Szabadföldi paprika intenzív tápanyag-utánpótlása (III.)

Termesztési tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy azokban az állományokban mutatkozik a jelentősebb termésingadozás, ahol a paprikanövények kondíciója nem megfelelő. Jó növénykondíciót pedig csak jól művelt talajon, szakszerű tápanyag- és vízellátás mellett lehetséges elérni, aminek egyik fontos eleme a trágyakijuttatás és talajba munkálás módja.

A trágyakijuttatás módja
A 90-es évek elejétől az élenjáró, szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok fokozatosan áttértek a hagyományos, szántóföldi növénytáplálásról a tápoldatos termesztésre. A tápoldatos termesztés nem csupán a szilárd műtrágyák feloldása és folyékony formában történő kijuttatása, az eredményes és hatékony tápoldatozásnak több technológiai, műszaki, biológiai és ökológiai feltétele van.

A hagyományos és tápoldatos tápanyag-utánpótlás közötti fontosabb különbségeket az 1. táblázatban foglaltuk össze. A tápoldatozási technológia elterjedése is hozzájárult a napjainkban felerősödött üzemkoncentrációhoz, mivel a kisebb gazdaságokban az egységnyi területre eső fajlagos beruházási költségek a központi műszaki egységek miatt (tápoldat-bekeverők, tartályok, savszivattyúk, műszerek, mikroprocesszorok és számítógépek) jelentős mértékben megnövekedett.

paprika

A kisebb gazdaságokban jelentősen megnövekedtek a beruházási költségek – fotó: Shutterstock

A tápoldatos termesztés legfontosabb feltétele a jó minőségű öntözővíz, amiből a laboratóriumi vizsgálatok szerint nálunk meglehetősen kevés van; jelenleg a kertészeti üzemekben használt öntözővizeknek közel 25-30%-a a szikesítő hatás – nátrium-hidrokarbonát stb. tartalom – miatt alkalmatlan tápoldatkészítésre.

A termesztési gyakorlatban az olyan vizeket, amelyek EC-értéke meghaladja az 1,5-2 mS/cm-t (optimális érték a 0,5-1,5 mS/cm), tápoldatkészítésre már nem javasolható. Hasonlóan alkalmatlanok öntözésre a 1500-2000 mg/l feletti sótartalmú, 5-6 mgeé/l feletti HCO3-tartalmú, 1,5-3 mgeé/l feletti klórtartalmú vizek.

Csepegtető öntözés esetén alkalmatlanok továbbá azok a vizek, amelyeknek a vas- és a mangántartalma meghaladja az 1 mg/litert, ugyanis a magas vas- és mangántartalom miatt nagy a csepegtető testek eldugulásának veszélye. (Az ilyen vizek még szórófejen keresztül adhatók.)

A tápoldatozásra csak vízben tökéletesen, maradék nélkül oldódó, ún. tápoldatozó műtrágyák jöhetnek számításba. Ezekből a kereskedelemben meglehetősen jó a választék, a mono (egy-két hatóanyagot tartalmazók) műtrágyák mellett 3-4 hatóanyagot tartalmazókat, továbbá komplexeket is forgalmaznak. Nemcsak a márkákban széles a kínálat (12-15 család), összetétel vonatkozásában is minden igény kielégíthető, ugyanis egy-egy műtrágyacsalád 5-15 különböző N-P-K összetételű készítményt jelent, sok esetben mikro- és mezotápelemekkel is kiegészítve.

A tápoldatozás az ún. törzsoldat készítésével kezdődik. A törzsoldat egy tömény műtrágyaoldat, amit felhígítva juttatunk ki a növények alá. Készítésével kapcsolatban az alábbi fontos szabályokat érdemes megjegyezni:

Törzsoldatot is csak jó minőségű, lágy, alacsony sótartalmú vízből szabad készíteni.
Célszerű a törzsoldat töménységét úgy beállítani, hogy felhasználáskor 100 x-ra kelljen hígítani. Ezzel jelentősen megkönnyítjük a tápoldattöménységének és a kijuttatott műtrágya mennyiségének számítását.
A tápsókból és műtrágyákból – a kicsapódás elkerülése érdekében – külön-külön oldatot készítsünk a következő csoportosítás szerint: „

A” oldat: Ca/NO3/2; salétromsav; KNO3; NH4NO3; vas
„B” oldat: foszforsav; K2SO4; MgSO4 és mikroelemek
„C” oldat: savtartály a pH beállításához

20-30 tömegszázaléknál több a legjobban oldódó műtrágyákból sem oldható fel! Ezt a bekeverő tartályok méretezésénél kell figyelembe venni.
Csak annyi törzsoldatot készítsünk, amennyi egy nap alatt elfogy, ugyanis egyes komponensek idővel kicsapódhatnak.
A törzsoldathoz növényvédő szert, növekedésszabályzó anyagokat nem szabad keverni!
A törzsoldatot zárt, fénytől védett helyen tartsuk.

paprika

Tápoldatkészítésnél figyelemmel kell lenni a tápoldat töménységére – fotó: Shutterstock

Míg a növény egy bizonyos határon belül szelektálja a számára fontos tápelemeket és kevésbé jelentős kémiai anyagokat, védekezik az alacsony és a magas hőmérséklet és páratartalom ellen, átmeneti tápanyaghiány esetén átépíti szervezetében a tápanyagokat, addig a tápoldat magas töménységével szemben „védtelen”, a magas sóérték a gyökérrendszeren keresztül közvetlen károsítja, ezáltal az egész asszimilációt alapvetően befolyásolja.

Ezért a tápoldatkészítés során különösen nagy figyelmet kell fordítani a tápoldat töménységére, annál is inkább, mert az étkezési paprika a „különösen sóérzékeny növények” csoportjába tartozik! A növény sótűrőképessége, azaz sóérzékenysége a fejlődése folyamán is változik.

Palántakorban és gyökeresedés idején a paprika fokozott mértékben érzékeny a közeg EC-értékére, ennek megfelelően kell a műtrágyaadagokat, illetve a tápoldat töménységét szabályozni. A szabadföldi paprika termesztésekor gyakori élettani betegség a mészhiány vagy bogyófoltosodás (1. ábra), amellyel az elmúlt évben a korábbiaknál is gyakrabban találkozhattunk; ez igen súlyos károkat okozott a hajtatott és szabadföldi paprikában is. Annak ellenére, hogy a betegséggel sokat foglalkozott a szaksajtó, pontos okával és megszüntetésének módjával a gyakorlatban sokan nincsenek tisztában.

Ca-hiánytünetek már palántakorban megfigyelhetők a paprikán. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható (átépíthető) és a legnehezebben transzspirálható tápelem, a hiánytünetek a fiatal növényi részeken jelennek meg először. A fejletlen gyökérzet, a gyakran tapasztalható gyökérrothadás és a gyökértenyészőcsúcs barnulása is részben az elégtelen kalciumellátásnak a következménye.

A gyökereken általában előbb jelennek meg a tünetek, mint a föld feletti szerveken. A mészhiányban szenvedő növények, ha lassabban is, de rendszerint elérnek egy bizonyos fejlettséget, ami annak tulajdonítható, hogy kis mennyiségű kalcium mindig van a talajban.

A gyakorlatban tapasztalható kalciumhiány-tünetek a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára, rendszerint vízellátás és párologtatós zavarából (pl. magas sótartalom, alacsony vagy nagyon magas páratartalom stb.), továbbá más tápanyagok túladagolásából adódnak. Ezért a védekezésnek kevésbé hatékony módja a mésztrágyázás (pl. Ca-tartalmú készítményekkel lombtrágyázás), sokkal eredményesebb a megelőzés, a talajvizsgálat szerinti tápanyagellátás, a tápoldat töménységének pontos beállítása, a tápanyagarányok betartása, klímaszabályozás.

A szakszerű, a növényigény oldaláról alátámasztott és a technológiában integrált trágyamegosztással nemcsak a tápoldatozás hatékonysága javul, de az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak is jobban eleget lehet tenni.

Tápoldatos technológia	Hagyományos trágyázás
A tápanyagok kijuttatása oldott formában történik.	A tápanyagokat általában szilárd formában juttatják ki.
A vizet és a tápanyagokat a fejtrágyázások alkalmával együtt adják.	A víz- és tápanyag-adagolás különválik.
Alacsony induló talajtápanyagszint.	Ősszel nagyadagú alaptrágya-kijuttatás.
Folyamatos tápanyag-adagolás a tenyészidő folyamán.	„Lökésszerűen", ritkábban, de nagyobb adagban kijuttatott tápanyagok, ennek következtében jelentős tápanyagszint-ingadozás a talajban.
Csak kismértékben számol a talaj tápanyag-szolgáltató képességével.	Figyelembe veszi a szerves anyag bomlása során keletkező tápelemeket és a talaj tápanyag-szolgáltató képességét.
A növény igényéhez igazított, kevésbé ingadozó talajoldat-koncentrációt tart fenn.	Erősen változó a talajoldat töménysége.
A tápanyagarányok és tápoldat-koncentráció meghatározásánál figyelembe veszi a klimatikus tényezőket is.	A klimatikus tényezőkkel általában nem számol, ilyen okból az egyes tápelemek arányát nem módosítja.