A tápanyag-ellátási termesztési tanácsok és szakcikkek többnyire a három fő makroelem (nitrogén, foszfor és kálium) vonatkozásában adnak részletes információt, más fontos növényi tápelemre, mint a magnéziumra ritkán terjednek ki. 
fotó: Shutterstock
A kertészeti növények fajlagos magnéziumigénye (1 tonna termés előállításához szükséges magnézium mennyisége) általában nagyobb, mint a szántóföldi növényeké, hosszú, hajtatott kultúrák esetében megközelíti, esetenként meg is haladja a 100-120 kg/ha mennyiséget – ami már közel azonos a foszforigénnyel. A hiány oka az is, hogy a lombozatba beépülő magnézium – ellentétben a szántóföldi növényekkel – nem mindig kerül vissza szántáskor a talajba (pl. zöldséghajtatás, intenzív, támrendszeres szabadföldi zöldségkultúrák). Kertészeti talajok relatíve magas N-, P- és K-ellátottsága a harmonikus és kiegyensúlyozott tápanyagellátás miatt magasabb szintű Mg-trágyázást igényelne, annál is inkább, mert a kertészeti üzemek jelentős része magnéziumban szegény homokon helyezkedik el. Egyes talajokon a kedvezőtlen talajkémhatás, a magas talaj-káliumtartalom és a magas EC érték miatt rosszabb a magnézium felvétele.
A magnézium többnyire a levelekben halmozódik fel, de az egyes szervekben tárolódó magnézium aránya fajonként nagyon változik. Egészséges növényben 0,3 %-os koncentrációban mutatható ki. A levelekben a 0,2 % körüli töménység tekinthető kritikusan alacsony értéknek, ez alatt először az idősebb leveleken, majd a középtáji szinten is jellegzetes érközi klorózis alakulhat ki. Tápanyaggal jól ellátott zöldség- és gyümölcsnövények leveleinek magnéziumszintjét az 1. táblázatban ismertetjük.
A magnéziumhiánynak alapvetően két tünetcsoportja ismert, de az egyszikű növényeken (csemegekukorica, hagyma, spárga) van egy harmadik megjelenési formája is:
• A levél széle irányából, egyre nagyobb és egyre élesebben kivehető foltok alakulnak ki, amelyek a levél főerének irányába húzódnak. (A zöldségféléken ritka, többnyire a gyümölcsféléken figyelhető meg.)
• A levéllemez belsejéből, levélnyél irányából induló, legyező alakú sárgulás, amely először levélerek vagy a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki – a legtöbb zöldségnövényen ez a tünet látható, a paprikánál, burgonyánál, a tojásgyümölcsnél és a paradicsomnál nehezen, a kabakosok (uborka, sárga- és görögdinnye, spárgatök, patisszon, cukkíni) esetében a káliumtól jól megkülönböztethető.
• Az egyszikű növények levelein a levélnyél irányából hosszanti irányban először apró pettyek, foltok, majd ezek összemosódásával narancssárga csíkok képződnek.
A színelváltozás először az idősebb leveleken jelenik meg, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, ritkán a legalsó, sokkal inkább a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő leveleken mutatkozik. A sárgás elszíneződésre – ellentétben a káliumhiánnyal – jellemző, hogy a klorózis nem világos vagy fakó sárga, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú, ennek ellenére a káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető. A tünetek idővel - a hiánymértékének fokozódásával - a fiatal levelekre is áthúzódnak.
• A magnéziumhiány hatására a nitrátreduktáz enzim működése gátolt, ebből adódóan növekszik a termésben a nitráttartalom.
• Lassul a karotin képződés, ami az „A” vitamin elővitaminja, ebből adódóan csökken a sárgarépa, a sütőtök, a levélzöldségfélék és a gyümölcsök táplálkozási értéke.
• A cukorrépa, csemegekukorica termésében csökken a cukorképződés.
• Az anyagcserénél fellépő zavar miatt lassul a fehérjeképződés.
• Gyengébbekké válnak a sejtfalak, ebből adódóan romlik a termés tárolhatósága, szállíthatósága (pl. burgonya), egyes fajoknál fokozódik a gombás és baktériumos betegségek iránti érzékenység (pl. burgonya, alma, sárgarépa, cékla, petrezselyemgyökér).
Kezelés, megszüntetés
A magnézium esetében is előnyösebb a hiány kialakulásának megelőzése. Ennek ellenére, ha a hiányt már a kezdeti tünetek alapján felismerjük, hatásosan védekezhetünk ellene. Ugyan a növények elsősorban a gyökereiken keresztül veszik fel a szükséges tápanyagokat – így a magnéziumot is –, de egyes elemek esetében, beleértve a magnéziumot is, lombon keresztüli trágyázással is jó eredményt lehet elérni. A levéltrágyázás előnye, hogy kis mennyiséggel (egy-két kezeléssel) gyorsan és hatásosan be tudunk avatkozni.
A Mg-lombtrágyát magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid formájában adják. A klorid kevésbé szerencsés forma, mivel a klór a legtöbb kertészeti kultúrára nézve káros, toxikus. A nitrátok mellett a szulfát forma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs perzselő hatása (pl. keserűsó 5 %-os töménységben is használható), ugyanakkor jól oldódik, egyes növényeknél (káposztafélék, hagyma, paradicsom, gyümölcsök) a szulfát formában jelenlévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki.
| Növénycsoport | Szárazanyag-tartalomra számított % Mg |
| Gyümölcsfélék | |
| alma | 0,25-0,4 |
| körte | 0,25-0,5 |
| őszibarack | 0,3-0,6 |
| szilva | 0,3-0,5 |
| meggy és cseresznye | 0,3-0,5 |
| málna | 0,3-0,6 |
| ribizli | 0,3-06 |
| köszméte | 0,25-0,5 |
| Zöldségfélék | |
| paprika | 0,2-0,3 |
| paradicsom | 0,35-0,8 |
| zöldbab | 0,25-0,7 |
| borsó | 0,25-0,6 |
| uborka | 0,5-1,0 |
| káposztafélék | 0,25-0,5 |
| fejes saláta | 0,35-0,6 |
| spenót | 0,35-0,8 |
| vöröshagyma | 0,15-0,25 |
| spárga | 0,15-0,3 |
_fill_540x300_0.jpg)
