Az amerikai ARS egyik mikrobiológusa, W.Mulbry az algák egy másik hasznosíthatóságára hívta fel a figyelmet. Az említett tudós szerint az istállótrágya N- és P-tartalmának csökkentésében az algáknak nagy jelentőséget kell tulajdonítani, minthogy a trágyából kimosódott N és P a természetes vizekbe kerülve súlyos környezetszennyezést okoz.

Az algák felhasználása a szennyvizek tisztításában nem új keletű. Hasznos tevékenységükre alapozva a kutatók a szennyezett vizek kezelésére speciális, 30 m körüli hosszúságú, sekély mélységű „algamedencéket” (angol rövidítésben: ATS) alakítottak ki, melyeket nylonhálóval fedtek. Ezekben három éven keresztül hagyták az algákat gyarapodni, majd vízszivattyúval a medence egyik végénél friss víz és – nyers vagy anaerob módon kezelt – marhatrágya keverékét cirkuláltatták. Ez a folyamat áprilistól decemberig tartott. Az algamedencékben számos szálas algafajt tartottak, így a legnagyobb tömegben előforduló Rhizoclonium hieroglyphicum-ot, valamint a Microspora willeana, Ulothrix ozonata és Oedogonium fajokat.

Tavasszal tapasztalták a legnagyobb mértékű növekedést az algaállományban, ez nyárra erősen lecsökkent (részben a víz magas hőmérséklete, valamint az algákon „lakmározó” apró csigák és szúnyoglárvák nagy egyedszáma miatt). Az algákat aztán 4-12 naponként begyűjtötték („learatták”) és kiszárították, majd meghatározták azok N- és P-szintjét. A kapott eredmények azt jelezték, hogy a trágyából a nitrogénnek 60-90, a foszfornak 70-100%-át lehet ily módon kinyerni. Az egyelőre még fölöttébb költséges és az algák begyűjtése miatt igen munkaigényes eljárásnak nemcsak az a nagy előnye, hogy ily módon a szerves szennyezőanyagokból a N-t és P-t ki lehet vonni, hanem az is, hogy a kiszárított algát értékes trágyaként lehet hasznosítani. A sikereken felbuzdulva most azt vizsgálják, hogy módszerükkel a baromfitrágyát is meg lehet-e tisztítani a nitrogéntól és foszfortól, megakadályozva ezzel a vízfolyások szennyeződését. Az ATS módszer tehát az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint a marhatárgya okozta vízszennyezés megakadályozásában nagy előrelépést jelent. Egy hektárnyi medencefelület kb. 20 tehén által termelődött trágyából képes a két elemet kivonni. A medencékből begyűjtött alga – miután megtette a magáét azzal, hogy a trágyából a N-t és P-t kivonta – további műveletekkel lassan bomló trágyaként hasznosítható, de akár állati takarmány-kiegészítőként is szóba jöhet felhasználása.