Merre tart a magyar burgonya?

Egyébként is érdekelt a hazai krumpli helyzete, de az igazi indítékot számomra a meghívón szereplő felkért hozzászólók egyike jelentette. Nevezetesen a CBA beszerzési igazgatója. Elébe vágok a slusszpoénnak, mindenki eljött, aki a meghívón szerepelt – a mezőgazdaságért felelős államtitkár is – csak a CBA igazgatója nem. Előtte nap délután mondta le részvételét. Mielőtt elmondanám miért is sajnáltam ennek a találkozásnak elmaradását, még egy zsörtölődésemről kell számot adnom.

A fórumon meghívott előadóként az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke tájékoztatta a hallgatóságot (nyomatékkal írtam, hogy hallgatóság, mert senki nem méltatlankodott a hallottak után), amelyből megtudhattuk, hogy csökken a burgonya iránt a kereslet és az európai burgonyatermelőkkel sem tudunk versenyezni, ezért várható, hogy a termőterület is csökkenni fog. Kis túlzással mintha le is beszélte volna a termelőket a tavaszi ültetési szezonról. Mindezt egy talán rózsaszín optimizmussal előadott biztató államtitkári értékelés után.

A sok szakmai előadást követően a termelőké volt a szó, akik a keszthelyi nemesítésű fajták termesztési tapasztalatait ismertették. Volt köztük egy dán gazda is, aki 1987-ben egy Balaton közeli községbe telepedett le és azóta kizárólag a keszthelyi burgonyákat termeszti. Tájékoztatója valamennyi hazai termelő számára megszívlelendő üzenetet hordozott, miszerint a burgonya autonómiát fenn kell tartani, mert a magyar nemesítésű és a hazai természeti adottságok között sikerrel termeszthető fajták adják az itthoni ellátás biztonságát. Még azon sem kesergett, hogy az új földtörvény a 20 ha-os termőterületéből 3 ha-t szelt le. Kár, hogy addigra a terméktanács elnöke már távozott.

Az utolsó hozzászólásnak szánt tájékoztatót sem hallgathatom el. Ebből a burgonyafogyasztási szokásainkról készült statisztikai felmérésből megtudhattuk, hogy a megkérdezett vásárlók 67%-a magyar burgonyát vesz. Miért is? Mert a krumplit a magyar termék felirattal ellátott polcról emeli a kosarába. A CBA-ban – ahol mi is vásárolunk – bizony ezek zöme, ha a származási hely cédulát is elolvassuk, többnyire holland, osztrák, német, vagy éppen francia eredetről tájékoztat. Hazaira alig bukkantunk a magyar üzletlánc boltjában. Így volt és van ez az olasz tormával, kínai babbal, kanadai lencsével, egyiptomi sárgaborsóval, de még a mandulával is, hogy a chilei aszalt szilvát már ne is említsem. Persze lehet, hogy az egykor tőzsdén is jegyzett szatmári szilvából inkább pálinkát főznek a gyümölcsészek.

No és miért is hoztam szóba ezt a régi téli történetet, hiszen a burgonya már a mi kertünkben is harsogó zölden sorol, inkább töltögetni kellene amolyan házi kerti módon?  Mert olvasom a burgonyatermesztők felé is közzé tett felhívásban, hogy:

A LIDL hazai beszállítókat, termelőket keres, melyről bővebben IDE kattintva olvashatnak. Talán a LIDL polcairól valóban hazai burgonyát vihetnek majd haza a vásárlók?