A legtöbb ember ragaszkodik a rövidre nyírt gyephez, ugyanis ezt tartja szépnek, rendezettnek a kertek és a közterületek esetében is. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy az állandó nyírás, gépi kaszálás komoly ökológiai károkat okoz, ezért ideje lenne legalább részben változtatni ezen a szokásunkon – írja a greendex.hu.

A gyep növényei által alkotott zöld élettérben, a párás talajszinten, az apró fűszálak között nyüzsög az élet. A sok kis lény finom, egymásra hangolt szövetségben együtt élve működteti a tökéletes ökoszisztémát, melyet fűnyíró vagy motoros kasza pusztít el. Az ember egy berögzült társadalmi elvárásnak tesz eleget ezzel, miszerint semmiképpen nem maradhat gazos a kert és a közterület. Márpedig ez rengeteg kárt okoz a rovarok számára.

Rengeteg rovar pusztul el így, de amelyek életben maradnak, azok is komoly problémákkal néznek szembe. A bányászméh például nem biztos, hogy el tudja látni utódait, hiszen csak a közelben képes táplálékot gyűjteni, és életideje túl rövid ahhoz, hogy számtalanszor oda-vissza nagy távolságokat tegyen meg. Sok vadméhfaj pedig csupán egy-egy vadvirágra specializálódik, így hiába virágzik a rózsánk vagy a gyümölcsfánk, az számukra nem segítség. A szöcskék közül már csupán néhány keresi az eltűnt életteret és táplálékot.


Miért nélkülözhetetlenek a rovarok és más ízeltlábúak?

A rovarok és társaik pótolhatatlanok az ember számára is létfontosságú ökoszisztémában, hiszen olyan alapvető feladatokban vesznek részt, mint a növények fennmaradását biztosító beporzás, a lebontás és a talaj termékennyé tétele. Emellett számos állatfaj számára jelentenek táplálékforrást, azonban a rovarok száma az utóbbi évtizedekben elképesztő mértékben megfogyatkozott. Mi tudunk rajtuk segíteni vajon?

Igen, segíthetünk, amennyiben a kertünkben – vagy legalább egy részén – nem használjuk a fűkaszát, fűnyírót! Ez azért rendkívül fontos, mert a nemesített és idegenhonos dísznövényeink általában nem képesek olyan kedvező életfeltételeket nyújtani, mint a hazai természetes rétek füvei, vadvirágai, melyek az évezredek során összehangolódtak a helyi élővilággal. A bogarak, méhek, szöcskék fennmaradását elsősorban az őshonos, gyepalkotó, változatos lágyszárú növényzet segíti elő – éppen az, amelyet mi gaznak tartunk és pusztítunk.

fűnyíró

A bogarak, méhek, szöcskék fennmaradását elsősorban az őshonos, gyepalkotó, változatos lágyszárú növényzet segíti elő – fotó: Pixabay

Ezek a növények, amelyeket lenyírunk, a hazai biológiai sokféleség alappillérei, melyek nélkül nincs változatos rovarvilág, a rovarok nélkül pedig nincs jövőnk.

Ez nem azt jelenti, hogy soha többé a kertünk egyetlen részén sem vághatjuk rövidre a füvet! De színesítsük a kertünket háborítatlan „védett természeti területekkel", melyek betölthetik a rovarrezervátum, rovarrét, méhlegelő funkcióját, hiszen azzal a kertünkben változatos élővilágnak, madaraknak, gyíkoknak és sünöknek is otthont biztosíthatunk.

Hogyan csináljuk?

Július végén és októberben, lehetőleg kézi kaszával vagy sarlóval vágjuk le a növényzetet, mindig ügyelve arra, hogy parlagfű és egyéb inváziós faj ne legyen a területen.

A „rovarrezervátumunk" környéke legyen rendezett. Célszerű körbenyírni, ösvényekkel szegélyezni, hogy ne lógjon át a növényzet a szomszéd kerítésén vagy ki az utcára. Kialakíthatunk gondozott pázsittal szabdalt vad szigeteket is.

Hagyjuk a természetet működni a maga sokszínű módján legalább a kertünk egy részén.

Mindezzel egyúttal nagyszerű szemléletformáló tevékenységet is végzünk.