Kertünkben még az árvakelésű napraforgó is elfordította fejét a tűző naptól. Banánérlelő meleg nyarunk lett és a híradások szerint érik is a banán a kaposvári lakótelep épületei között. Mi lehet a legfontosabb teendő tehát? Az éltető nedvesség, a víz megtartása a talajban. Mulcsozásról legutóbb már esett szó, beszéljünk most az öntözésről és a kapálásról – merthogy a talaj művelése is a nedvesség megőrzését szolgálja.

öntözés

Mikor locsoljunk? Reggel vagy este? – Shutterstock

Ha tehetjük reggel és este is. Mindkét időpontnak van előnye és hátránya is. A reggeli locsolást gyorsabban felszippantja a nap, de az éjjel lehűlt növényeket nem forrázzuk le a hideg vízzel. Az esti öntözés nem párolog el olyan gyorsan, de a nappal felmelegedett növények érzékenyebbek a hideg vízre. Emlékezzünk csak szüleink régi jó tanácsára a strandon, hogy felhevült testtel ne ugorjunk a hideg a vízbe. Ezért szerencsésebb állott vízzel locsolni, főleg, ha az egy esővíztárolóból származik. Régi megfigyelés, hogy az esővíztől egyébként is jobban meglódulnak a növények, a gyomok meg pláne. A víz viszont akkor hasznosul igazán, ha nem folyik el a talaj felszínén. Ezért egy kis kapálással lazítsuk fel, mielőtt öntöznénk. Gyümölcsfáknál úgynevezett tányért is szoktak a törzs köré kapálni, hogy a víz lehetőleg a korona alatt és ne közvetlen a törzsnél jusson a gyökerekhez. Végül arra is gondoljunk, hogy a talajfelszín benedvesítése nem öntözés, az legföljebb csak a portalanításra jó, amiről meggyőződhetünk, ha öt centiméterre lenyomjuk az ásót.

A felszínközeli locsolás ráadásul a növényeket is arra ösztönzi, hogy csak a felső rétegben terüljön el a gyökérzetük, ami különösen szőlő esetében okozhat kellemetlen meglepetéseket. Utoljára hagytam a díszkertek, gyepek automata rendszerrel ellátott öntözését – ezek rendszerint még valamennyi tápoldatot is adagolnak a kiszórt vízbe – itt viszont már csak a programozónak van dolga az időzítéssel. Apropó tápoldat. Sokféle, esetenként növényre szabott összetételű van forgalomba a gazdaboltokban. Érdemes gondosan elolvasni a felhasználásuk útmutatóit és azt be is tartani, mert könnyen kisózhatjuk a palántákat vagy éppen leperzselhetjük a leveleket nagyvonalú alkalmazásukkal.

Most nézzünk szét a kertben, van-e még nyári teendőnk a konyhakerti növényeink betakarításán túl. Ezek többsége a napi fogyasztáson túl talán már a fagyasztóba, vagy valamelyik befőttes üvegben landolt, kiürült helyüket azonban már kevés esély van új vetésekkel feltölteni.

Milyen vetési teendőink lehetnek még a kertben?

Ilyenkor már másodvetésekkel nem érdemes próbálkozni, legfeljebb őszi és téli retekfajtákat vethetünk még. Ezeknek sem rövidebb ugyan a tenyészidejük 100 napnál, de a rövidülő nappalok nem befolyásolják növekedésüket. Befolyásolják viszont a vízigényük, mert augusztusra általában szikkadt talajra és kevés csapadékra számíthatunk (a hónap utolsó dekádjára ugyan meg szokott jönni egy kis eső a nyaralók bánatára), ezért gyakran kell öntözni. Két kedveltebb fajtájával lehet találkozni a piacokon, a fekete gömbölyű Erfurti és a fehér hosszúkás Müncheni sörretekkel. Mindkét fajta roppanós, mondhatnám hersegő állományú és viszonylag jól eltartható.

Aki rászánja magát erre a kései vetésre, annak 30-35 cm-es sortávolságra és 10-20 cm-es tőtávolságra, legfeljebb 3-5 cm mélyre célszerű elvetni a magvakat. Ezt általában egyeléssel lehet jól beállítani, mert a csírázási erély miatt sokszor tőhiányos sorokat kapunk a szemenkénti vetéssel.

hagyma

A kerti betakarítási menetrendben már a hagyma is sorra kerülhet. – fotó: Shutterstock

A dughagymáról termesztett hagyma ilyenkor már rendszerint felszedhető. Ha már úgy néz ki a hagymaágyás, mintha állatok hancúroztak volna benne, a szárak lefeküdtek és sárgulnak, akkor eljött az ideje a betakarításnak. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy az eltarthatóságuk érdekében kivárjunk egy hosszabb száraz időszakot, mielőtt hozzáfognánk a felszedésükhöz, hogy minél szárazabb hagymákat szedhessünk fel. Érdemes még a szárától megfosztott hagymafejeket egy ideig napoztatni is, hogy a nyaki részen jól záródjanak a külső pikkelylevelek, mintegy páncélba zárva a hagymát.

Végül essék szó még a szamócatelepítésről is. Aki nem tetszetős, tyúktojás méretű, de belül üreges és vízízű gyümölcsöket akar jövőre a konyhaasztalra tenni, annak érdemes bajlódni valamelyik Fertődi fajtával, pl. a középérésű Fertődi 5 szamócával. Augusztusban tehát még telepíthetünk szamócát, de ne halasszuk, mert a kései ültetésből már nem-igen várhatunk termést jövőre. Csapadékhiányos időkben pedig érdemes öntözéssel segíteni a jó begyökeresedésüket.

Sokan szóvá tették, hogy ne kritizáljam a szép, megnyerő külsejű és vérvörösen csillogó szamócákat, amelyekből gusztusos gyümölcssalátákat lehet készíteni, választott aromával ízesítve. Ráadásul ezek a gyümölcsök napokig meg is őrzik piacos megjelenésüket. Mégis bátorkodom ajánlani azokat a hazai fajtákat, amelyek az itthoni klímához edződtek nemesítőik munkájuk során és nem csupán marketingfogás a nagymama lekvárja jelző rájuk, ha befőztük. Tessenek csak kipróbálni!