Általánosságban elmondható a zöldségfélék káliumigényéről, de ez érvényes a gyümölcsfélékre és a szőlőre is, hogy több káliumot hasznosítanak a termésük kifejlesztéséhez, mint a szántóföldi növények.
• Növeli a termésmennyiséget, mert több zöldségfaj gazdasági értelemben vett termése igen jelentős mennyiségben tartalmaz káliumot, ezért a termésnövekedéssel a növény káliumfelvétele is közel egyenes arányban növekszik, továbbá az optimális káliumellátás elősegíti a zavartalan növényi anyagcserét, ami szintén hozzájárul a kiemelkedő terméseredmények eléréséhez.
• Azáltal, hogy javítja a növények hidegtűrő képességét, növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, és fokozza a szárazságtűrést, s javítja a termésbiztonságot (pl. káposztafélék, gyökérzöldségek).
• Számos vonatkozásban kedvezően hat a termésminőségre azáltal, hogy elősegíti az aroma-, az íz- és a színanyagok kialakulását, növeli a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalmát (csemegekukorica, görögdinnye, sütőtök). Azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését, javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát (pl. paradicsom, fűszerpaprika, sárgarépa, cékla). Növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot (burgonya, hagyma, fejes káposzta).
A kálium legnagyobb mennyiségben a fiatal növényi részekben fordul elő, ott, ahol az anyagcsere lejátszódik, és ott, ahol a sejtosztódás intenzív. Mobilitása igen nagy, mivel többnyire ionos formában van jelen a növényi sejtnedvben és a kolloidokon. Elsősorban a vegetatív részekben halmozódik fel, és így néhány zöldségfajnál – ellentétben a gabonával és több más szántóföldi növénnyel – a betakarítás alkalmával nem jut vissza a talajba, a terméssel együtt elszállításra kerül, például: intenzív zöldségkultúrák, káposztafélék, levélzöldségfélék, gyökérzöldségek, burgonya stb.
A felvett kálium mennyisége jelentős mértékben függ a növényfajtól, a termesztési módtól, a tenyészidőtől és nem utolsósorban a termésmennyiségtől (1. táblázat). Káliumigény tekintetében egy-egy zöldségfaj esetében nagyobb eltérés lehet a fajták között, mint a zöldségnövények között (pl. káposzta- és gyökérzöldségfélék, korai és tárolási fajták termesztése).
1. táblázat: A zöldségnövények fajlagos káliumigénye és a terméskifejlesztéshez szükséges káliumtrágya-mennyiség (hatóanyag)
|
Kísérletekkel igazolt és a gyakorlatban is bizonyított, hogy a káliummal jól ellátott növények kevésbé érzékenyek a fagyra. A magasabb szintű káliumellátás hatására növekszik a sejtoldat koncentrációja – ezzel együtt az oldat fagyáspontja is alacsonyabb –, így javul a növény fagytűrőképessége (káposztafélék, levélzöldségek, gyökérzöldségek, spárga).
A káliumtrágyázás hatására vastagabb, egyben ellenállóbb sejtfalak képződnek, amelyek megnehezítik a kórokozók behatolását, megtelepedését, továbbá kevesebb a kártevők táplálásához szükséges oldható amidok, aminosavak és kis molekulájú cukrok mennyisége, mivel ezek egy kiegyensúlyozott N:K ellátásnál gyorsan átalakulnak nagyobb molekulájú anyagokká.
A csemegekukoricánál,a babnál és a paradicsomnál figyelhető meg leggyakrabban, de más zöldségfajok esetében is igaz, hogy a káliummal jól ellátott növényeknél növényélettani okok miatt a jellegzetes vízhiánytünet, a levélpödrődés vagy népiesebben a „levelek furulyázása” később jelentkezik.
Van egy másik, a talaj szerkezetével összefüggő magyarázata is a vízhiánytünetek mérséklődésének, elmaradásának. Vízhasznosítás szempontjából döntő a talaj pórusösszetétele. A növény kizárólag csak azt a vizet tudja felvenni, amely a közepes nagyságú talajpórusokból származik. A nagy méretű pórusok nem képesek a gravitációval szemben a vizet megtartani, ezért az a növény számára elvész.
Az egészen kis pórusok vízkészlete olyan erősen kötődik a talajhoz, hogy az a növény számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen. A növekvő káliumadagok hatására a talaj szerkezeti tulajdonságai javulnak, a talajban „hidakat” képez a kálium (1. ábra), amely megosztja a nagy térfogatú pórusokat, ezáltal a talaj a vizet jobban megtartja, de még a növény számára felvehető formában marad.
1. ábra: A kálium hatása a talaj vízmegtartó képességére, azaz a növények által hasznosítható vízmennyiségre
Részismeretek vannak arra vonatkozóan, hogy a kálium elősegíti a kemény, egyenletesen érett, nehezen repedő termés kialakulását. A paradicsomnál az ún. zöldtalpasság- és zöldfoltosság-betegségek az arra hajlamos fajták esetében leginkább a káliumhiányos töveken mutatkoznak.
Zöldtalpasság tünetei a paradicsomon – A szerző felvétele
Káliumban szegény talajon a kelbimbó termései apróbbak, keserűbbek, rosszabb főzési tulajdonságokkal rendelkeznek, a káliummal jól ellátott káposzta a magasabb cukortartalom miatt jobban savanyítható, a kelkáposzta, karalábé és fejes káposzta tárolhatósága javul, a vöröskáposzta színe kedvezőbb. A sárgarépa esetében kimutatták, hogy nemcsak a termésnek a tárolhatósága jobb, de a cukortartalma, az íze és a színanyagtartalma is kedvezőbben alakul.
A méretes uborkánál gyakran tapasztalható konzerválás utáni puhulás oka, feltehetőleg a rossz fajtákon, továbbá a betakarítás és a feldolgozás közötti helytelen átmeneti tároláson és kezelésen kívül, az egyoldalú nitrogéntrágyázás, a rossz N:K arány, azaz a kálium relatív hiánya. A görögdinnyénél a káliummal jól ellátott talajokon az összes cukor mennyisége eléri a 8-9 százalékot, az édes ízt adó redukálható cukor pedig a 6-7 százalékot, ugyanakkor olyan talajok esetében, ahol alacsony a talajban a káliumszint, az említett értékek alig haladták meg a 6, illetve a 4-5 százalékot.
