Kajszibarack-tanácskozásra és -fajtabemutatóra hívta az érdeklődő szakembereket a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézete Ceglédre. Dr. Lakatos Tamás intézetigazgató köszöntötte a résztvevőket, majd a NAK Országos Kertészeti Osztályának tevékenységéről dr. Mártonffy Béla osztályvezető adott áttekintést.
Az összefoglaló táblázatban olvashattuk, hogy nincs elegendő vagy megfelelő piaci igény sem arra, amit termelünk. Megoldásként ugyan sokan úgy vélik, hogy a konkurencia okozza nekünk a legtöbb kárt, ezért valahogy ki kellene „tiltani” a versenytársakat a piacról.
A realitás talaján állva azonban csak a termelési költségek csökkentésével nem lehet jövedelmezőbben termelni, fontos feltétel a szaktudás, a felkészült, hozzáértő gazdák is. Mindehhez pedig nem elég a nagy termesztési hagyományainkra hivatkozni és a megfelelő ökológia adottságainkat emlegetni.
Láthattunk egy grafikonos táblázatot is, amelyből megismerhettük gyümölcstermesztésünk termelési volumenének alakulását az elmúlt tíz év alatt.
|
* Termésmennyiségek alakulása az utóbbi 10 évben (2012-2013. évek átlaga viszonyítva a 2003-2004. évek átlagához)
** Termőterületek alakulása az utóbbi 10 évben (2012-2013. évek átlaga viszonyítva a 2003-2004. évek átlagához)
Stagnál: 0-10 százalékos csökkenés
Csökkent: 10-30 százalékos csökkenés
Jelentősen csökkent: 30 százaléknál nagyobb csökkenés
Míg a csonthéjasok között a szilva és a meggy termőterülete ez idő alatt lényegesen nem változott, illetve a cseresznye még növekedett is, addig a kajszibarack és az őszibarack termőterülete csökkent.
Megismerhettünk egy termelésiszínvonal-mutatót is, amelyet az előadó elmaradottsági mutatóként jegyzett. A mérőszám a hazai termelők közül az öt legmagasabb termésmennyiség átlagának százalékában fejezi ki az országos átlagtermés számát. Eszerint a kajszibarack hazai átlaghozama 2010 és 2013 között az öt legjobb versenytárs átlagához viszonyítva csupán 63 százalékot tett ki. Láthattunk egy összefoglaló táblázatot a versenyképesség javítása érdekében szükséges feltételekről is.
|
Befejezésül összefoglalta a versenyképes terméshozam és minőség elérését legjobban befolyásoló tényezőket. Ezt négy csoportra osztva, úgymint a tőke, szaktudás, munkaerő és időjárás adottságai alapján részletezte.
1. Tőke. Általánosságban elmondható, hogy kevés a saját forrás, nehéz hitelhez jutni, és nem hatékonyak a beruházási támogatások sem, sőt sok esetben úgymond „kártékony” közvetlen támogatásokkal is találkozhatunk.
2. A szaktudás területén véleménye szerint korlátozó tényező a termelői szaktudás alacsony szintje, sőt a termelői igény hiánya a szakmai ismeretek iránt és az innovativitás alacsony szintje.
3. Munkaerő tekintetében a minőségi szakképzett munkaerők hiánya, de sokszor a rendelkezésre álló munkaerő mennyiségének hiánya is gondot okoz.
4. Az időjárás hatását szemügyre véve felszaporodtak a szélsőséges időjárási események, ezért a klíma tekintetében nem beszélhetünk versenyelőnyről, sőt több fajnál ez inkább versenyhátrányt jelent.
Dr. Szani Zsolt, a Nébih témavezetője áttekintette a hazai nemesítésű kajszibarackfajták beltartalmi értékeinek jellemzőit. Ez ugyan igen szubjektív területe a gyümölcsminősítésnek, azonban a számos számszerűsíthető paraméter objektív összehasonlítást is lehetővé tesz. Szólt a bőséges fajtaválasztékról is. Az Unióban jelenleg 458 fajta van regisztrálva, ami azt jelenti, hogy Magyarországon is ennyi állítható termesztésbe.
Sokakat érdekeltek a kajsziról szóló előadások – fotó: Princzinger G.
Dr. Szabó Zoltán, a Balaton Fruit Kft ügyvezető igazgatója „A termésbiztonság tényezői a kajszitermesztésben” című előadásában elemezte a környezeti tényezők, az ültetvény tulajdonságai és a termesztéstechnológia összefüggéseit. Külön részletezte a termésmennyiségre és a gyümölcs minőségére jelentős hatással rendelkező termesztéstechnológiai elemeket. A számos tényező közül a fagykárosodást, a terméskötődést és a fapusztulást emelte ki. Külön felhívta a figyelmet a Kyoto fajta nagyfokú termésbiztonságára, amit elsősorban kései virágzásának köszönhet.
Új, államilag elismert kajszifajták – fotó: Princzinger G.