Mindenesetre akár van hó, akár nincs, a kertben ilyentájt inkább csak a madáretetőkkel érdemes foglalatoskodni. Ha már odaszoktattuk a kertápolóinkat, akkor gondoskodjunk az ellátásukról, de ne kenyérmorzsával, hanem olajos magvakkal. A levesből kimaradt szalonnabőr is megteszi, de kedvelt csemege lehet a cinkegolyó is, amit a gazdaboltok árusítanak kis hálókba csomagolva. Felakasztjuk egy ágra, s mint neve is jelzi, a cinkék kicsipegetik a hálóból az eleséget.

cinke

A cinkék kicsipegetik a hálóból az eleséget – A szerző felvétele

A tavalyi december minden elmaradt kerti munkára hagyott időt, adott alkalmat. Lehetett füvet gereblyézni, a lehullott leveleket pedig az, akinek volt komposztáló alkalmatossága, betárolhatta tartalék talajjavítónak a későbbiekre. Még a konyhakert kiegészítő felásását is be lehetett iktatni egy szabad hétvégére. Egyszóval aki jól beosztotta a feladatokat, annak mindenre juthatott idő, akár az óráján, akár az időnek járásán. Nemigen maradhatott hát kerti teendő januárra.

Vannak ugyan, akik a januári metszést is emlegetik, persze ha engedi az idő. Almás termésűek ritkító metszését azonban csak azoknak ajánlanám, akiknek olyan nagy a gyümölcsösük, hogy nem győznék a munkát néhány nap alatt. A ház körül pedig biztosan jut rá két délután, ezért bátran halaszthatjuk kellemesebb tél végi napokra. A régi gazdák is mindig a tavasz kezdetére időzítették a metszést, gyümölcsösben, szőlőben egyaránt. Addigra ugyanis az esetleges fagykár okozta gondokat is figyelembe tudták venni, amikor megcsattogtatták az ollójukat kezükben.

A decemberi napforduló után rövidülnek az éjszakák, igaz ugyan, hogy a nappalok hosszabbodásán ez még alig észrevehető, de mégiscsak jelzi a tavasz közeledtét. Ezért ideje körülnézni a növényvédő szeres polcon, hogy a tél végi lemosó permetezéshez ne az utolsó pillanatban kelljen valamilyen szerért szaladni. Egyúttal a lejárt szavatosságú készítményeket is felmérhetjük, hogy azok pótlásáról is idejében gondoskodhassunk.

Ilyenkor jut idő újragondolni a veteményes kert terveit is: mit miből és hová vessünk, palántázzunk majd, ha eljön rá az alkalmas idő. A vetőmagkészletünket is van idő áttekinteni, és tájékozódjunk, melyik mag meddig tárolható nagyobb csírázóképesség-vesztés nélkül.

Néhány példa a házi kertekben számításba jöhető különböző vetőmagok eltarthatóságáról. Gyorsan megjegyzem, hogy a tasakon is található ilyen dátum, de ezek mindig csak a száraz, hűvös tárolási körülmények közötti raktározásra érvényesek. A kellemetlen meglepetések, csalódások elkerülése érdekében ezért célszerű csírázási próbával meggyőződni még a vetés előtt a magvaink életerejéről. Tehát a példák:

• 6-8 évig csíraképes a görögdinnye, a sárgadinnye, az uborka, a spárgatök és a sütőtök vetőmagja.
• 4-5 évig megőrzi a csíraképességét a káposztafélék, a fejes saláta, a spenót, a retek, a paprika és a cikória vetőmagja.
• 3-4 évig csírázóképes a borsó, a bab, a paradicsom, a vöröshagyma, a sárgarépa, a zeller, a cékla és a spárga vetőmagja.
• 2-3 évig tartható el a petrezselyem, az édeskömény magja.
• Csupán egy évig szabad tárolni és a következő évben el kell vetni a pasztinák, a feketegyökér és a kapor magját.

A telelésre behozott növényeket csak kevés vízzel öntözzük – fotó: Shutterstock

Végül ház körüli teendő a teleltetésre behozott növényeink szemléje is. Öntözni csak óvatosan, kevés vízzel és ritkán ajánlatos az ilyenkor „félálomba” kényszerült cserepes, edényes növényeinket. Arra is legyen mindig gondunk, hogy legalább havonta alaposabban vegyük szemügyre a leveleket, szárakat, nem teleltetjük-e velük együtt a kártevőket, kórokozókat is, atkákat, esetleg pajzstetveket, vagy penészre emlékeztető gombatelepeket.

Ilyenkor egy közönséges kézi nagyító is hasznos segítségünkre lehet. Ha nem igazodnánk el a tüneteken, az interneten s számos kiskerti szakkönyvben szemléletes tájékoztatókat találhatunk. A téli délutánokon erre is kell hogy jusson idő. Fellapozhatunk néhány szakkönyvet is a biogazdáknak szántak közül. Ezt már csak azért is ajánlanám mindenkinek a figyelmébe, mert egyre szűkül a növényvédő szerek választéka – a szabad forgalmúaké különösen –, ezért a kapa mellé érdemes lesz odakészíteni egy olyan tájékoztatót, amelyből megismerhetjük, hogy melyik növény milyen kártevőket vagy kórokozókat riaszthat el.

Magam egy ilyen könyvet szoktam forgatni ezzel a céllal, nevezetesen Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című munkáját. Egy-egy tanácsa néha még be is vált a konyhakert kialakításakor. És a vakondra sem haragudtam annyira.

kocsonya

Befejezésül: januári teendő a kocsonyafőzés is. Igaz, nem a kertben, hanem a konyhában. Elárulom a mi receptünket, amit persze mindenki kedvére és ízlésére formálhat tovább:

Hozzávalók: malacköröm, farok, csülök, sok-sok bőrke, amelyek közül a csülök füstölt legyen. Mi még egy fél malacfejjel is meg szoktuk toldani ezt a listát, valamint mindig kiegészítjük valamilyen színhússal, akár pulykacombbal, ami tálaláskor gazdagíthatja a választékot. A szokásos húslevesbe való zöldségeket nagy adag fokhagymával bővítjük, a fűszersor pedig feketeborsból, babérlevélből és esetenként darabka gyömbérből áll, no meg a sóról se feledkezzünk meg.

Először a húsokat főzzük, nálunk ez még kályhaplatnin komótosan lassú tűzön történik. Menet közben lemerjük a habot róla. A zöldségek csak a már majdnem puhára főtt húsok mellé kerülnek – ennek illata mindenkit el is igazít, hogy mikor. Jó sokáig kell főzni, és mikor a két ujjunk már összeragad a gőzétől, akkor nekifoghatunk a szétporciózáshoz. A húst a csontokról leszedjük, szétosztjuk tányérokba, mi a zöldségből is teszünk egy-két darabot melléjük. A levet egy kicsit hagyjuk hűlni, hogy a felszínén a zsírt le lehessen fölözni. Végül rámerjük a levet, kevés pirospaprikát, borsot szórunk rá, és hagyjuk kihűlni. Akkor vagyunk elégedettek, ha szép áttetszőre dermed a tálban anélkül, hogy a hűtő segítségére szorulnánk.