Idén az aranyat érő májusi esőből is jutott – igaz csak éppen kelesztő mennyiség, ami a korai vetések és burgonyaültetések segítségére talán sok helyen elegendő is volt. Mielőtt nekifognánk a palántázásnak, vegyük számba, mit vethetünk még májusban, ha maradt még hely a konyhakertben, vagy a hó végére általában lekerült borsó helyére.
A hőigényes növények vetésével érdemes megvárni a melegedő májusi napokat.
A hónap elején vethetjük a csemegekukoricát, a céklát, a dinnyét, az uborkát, a tököt és a babot. Ilyenkor szokásos feltenni azt a kérdést is, hogy helyre vessünk, vagy palántázzunk. Merthogy a felsorolt növények közül a tököt, a uborkát és a dinnyét szerencsésebb inkább palántázni, ráadásul kivárva a fagyosszentek elmúltát. Paradicsomot ilyentájt már nem érdemes helyre vetni, mert csak hosszú meleg ősz esetén fog beérni termése.
A magok vetésével nem muszáj megvárni a lehűlést hozó szenteket, a babot és céklát is elvethetjük. A bab csírázásához azonban 22-25 fokos hőmérséklet szükséges, valamint nedvesség. Ha közben elmaradnának az aranyat érő esők, akkor bizony esténként meg kell tölteni a locsolókannát is. Vannak, akik helyre vetésük előtt be is áztatják a magokat, ezzel szándékozzák gyorsítani a csírázást a talajban.
fotó: Shutterstock
Helyre vethetjük az uborkát és a tököt is. Ezek is melegigényes növények. A dinnye esetében még kis fészket is érdemes készíteni a magoknak egy lapátnyi trágyából. Ezt a tök is meghálálja, ha jut alá az érett trágyából. Arra azonban figyeljünk, hogy a magok közvetlen ne érintkezzenek a trágyatalppal és azt is keverjük, hígítsuk egy kevés földdel. A csemegekukoricával nem kell ennyit bajlódni. Sortávolságnak hagyjunk meg egy kapálásnyi – legkevesebb félméteres – sávot köztük, tőtávnak meg 30-40 cm is elegendő. Ezek ugyan kiskerti adatok, mert nagyüzemi méretben 70x40 cm-el számolnak, ami 50-55 ezer növény hektáronként, és nem várják meg a májust sem a vetésével.
A palántáknak kijelölt ágyások
Kisebb a kockázata a palántázásnak május közepén. Ilyenkor már nem kell számítani komolyabb lehűlésre, talajmenti fagyokra. Paradicsomot, paprikát, zellert és a már említett kabakosokat – tököt, uborkát, dinnyéket; sárgát s görögöt – jobb eséllyel nevelhetjük palántáról. Van még egy előnye a palántázásnak, különösen a paradicsom, paradicsom-paprika és a padlizsán vagy tojásgyümölcs esetében. Egyes fajták ugyanis hosszabb tenyészidejük miatt magról ültetve esetenként nem is hoznak termést vagy csak keveset képesek beérlelni, ezért szabadföldön csak palántázott növényekkel érhetünk el sikereket. Jó példa erre a padlizsán, amelyik különösen meleg- és vízigényes – napi 2-2,5 liter vizet is képes lepárologtatni, ráadásul még a hosszabb tenyészidejű zöldségnövények közé is tartozik.
fotó: Shutterstock
Paradicsompalánta választásnál egyre keresettebbek a régi Kecskeméti nemesítésű gerezdes bogyókat termő fajták. Palántakorukban azonban csak nagyon gyakorlott szemű kertészek ismerik fel. Egy dologra mégis érdemes rákérdezni a palántaárusnál, hogy folyton növő, azaz indeterminált vagy a hagyományos determinált, azaz félméteres magasságnál tovább már nem növekedő paradicsomot választunk. A karózásukat általában egyik fajtánál sem tudjuk megspórolni, de a folyton növekvőkhöz majd más méretű támaszt kell melléjük leütni. Végül nézzünk szét a már „betakarítható” termésünk táján is.
Aki még ősszel elvetette a sóskát, spenótot vagy fokhagymát már szedhet belőlük a konyhára is. A zöldhagyma és a retek is átadhatja helyét más veteményeknek, akárcsak az idejében elvetett zöldborsó. A metszőollót se tegyük el a kamrában, mert az elvirágzott cserjéket, bokrokat, a hó végén még az orgonát is érdemes rendbe tenni. Az aranyeső vagy ugyancsak szép és kellemes illatú mahónia vagy élénkpiros virágú japánbirs már elhullatta szirmait, bátran visszametszhetjük vesszőit, de az orgonáról sem feledkezzünk meg, mert ha nem szabadítjuk meg az elvirágzott bugáitól, jövőre kevesebb virágot hoz majd anyák napjára.
