Ez a fogalom azért került az érdeklődés homlokterébe, mivel a szűkösen rendelkezésre álló vízzel való takarékoskodás létfontosságúvá lépett elő. A vízlábnyom számszerű meghatározásával egyértelművé tehető, hogy mennyire vagyunk pocsékolók vagy takarékosak. A vízfelhasználásban a vízigényt helyi és globális forrásokból lehet fedezni. Maga a vízi erőforrás felszíni és felszín alatti vizekből és a talajnedvességből tevődik össze. Lényegében a vízfelhasználás a nyersanyag előállítására és a szükséges „szolgáltatásokra” (pl. energia) terjed ki. Ezt az indirekt vízfelhasználást szokás „virtuális vízfelhasználás”-sal jellemezni.Víz

A hihetetlenül nagy vízigényre számos példát lehet felhozni. Egy csészényi kávé előállításához 140 l víz kell, aminek 95%-át a termesztés során felhasznált vízmennyiség teszi ki, de ezt a mennyiséget is a „lokális tényezők” erősen befolyásolják. Azaz pl. Brazíliában 1 tonnányi kávé előállításához kétszer annyi vízre van szükség, mint Vietnámban. Vagy vegyünk egy másik példát. A pamutból készült T-shirt előállításához Nyugat-Európában 2700 l-es vízlábnyommal kell számolni. Maga a gyapottermelés vízfelhasználása ebben a vízmennyiség közel 60%-át teszi ki. Ha már a növénytermesztéssel járó nagy vízfelhasználásról van szó, érdemes a WWV által számított értékekre utalni.

Becslésük szerint Hollandiában 1 kg-nyi tulipánhagyma előállításához normál körülmények között 260 l vízre van szükség, de szélsőségesen száraz viszonyok között tizennégyszer(!!!) nagyobb a vízigény, azaz 3600 l-nyi vízre van szükség. Ahol pedig édesvizekben igencsak szűkölködnek, ott – miként Hollandiában – számos helyen a kissé sós (félsós) brakkvizet használják fel a tulipántermesztéshez, hogy takarékoskodjanak az értékes édesvízzel. A vízlábnyom csökkentetése alapvető gazdasági és persze környezetvédelmi érdek, melyben – mint látni – a nagy vízfogyasztású mezőgazdaságnak is ki kell venni a maga részét.