

Az alkalmazott takarmányozási technológia alapvetően kétféle lehet:

– csak abrakkeverékre alapozott takarmányozás,

– kombinált takarmányozás.

A gazdaságok többségére a kizárólag abraktakarmányra alapozott hízósertés takarmányozás a jellemző. A kombinált takarmányozás ugyanis vagy nagyobb kézi munkaerőt (például tömegtakarmány, silókukorica szilázs, zöldtakarmányok etetése, kiosztása), vagy speciális takarmányozási rendszert igényel (például moslékos etetési rendszer tejipari melléktermékek etetéséhez). A kizárólag abraktakarmányra alapozott hízósertés takarmányozás alapja a telep adottságaira alapozott takarmány receptura. A takarmány összetételének jelentős részét a szemes termények teszik ki, elsősorban kukorica, árpa, másodsorban búza, tritikálé, ritkábban zab, rozs. A fehérje-hordozók közül legjellemzőbb a 46 százalék nyersfehérje tartalmú extrahált szójadara alkalmazása, ritkábban az extrahált napraforgó, illetőleg a takarmányborsó fordul elő. A takarmány nyersrost-tartalmának beállítására a búzakorpa, mint malomipari melléktermék alkalmas, bár nagyon kétes mikrobiológiai állapotú búzakorpákkal is lehet találkozni, ami roppant veszélyes lehet a mikotoxinok káros hatása miatt. Ezért inkább a szárított cukorrépa-szelet, vagy a lucerna pellet javasolható erre a célra.

Ad libitum

Az egyik legfontosabb komponens a takarmánygyártó üzemek által forgalmazott komplett premixek vagy supplementek, esetleg koncentrátumok bedolgozása a gyártók által javasolt arányban, mert ezek az alapanyagok tartalmazzák a vitaminokon és mikroelemeken túlmenően a makroelem, és szintetikus aminosav kiegészítéseket is. A megfelelő energia-szint biztosításához növényi eredetű, szilárd halmazállapotban forgalmazott 80–99 százalék olajtartalmú készítmény javasolt. Amennyiben folyékony halmazállapotú olaj bevitelre van lehetőség, akkor az olcsóbb megoldást jelent. A hízósertések takarmányozása mindig ad libitum történjen, hiszen az elsődleges cél a minél rövidebb elkészülési idő, azaz minél nagyobb tömeggyarapodás elérése. Természetesen fontos szempont a takarmány ára is, de a drágább takarmánytól jobb tömeggyarapodás, alacsonyabb fajlagos takarmány-értékesítés várható. Ezáltal az egy kilogramm tömeggyarapodásra eső takarmányköltség csökkenthető.

Nagyon fontos, hogy minden állat fel tudja venni a megfelelő takarmányadagot, ezért a moslékos etetésnél a vályúhossz igazodjon a falka nagyságához, illetőleg az önetetők soha ne ürüljenek ki, mert az a takarmány kiosztásnál verekedést, stresszhatást okoz az állatoknak. Lényeges az állatok folyamatos, jó minőségű ivóvízzel történő ellátása, ami a megfelelő takarmányhasznosítás alapja.

Takarmánykiegészítők

A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány, takarmányban alkalmazható takarmánykiegészítő anyagot, melyek alkalmazásával nagymértékben lehet javítani a hízók takarmányozási színvonalát:

– enzimek: alkalmazásukkal javul az egyes táplálóanyagok emészthetősége, ezáltal nagyobb hányaduk hasznosul és épül be az állatok szervezetébe,

– toxinkötő anyagok: kiemelten fontos feladat a takarmányban „némán” jelenlévő mikotoxinok semlegesítése, melyek igen nagy gazdasági kártételt okozhatnak,

– savasság-szabályozó anyagok: egyrészt segítenek a megfelelő bélflóra fenntartásában, másrészt jó étrendi hatással bírnak,

– íz és aroma-anyagok: hatásukra a takarmány ízletesebb, vonzóbb lesz az állatok számára,

– probiotikumok, prebiotikumok: egyik alternatívái az antibiotikum hozamfokozóknak, ezért jelenlétüknek egyre nagyobb szerepe van a takarmányozásban.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a sertéstartás legnagyobb költségtényezője a takarmányozás, azon belül is a hízósertések takarmányozása. A takarmány összeállítása, a megfelelő receptúrák kiválasztása és elkészítése nagy jelentőséggel bír, hiszen a napi tömeggyarapodás és a fajlagos takarmányfelhasználás javításával nagymértékben csökkenthető az egy állatra jutó takarmány költség, ezáltal javul a termelés gazdaságossága.

Balla Gyula

Vitafort Rt.