Ennek a könyvnek minden NVT szaktanácsadó asztalán ott a helye!

Szerkesztette:
Kovács Géza J. és Csathó Péter

Kiadta:
MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest, 2005
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest

A könyv 2990 Ft-os egységáron beszerezhető a szerzők címén:

1022 Budapest, Herman Ottó út 15.
Postacím: 1525 Budapest, Pf. 35. Tel./Fax: 356-4682

A könyv szerzői arra vállalkoztak, hogy az 1901 és 2003 közötti időszakra becsüljék az „évszázad” elemforgalmát, a talajok tápanyag-ellátottságát és annak agronómiai tanulságait.

Számos cikk, könyvrészlet, előadás hangzott el az elmúlt 30-40 évben a magyar mezőgazdaság környezetvédelemmel kapcsolatos tennivalóiról, de rendszerezve, csoportosítva, ok-okozati összefüggéseket feltárva először találkozhat az olvasó e témakörökkel.

A könyv a Bevezetésen túl 9 fejezetből áll, s 264 oldal terjedelmű. Fő fejezetei:

1. Agrártermelés és talajhasználat
2. A talaj termékenységét meghatározó talajtulajdonságok
3. A növénytáplálás alapelvei és módszerei
4. Országos tápelem-mérleg számítások
5. Regionális tápelem-mérleg számítások
6. Az agrártermelés környezetvédelmi vonatkozásai Magyarországon
7. Szimulációs eljárások alkalmazása a tápanyag-gazdálkodásban
8. A klímaváltozás tápanyagforgalomra gyakorolt hatásának becslése
9. A fenntartható tápanyag-gazdálkodás alapelvei

A 8 oldalnyi Bevezetés Várallyay György és Németh Tamás munkája. Világossá teszik, hogy az életminőség három legfontosabb eleme a megfelelő mennyiségű, és minőségű egészséges élelmiszer, a tiszta víz és a kellemes környezet. Először fogalmazzák meg, hogy a magyar mezőgazdaság utolsó 60 éves történelmében négy fő szakasz különböztethető meg. Összefoglalóan e fejezetben olvasható először A-G pontokba szedve a hatékony, jövedelmező, szociálisan elfogadható és környezetkímélő fenntartható fejlődés ésszerű talajhasználatának legfontosabb alapelemei.

Az 1. Az agrártermelés és a talajhasználat című fejezet Csathó Péter és Radimszky László munkája. Terjedelme 10 oldal. Gondosan szerkesztett, értékes szakmai anyag.

A 34 oldal terjedelmű 2. fejezet: A talaj termékenységét meghatározó talajtulajdonságok szerzői Várallyay György és Csathó Péter.A rész fő érdeme, hogy a talaj termékenységét meghatározó talajtulajdonságokat nem csak leírja, hanem táblázatok és ábrák segítségével be is mutatja a hazai helyzetet, az egyes tulajdonságok alakulását Magyarországon.

A 3. fejezet: A növénytáplálás alapelvei és módszerei, Kádár Imre munkája. A 28 oldalnyi rész érdekes és értékes, olvasmányos anyag. A történelmi visszatekintést is magába foglaló fejezet jól egészíti ki az egyéb fejezetek konkrét magyarországi megfogalmazásait. Az agráriumban dolgozók számára a tápelem-mérlegek alapelveinek ismerete nélkülözhetetlen, mint ahogy a szabadföldi kísérletezés alapelveit is minden agrár felsőoktatási intézményben tanuló hallgatónak el kell sajátítania. A fejezet részletezi a szabadföldi kísérletek főbb típusait, a talajvizsgálatok, a növényvizsgálatok alapelveit és módszereit. Különösen fontos ismereteket tartalmaz a 3.3.2 részfejezet, az átlagminta képzéssel szembeni követelményeket írja le.

A 4. fejezet Az országos tápelem-mérleg számítások címet viseli Csathó Péter és Radminszky László szerzőkkel. A 25 oldalnyi fejezet sokunk számára a legtöbb, legújabb információkat tartalmazza, hiszen eddig ilyen jellegű összefoglaló munka nem jelent meg. Világosan szétválasztják a szerzők a környezetvédelmi szempontú országos tápelem-mérlegeket (OECD módszer szerint) az agronómiai szempontú országos tápelem- mérlegtől.

Az 5. fejezet tartalmazza A regionális tápelem-mérleg számítások-at. A szerzők: Máthéné Gáspár Gabriella, Csathó Péter és Radimszky László. A 42 oldal terjedelmű, valamennyi megyére és régióra kiterjedő tápelem-mérleg számítások először olvashatók a hazai szakirodalomban. A feldolgozás, értékelés igen gondos munkára vall, számos adat, adatsor feldolgozásával és precíz számításokkal. A könyv egyik legérdekesebb és legértékesebb fejezetének tartom az agrár környezetgazdálkodási programok megvalósítása érdekében is.

Az agrártermelés környezetvédelmi vonatkozásai Magyarországon című fejezet a 6., melynek szerzői Várallyay György, Csathó Péter és Németh Tamás. A 36 oldalnyi fejezet az oktatásban, képzésben szükségszerűen felhasználható, hiszen e témakör teljességében először jelenik meg szerkesztett formában. A fejezet, a hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt ismert és elismert tudósok, professzorok, kutatók tollából jelent meg. A fejezet az elméleti összefüggéseken túl konkrét számokban is megjeleníti a talajtermékenységét gátló legfontosabb tényezőket Magyarországon. A fejezet külön foglalkozik a talajdegradációs folyamatokkkal és azok megelőzésének, kiküszöbölésének, mérséklésének lehetőségeivel. Az eddig résztanulmányokban leírt ismereteket rendszerezik szintén ebben a fejezetben a szerzők a talaj és talajhasználat hatása a vízkészleteinkre címen. Az állattenyésztés N terhelése, a növénytermesztés N terhelése című alfejezetek végre világos és egyértelmű képet nyújtanak a mezőgazdaság ez irányú környezetterheléséről (vagy annak elhanyagolható hatásáról).

A könyv 7. fejezetét Szimulációs eljárások alkalmazása a tápanyag-gazdálkodásban, Kovács Géza J. és Fodor Nándor írták. A képletekkel, ábrákkal, táblázatokkal bőven illusztrált 30 oldal betekintést enged az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben folyó szimulációs modellezés elért eredményeibe, illetve a tápanyag-gazdálkodásban való felhasználhatóságára. Részletesen ismerteti az anyagrész a szimulációs eljárások módszerét a tápanyag-gazdálkodásban, a tartamkísérletek tápanyag-dinamikai szimulációját és a regionális tápanyag-mérleg kiegészítését szimulációval. A szerzők rövid következtetéseket és javaslatokat fogalmaznak meg a szimulációs eredmények felhasználására, hasznosíthatóságára.

A könyv 8. fejezetét Kovács Géza J. és Fodor Nándor jegyzik, melynek címe: A klímaváltozás tápanyagforgalomra gyakorolt hatásának becslése. A 14 oldalon összefoglalt anyag újszerű megközelítésében tárgyalja a tápanyagforgalom lehetséges alakulását, a klímaváltozás tükrében. Jó összefoglalás olvasható a fejezetben a becslési eljárások módszereiről és adathátteréről, a hazai termésbecslés és víz- és tápanyagforgalmi előrejelzésről, a fenológiai előrejelzésről, a víz-stressz előrejelzésről, a tápanyagforgalom modellezéséről és előrejelzéséről, valamint a talaj NO3-N szennyezésének helyzetéről és várható következményeiről. A fejezet legérdekfeszítőbb része a várható változások jelentősége a termesztésben és a környezetvédelemben.

Rövid, alig 11 oldalnyi fejezet a 9. melynek címe A fenntartható tápanyaggazdálkodás alapelvei és módszerei. A szerzők: Csathó Péter, Árendás Tamás, Fodor Nándor, Horváth József és Németh Tamás. A rövid fejezet egyike a legértékesebb fejezeteknek, hiszen az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár szakemberei által kidolgozott új, költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer ismertetését tartalmazza. Külön érdeme a fejezetnek, hogy összehasonlítja a környezetkímélő, valamint az intenzív trágyázási szaktanácsadási rendszer alapelveit és azt jól érthető formában meg is jeleníti. Túl ezen e fejezet bemutatja, több kísérleti helyen a környezetkímélő, valamint az intenzív tápanyagellátást elősegítő, illetve egyéb szaktanácsadási rendszerek ajánlásainak szabadföldi kísérletekben történő tesztelésének konkrét adatait, eredményeit. A kísérleti eredmények az új, költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer eredményességét bizonyítják. A kisparcellás szántóföldi kísérleteken túl a szerzők szaktanácsadási rendszerüket üzemi körülmények között is tesztelték. Elkészítették három, a Balaton vízgyűjtőjén gazdálkodó, eltérő eróziós veszélyeztetettségű üzem a P trágyázási tervét. A javasolt P trágya adagok is az bizonyítják az új rendszernek fokozott vízvédelmű területeken való használhatóságát, alkalmazhatóságát.

Az Irodalomjegyzék 17 oldalnyi terjedelemben 415 forrásmunkát tartalmaz, jól reprezentálva a kapcsolódó hazai és nemzetközi publikációkat.

Összefoglalva a leírtakat megállapítható:

• a könyv az agrár környezetgazdálkodás aktuális, a gyakorlat, a szaktanácsadás számára nélkülözhetetlen ismeretanyagát foglalja magába;
• az egyes fejezetek szerzői, a szerkesztők hazai és nemzetközi szakmai közéletben is kiemelkedő személyiségek;
• a könyv hiánypótló (akár fél évszázados hiányt pótló) a magyar mezőgazdaság elemforgalmának leírásával;
• szervesen kapcsolódik a Németh Tamás és Magyar Marianna szerkesztésében nemrégen megjelent „Üzemi szintű tápanyag-mérleg számítási praktikum (Üzemi tápanyagmérlegek számításának alapelvei és módszerei) (Spácium Kiadó és Nyomda Kft, Budapest) c. könyvhöz.
• a kiadvány először foglalja össze az elmúlt 2-3 évtizedben megjelent ismeretanyagot a magyar mezőgazdaság számára az agronómiai és környezetvédelmi tanulságokat illetően;
• valamennyi agrárszakember számára hasznos és élvezetes olvasmány, illetve szakmai segédanyag;
• a környezetgazdálkodási agrármérnökök számára elengedhetetlen tankönyv
• az FVM, a MVH az Agrárkamara és szervezeteik tisztségviselői számára és igen jó alapul szolgál a kiadvány, csak forgatni kell, s lehetőleg minél többször.
• javasolt, hogy az agrár felsőoktatási intézmények jussanak hozzá, hiszen tankönyvként is használható, különösen a környezetgazdálkodási agrármérnök képzésben.

Gyöngyös, 2005. október 20.

Prof. Dr. habil Szabó Lajos
a mezőgazdasági tudomány kandidátusa

Az egyetem elvégzése után döntöttem úgy, hogy a témában megpróbálok jobban elmélyedni, ezért jelentkeztem a Kaposvári Egyetem Kisállattenyésztési tanszékére PhD hallgatónak, ahová 2005-ben felvételt nyertem. Jelenleg végzôs vagyok. Ezt a könyvet azért írtam, hogy nagyon sok embernek lehessen olyan örömben része, amit nekem is nyújtottak ezek a kisállatok, hogy a kedvességüket jól tudjuk viszonozni, észrevegyük igényeiket, értsük „beszédüket”.

Köny­vem­ben az „éle­tünk meg­szé­pítőinek”, a lá­nyok­nak és asszo­nyok­nak a sze­re­pét vizs­gá­lom a szőlőhe­gyen, a szőlőhe­gyi-bo­rá­sza­ti mun­kák­ban, a pin­cék kör­nyé­kén. Csak a kö­zel­múlt­ban, mintegy 30 éve fi­gyel­tek fel ar­ra, hogy a tör­té­net­írás a nők sze­re­pé­vel nem fog­lal­ko­zott be­ha­tóan. Pe­dig a tár­sa­dal­mi élet szereplői na­gyon is tisz­tá­ban van­nak a női nem ér­té­kei­vel, szor­gal­muk­kal, rá­ter­mett­sé­gük­kel, a jövő ge­ne­rá­ció­ja ér­de­ké­ben pó­tol­ha­tat­lan bio­ló­giai sze­re­pük­kel. Mi fér­fiak na­gyon sok­fé­le ked­ves és ara­nyos nőt is­me­rünk, és is­mer­jük az elér­he­tet­len nőt is. A nők is is­me­rik ugyanezt a fér­fi­ban és társ­ra vágy­va a tár­sat ke­re­sik, akik mel­lett nők le­het­nek, de vá­gyai­kat, el­kép­ze­lé­sei­ket is meg­va­ló­sít­hat­ják. A tör­té­net­írás vi­szony­lag későn is­mer­te fel, hogy a tár­sa­da­lom fe­lét vagy na­gyobb ré­szét ké­pező nők tör­té­ne­té­vel ke­ve­sen fog­lal­koz­tak, szá­mos fe­hér te­rü­let ta­lál­ha­tó még a tu­do­má­nyos­ság te­rü­le­tén is, ame­lyek a nők vi­lá­gát érin­te­nék. Pe­dig a tár­sa­da­lom kü­lön­böző szint­jén, a tör­té­ne­lem kü­lön­böző kor­sza­ká­ban a nőknek meg­ha­tá­ro­zó szerep is ju­tott. A név­te­len­ség ho­má­lyá­ban a ha­gyo­má­nyos női sze­re­pek mel­lett a min­den­na­pok, a hét­köz­na­pok asszo­nyai, lá­nyai a szőlőhe­gye­ken is szor­go­san ki­vet­ték ré­szü­ket a mun­ká­ból, a szőlőter­mesz­tés, a bor­ké­szí­tés min­den­nap­jai­ból. Per­sze a pin­ce, a bor­ház, a prés­ház, a bor kö­rü­li misz­ti­ku­mot még to­vább nö­vel­te. Ezt fo­koz­ta, hogy a pin­ce és a bor ma­gá­nyá­ba ál­ta­lá­ban a nők ke­vés­bé ju­tot­tak le a föld gyom­rá­ba, a pin­cék­be. Ez a mun­ka­hely, az a mun­ka­te­rü­let elsősor­ban a fér­fiak pri­vi­lé­giu­ma volt, amelyet szá­mos nép­szo­kást, né­pi gaz­dál­ko­dást kí­sérő folk­lórje­len­ség jel­zett is. Mindeze­kért ér­de­kes a nők, a női je­len­lét, a női mun­ka, a női szo­kás-ha­gyo­mány vizs­gá­la­ta, mert olyan új je­len­sé­gek­re, ün­ne­pek­re hív­hat­juk fel a fi­gyel­met, amelyek ed­dig el­ke­rül­ték az érdeklődők fi­gyel­mét, vagy nem váltak tu­da­tos­sá a szőlőhe­gyi lét, a bor kö­rü­li szor­gos­ko­dás so­rán.

Pe­dig ma már jól lát­ha­tó, hogy egy­re több nő for­go­ló­dik a bo­ros szak­má­ban, akik nem­zet­kö­zi elis­me­rést sze­rez­tek a ma­gyar bo­rá­szat­nak a leg­ma­ga­sabb tu­do­má­nyos­ság, a nem­zet­kö­zi bor­aka­dé­mi­kus­ság­tól kezd­ve, a bo­rá­sza­ti üze­mek ve­ze­té­sén át, a bor­lo­vag­ren­dek tag­sá­gáig, sőt a ki­mon­dott női bor­lo­vag­ren­dek ala­pí­tá­sáig és díj­nyer­tes bo­rok ké­szí­té­séig.

Te­hát a nők itt, ezen a té­ren is meg­mu­tat­ták, hogy nemcsak egyen­ran­gúak, ha­nem pl. a bor­kós­to­lás te­rén ki­fi­no­mult íz­le­lé­sük és megér­zé­sük alap­ján még a fér­fia­kat is fe­lül­múl­ják.

A könyv per­sze nem csak a nők, a szőlő- és bor­ter­me­lés, bor­ké­szí­tés egy­faj­ta szo­kásainak, ha­gyo­má­nyai­nak tör­té­ne­ti-nép­raj­zi, mű­velődéstörténeti leírá­sa, ha­nem egy­ben tisz­tel­gés a női mun­ka, a szor­ga­lom és a szak­ér­te­lem előtt is.

Csoma Zsigmond

Tartalom

Előszó
Nőtör­té­net
– nőku­ta­tás
– A női eman­ci­pá­ció és az első rész­le­tes női nép­szám­lá­lás
Asszo­nyi gyűj­tö­gető gaz­dál­ko­dás, a hon­fog­la­ló ma­gya­rok szőlő-bor­kul­tú­rá­jában ..
Szőlőfür­tös Ma­don­nák ..
A nász­éj­sza­kák és a gyó­gyí­tás bo­rai, a „bá­bák ba­bo­nás fü­ve”-i
Női név­na­pok és ka­len­dá­riu­mi szo­ká­sok, ün­ne­pek megülé­se a szőlővi­dé­ke­ken
Női mun­kák a szőlőben
– nyi­tás
– parragkapálás
– met­szés
– zöldmunka-kötözés-növényvédelem
– ol­tó asszo­nyok
– csemegeszőlő-szü­ret, -cso­ma­go­lás
– szü­ret, vi­dám­ság, paj­zán­ság
– csemegeszőlőt áru­ló vá­ro­si ko­fák
– aszúbogyót válogató asszo­nyok

Női mun­kák a pin­cék, bo­rok kö­rül
– pin­ce kö­rü­li ve­te­mé­nyes, vi­rá­gos­kert,
– kint­la­kás a szőlőhe­gyen......
– a nők pin­ce- és fel­sze­re­lé­s örök­lé­se..
Ür­mös­bo­rok, mus­ko­tá­lyok, aszúk és a női ivás­kul­tú­ra Asszo­nyi kontyaláva­lók
Nők a szőlőhe­gyi nép­szo­ká­sok­ban, folk­lór­ban A női bor­ivás és a ha­gyo­mány sza­bá­lyoz­ta kö­zös­sé­gi al­kal­mai
– hús­ha­gyó­ked­di asszonyfarsang
– gyepűtíprás
– ter­hes asszo­nyok a szőlőben
– Emausz a ma­gyaror­szá­gi né­me­tek szőlőhe­gyein
– mun­ka­ti­la­lom és a nők (szőlőmun­ka ti­la­lom-szok­nya­ti­la­lom, ha­vi tisz­tu­lás)
– pudárkodók-szőlőcsőszök
– szü­re­ti női nép­szo­ká­sok (szü­re­telők, szü­re­ti bál, bí­ró­né)
– „hajgatók” sze­xuá­lis élet a szőlőhe­gyen
– bor­ban fü­rösz­tés, kö­rül­me­té­lés és a bor 162
– boszor­ká­nyok és tün­dé­rek (le­gen­dák, bornyúlósodás)
– keresz­te­lé­sek, pasziták

Nők a bor­lo­vag­ren­dek­ben – Női bor­lo­vag­ren­dek és mai tag­jaik
Borlovagnők közelről
Aki átvette a stafétabotot
Felhasznált szakirodalom
Lábjegyzetek

Előszó
Felsőfokú erdészeti szakoktatásunk ebben az évben ünnepli megalapításának 200. évfordulóját. Szakmai körökben az 1808-ban Selmecbányán alapított erdészeti tanintézetünk története jól ismert, mert napjainkig számos könyv, cikk stb. foglalkozott ezzel a témával. Kevesek által ismert azonban, hogy a magyarországi erdészdiákok ún. „zöld peregrináció“-ja (külföldi felsőfokú erdészeti tanintézetekben folytatott tanulmányok) hasonló hosszú múltra tekint vissza, mint selmeci tanintézetünk.
Mivel erről a „zöld peregrináció”-ról ismereteink elég hiányosak*, szeretném ezt a hiányt ezzel a munkával – szerény keretek között – pótolni. A szerény jelzőre azért fektetek hangsúlyt, mert kutatásom térbelileg csak a német nyelvű felsőoktatási erdészeti tanintézetekre, időbelileg pedig csak 1919-ig terjedt ki.

Kutatásom tárgyát tizenkét felsőoktatási erdészeti tanintézet képezte. Ezek közül kettő osztrák, kilenc német és egy svájci volt. Ebből a tizenkettőből jelenleg már csak négy létezik.

Szeretném megemlíteni még azt is, hogy e munkában feltüntetett valamennyi tanintézményi vagy utódintézményi könyvtárban, illetve levéltárban személyesen kutattam. Ezen kutatásom mögött nem állt semmilyen hivatalos intézmény vagy szervezet. Ennek ellenére a legtöbb megnevezett intézmény munkatársaitól (levéltárosok, könyvtárosok, egyetemi hivatalnokok) önzetlen segítséget kaptam. Nekik szeretnék – nevük említése n.lkül – utólag is köszönetet mondani.

Végül szeretnék annak a reményemnek kifejezést adni, hogy a „zöld peregrináció” további – napjainkig szóló – történetét az utánam jövő kollégák – alaposabban, mint én – szintén fel fogják dolgozni. Ha ez megvalósul, akkor egy fehér folttal megint kevesebb marad a magyar erdészettörténet „térkép”-én.


*Természetes azonban, hogy a peregrináció történetének kutatásával foglalkozó magyar szakirodalom – amely kb. 150 éves múltra tekint vissza – az egyes külföldi tanintézetek vizsgálatánál valamennyi magyarországi diák adatait feldolgozta, függetlenül attól, hogy melyik szakhoz tartozott. Így az erdészhallgatókét is, ha a kérdéses tanintézet erdészeti tagozatattal is rendelkezett. Egy önálló, csak a „zöld peregrináció“-val foglalkozó művel az eddigi peregrinációs szakirodalmunk azonban nem rendelkezik.
Az utóbbi évek egyetemes peregrinációs szakirodalmából messze kiemelkedik Szögi László: „Magyarországi Diákok Németországi Egyetemeken és Főiskolákon 1789–1919“ című műve. Szögi ebben a művében 57 németországi felsőoktatási tanintézet, 14 548 magyarországi hallgatójának beíratkozási adatait gyűjtötte össze. Egyedül.ll. a 2001-ben megjelent műben a hallgatók személyi adatainak statisztikai kiértékelése is.
Ezen munka létezéséről jóval a helyszíni kutatásaim lezárása után szereztem tudomást. Ennek ellenére segítségemre szolgált a mű abban, hogy a benne közölt erdészhallgatók neveit összehasonlíthattam az általam összeállított erdészhallgatók névsorával. Egyes tanintézetek esetében az általam kimutatott erdészhallgatók száma nagyobb, mint az előbb idézett műben. Az eltérés leginkább azon alapszik, hogy kutatásom térbeli kiterjedésébe a Horvátország területéről származó peregrinusokat is bevontam, Szögi pedig a Dráva–Duna vonalát szabta meg térbeli kutatásának eredményeként.

Segítségemre szolgált Szögi munkája abban is, hogy egyes adatok kiértékelésénél az általam kutatott peregrináció időtartamát (108 év) hozzá hasonlóan időőszakokra osztottam fel. Mindezért utólag szeretnék neki köszönetet mondani.

Az élő szervezeteket számos környezeti hatás éri. A helyhez kötött növények nem térhetnek ki a stresszhatások elől, vagy hozzászoknak azokhoz, vagy elpusztulnak. Egy életközösség esetében ez azt jelenti, hogy lesznek olyanok, amelyek túlélik a káros hatásokat, és olyanok, amelyek elpusztulnak, szelektálódnak. Végső soron egy élő szervezet vagy faj elterjedését az határozza meg, hogy milyen káros hatásokat tud elviselni, melyekhez tud alkalmazkodni úgy, hogy más fajokkal, illetve törzsekkel szemben versenyképes maradjon. A stresszorokat két csoportba sorolhatjuk: abiotikus (káros környezeti tényezők) és biotikus (növénypatogén vírusok, viroidok, baktériumok, fitoplazmák, gombák) stresszorokra.

A korábbi, mechanikus növénykórtani szemlélet a gazdanövényt, mint a károsítók passzív elviselőjét tekintette, a fő hangsúlyt azonban a kórokozó megismerésére helyezte. Napjainkban nyilvánvalóvá vált, hogy a növény nem csak elviseli a kedvezőtlen feltételeket és a kórokozók támadását, hanem aktív módon válaszol azokra, esetenként hatástalanítja azokat, azaz védekezik ellenük. A növények védekezési mechanizmusainak feltárása, azok molekuláris színtû megismerése aktív jelcserére – a gazdanövény és a kórokozó közötti kölcsönhatásokra – hívja fel a figyelmünket, amely megnyitja az utat az ellenálló képesség mesterséges kialakítása felé is. Napjaink növényvédelme ugyanis szükségszerűen szemléletváltásra és átalakításra szorul, amelyben a kémiai védekezési eljárásokat mindinkább környezetbarát – a növények természetes védekezési mechanizmusainak ismeretén alapuló – eljárásoknak kell részben felváltania. Mindehhez azonban a kórfolyamatokban megnyilvánuló genomikai kölcsönhatások és a hozzájuk kapcsolódó anyagcsereutak pontos, molekuláris szintû ismerete szükséges.

A kórokozó támadása és a gazdanövény védekezési mechanizmusai természetesen összefüggő folyamatok, amelyek a koevolúció, azaz a kórokozók és a növények több évezredes együttélésének és fejlődésének, egymáshoz való állandó alkalmazkodásának kierőszakolt következményei.

A növénypatológusok számára korunk legnagyobb kihívását a kórokozó és a gazdanövény molekuláris kapcsolatrendszerének feltárása, megismerése jelenti. E könyv célja a rezisztenciabiológia legújabb kutatási eredményeinek összefoglalása és rendszerbe foglalása. Ajánljuk mindazoknak a szakembereknek, tanároknak, doktorjelölteknek és egyetemi hallgatóknak, akik részletesebben szeretnének megismerkedni a növények védekezési rendszerével. A könyv fejezeteit a Pannon Egyetem, Georgikon Mező­gaz­da­ság­tudományi Karán, Keszthelyen rendezett első Molekuláris Növénykórtani Kon­fe­rencia” előadásai alapján állítottuk össze a szakma legismertebb képviselőinek rész­vé­telével.

A szerkesztők

Tartalomjegyzék

Előszó

Alapfogalmak Király Zoltán és Barna Balázs

1. Vírusbetegségek
1.1. Vírus típusok, génszerveződési és génkifejeződési stratégiák Gáborjányi Richard
1.2. Felismerési reakciók és válaszok a gazdanövény-vírus kapcsolatokban Gáborjányi Richard
1.3. Fertőzőképes vírus-transzkriptumok Palkovics László és Balázs Ervin
1.4. A kórokozók elterjedése a vírusfertőzött növényben Divéki Zoltán és Balázs Ervin
1.5. Vírusrezisztencia gének a növényben Takács András Péter
1.6. A kórokozótól származó rezisztencia a vírusok elleni biotechnológiai védelemben Gáborjányi Richard
1.7. (Transz)géncsendesítés – A növényi vírusrezisztencia egyik formája Király Lóránt és Tóbiás István
1.8. Transzkripciós faktorok és a védekezési gének aktiválása a növényekben Tóbiás István és Király Lóránt
1.9. A vírusfertőzés hatása a fotoszintetikus apparátus szerkezetére és működésére Harsányi Anett, Almási Asztéria, Böddi Béla, Bóka Károly és Gáborjányi Richard

2. Baktériumos betegségek
2.1. A baktériumfertőzés lefolyása a rezisztens és fogékony növényben Klement Zoltán
2.2. Nem-specifikus növényi rezisztenciaválaszok baktériumos fertőzés esetén (korai és késői általános rezisztencia) Bozsó Zoltán, Ott Péter és Klement Zoltán
2.3. Patogenitás gének a növénykórokozó baktériumokban Bozsó Zoltán
2.4. A baktériumok változékonyságának molekuláris genetikai alapja Czelleng Arnold
2.5. Az Agrobacterium, mint kórokozó Ott Péter

3. Gombás betegségek
3.1. Felismerési folyamatok kórokozó gombák és gazdanövényeik között
Hornok László
3.2. A növénykórokozó gombák változékonyságának genetikai háttere
Hornok László
3.3. Interspecifikus hibridizáció, mint a változékonyság egyik forrása a növénypatogén gombák és gombaszerû szervezetek között Érsek Tibor
3.4. Fusarium-fajok határozása izozimanalízissel Láday Miklós és Szécsi Árpád
3.5. Növénykórokozók a múltból: herbáriumi anyagok molekuláris vizsgálata
Kiss Levente

Az utóbbi évtizedek egyik legégetőbb problémája a gyorsuló ütemben szaporodó népesség élelmiszerekkel való ellátása. A kérdéssel több világkonferencia foglalkozott, és a világszervezetek a nagyhatalmakkal együtt számos erőfeszítést tettek annak megoldására, az éhínséggel küszködők száma mégis egyre növekszik, napjainkban meghaladja a 800 milliót!

Ugyanakkor Magyarországon – az olcsón beáramló import hatására és a jövedelmezőség csökkenése miatt – mezőgazdasági termelés visszafogására irányuló törekvések és tendenciák tapasztalhatók, és a mezőgazdasági termékek az iparcikkek és szolgáltatások áraihoz viszonyítva folyamatosan leértékelődik. A nélkülözés és alultápláltság itt-ott, nálunk is megjelenik, pedig Magyarország éghajlati- és talajadottságai különösen kedvezőek a mezőgazdaság szempontjából. Az ázsiai hegyvidékeken hihetetlen leleményességgel megépített öntözéses teraszok elgondolkoztatják az embert, hogy ott milyen emberfeletti erőfeszítés szükséges a termőföld kincseinek, az élelmiszereknek a megszerzéséhez. Nálunk a sík terület sokkal olcsóbban „kínálja” ezeket a kincseket, mégsem akarjuk azokat maximálisan kiaknázni! Nem lehet valamilyen katedráról eleve kijelenteni, hogy ha egy terület nem képes hat tonna búzát teremni hektáronként, azon nem érdemes mezőgazdasági termelést folytatni. A legsoványabb föld is képes jövedelmet termelni, csak meg kell találni a helyes hasznosítási módot.

A tartalomból:

Kap­cso­la­taink az ál­la­tok­kal

Az ál­lat­tar­tás alap­ve­tő kér­dé­sei

Az ál­la­tok ha­gyo­má­nyos ta­kar­má­nyo­zása

A le­ge­lők­ről és a le­gel­te­tés­ről

A ba­rom­fiak tar­tá­sa és ta­kar­má­nyo­zá­sa

A puly­kák tar­tá­sa

A ka­csa tar­tá­sa

A lu­dak tar­tá­sa, hizlalása

A gyöngy­tyú­kok tar­tá­sa

A ser­té­sek te­nyész­té­se és hiz­la­lá­sa

A nyúl te­nyész­té­se

A szar­vas­mar­ha tar­tá­sa, tej­ter­me­lé­se és hiz­la­lá­sa

A ju­hok tar­tá­sa és ta­kar­má­nyo­zá­sa

A kecs­ke tar­tá­sa

A ló tar­tá­sa, gon­do­zá­sa

A sza­ma­rak­ról és az ösz­vé­rek­ről

Hús­ga­lam­bok tar­tá­sa

Mé­hész­ked­jünk is!

Ku­tya­tar­tá­sunk

És a macs­kák?

A könyv­ben elő­for­dult és ál­ta­lá­no­san hasz­ná­la­tos szak­ki­fe­je­zés

Terjedelem: 368 oldal, 650 db színes fotóval­

Korabeli források olvasása, levéltári kutatások, néprajzi gyűjtések során a szőlővel és borral való gyógyítás különböző módjaira lettünk figyelmesek. Lassan kirajzolódott előttünk egy gyógyítási rendszer, egy teljes kép, a szőlővel, a musttal, a borral, a különböző gyógyfűvel még inkább gyógyhatásúvá varázsolt borféleségekkel történő gyógyításról. Mindez a természetes gyógyítás része volt, a több évszázados tapasztalatokat magába ötvöző, kikristályosodott gyógyító tudás része. Szándékunk e könyv megírásával, hogy a több évszázados szőlő-bor gyógykúra ne merüljön végleg feledésbe, sőt ha arra érdemesnek tartják orvosok, szanatóriumok ismét alkalmazhassák.

Ne feledjük, a mértékletesen fogyasztott magyar borok mindig gyógyhatásúak voltak, és maradtak máig is. Részlet Csoma Zsigmod előszavából

Tartalomjegyzék Előszó I. rész Csoma Zsigmond: A magyar gyógyborok A gyógybor fogalma, meghatározása Gyógyborok készítése otthoni módszerekkel, azaz: fűben-fában orvosság ! A gyógyborok törvényi szabályozása Általános rendelkezések Gyógyborra vonatkozó rendelkezések A gyógyító szőlők és borok előállítása, termelése A gyógyító ízek és zamatok birodalmában Mátyás király udvarában A gyógyborkészítés hagyományos szőlőtermesztése Idegen birtoklás a gyógyborokat termelő magyarországi szőlőhegyeken A hagyományos szüret A szőlőgyógymód, szőlő a gyógyításban A borfogyasztás és az egészség Az első orvosi bordisszertáció a soproni borokról (1715), és jelentősége az Osztrák–Magyar Birodalomban Az erdélyi gyógyborok és borral való gyógyítás a XVII–XVIII. században A XVII–XVIII. század fordulójának gyógyszőlői és gyógyborai A szőlő és a bor a népi gyógyászatban A csemegeszőlők gyógyhatásai A szőlő aszalása mazsolának Sűrített mustok készítése Fűszerezett borok Ürmösök és füves borok Az erdélyi nagyhírű gyógyító ürmös és aszúborok A csodás vörösborok, mint gyógyborok A somlai, mint gyógybor A tokaji, mint gyógybor A gyógyhatású tokajik és Tokaj a népköltészetben Tokaj és a gyógyító tokaji a közmondásokban, szólásokban A gyógyító tokaji a népdalban A gyógybor a népszokások költészetében, a népi színjátékban és mondókákban A tokaji bor gyógyító hatásainak természettudományos magyarázata II. rész Korai írások a magyar bor gyógyhatásáról Magyar László András: Orvosdoktori disszertációk a magyar borról Magyar László András (fordította és jegyzetekkel ellátta): Komáromy János Péter bázeli disszertációja a soproni bor gyógyhatásáról. Bázel. 1715. Magyar László András (fordította és jegyzetekkel ellátta): Friedrich Hoffmann: Orvos-fizikai tudományos disszertáció a magyar bor kíváló természetéről, erejéről és hasznáról Halle. 1721. Mádi Szabó Dávid: A mádi borról. Pest. 1838. (A szöveget gondozta: Kovács Mária) Magyar László András: Régi bort tartalmazó receptek

Mint annyi minden más, az alkohol feltalálása is ősi időkbe nyúlik vissza, egészen az egyiptomi és görög kultúrákig. Azóta minden népnek, területnek megvan a maga sajátos, jellegzetes itala és hozzá kapcsolódó történelme. S az italfogyasztási szokásaink is folyamatosan változtak/változnak. Ma már főleg a kellemes ízhatást keressük az pálinkában is, nemcsak „lélekmelegítő hatását”.

Pontos, szakszerű leírások a pálika készítésről - kedvező ár és szép kivitel! - kiváló karácsonyi ajándék is!

Megrendelésre az Ön otthonába, postai juttatjuk el!

Ügyfélszolgálatunk: Telefonon: 06 1 220 8331 - munkanapokon 7-15 óra között E-mailben: online@agroinform.com - 0-24 óráig Személyesen: 1149 Budapest, Angol u. 34. szám alatt, munkanapokon 7-15 óra között tartunk nyitva. Hívjon minket, lépjen kapcsolatba velünk még ma!

Kulináris élvezeteink nem merülnek ki egy-egy jó sült vagy desszert elfogyasztásában, hiszen nem mindegy, hogy az adott ínyencségek mellé milyen italokat fogyasztunk.

A borokat kedvelő, azonban köztük eligazodni nem tudó vendégek számára olykor nehézséget jelent a megfelelő minőségű bor kiválasztása. Ebben segíthet nekik a sommelier, azaz a borok hivatásos és szakavatott pincére. Azonban hazánkban még nincs megfelelő sommelier-képzés, aminek egyik fő oka a megfelelő tankönyv hiányában is kereshető.

Ezt az űrt hivatott betölteni a Sommelier — a jövő hivatása című szakkönyv az ASI, a Nemzetközi Sommelier Szövetség ajánlásával és támogatásával.

Színes, igényes fotókkal illusztrált oldalak, az eredetiből fordítva.

Világos és átlátható tematika:
Az italok menedzselésének szakismeretei
A Sommelier eszközei
A dekantálás

A Nemzetközi Sommelier Szövetség kiadványa

Szövegét készítette a Szövetség oktatási bizottsága
Guy Bonnefoit (Németország)
Myriam Broggi (Svájc)
Paul Brunet (Franciaország)
Jacques Orhon (Kanada)
la Orre Montan (Svédország)
Giuseppe Vaccarini (Olaszország)

Az alábbiak közremûködésével:
Jean-Yves Bernard (Kanada)
Michèle Chantome-Ästrom (Franciaország)
Davide Comoli (Svájc)
John Cousins (Anglia)
Jean-Michel Deluc (Franciaország)
Jean Frambourt (Franciaország)
Don Jean Léandri (Kanada)
Andrea Gilardoni (Olaszország)
Fabrizio Maria Marzi (Olaszország)
Alberto Merico (Olaszország)
Claudia Moriondo (Olaszország)
Aimo és Nadia Moroni (Olaszország)
Rossella Romani (Olaszország)
Giancarlo Rocciola (Olaszország)
Fabio Scarpitti (Olaszország)

A magyar nyelvű változat a Magyar Sommelier Szövetség és az AGROINFORM Kiadó együttműködésében készült.

Szakértő:
Kozma Kálmán

Tartalomjegyzék

Bo­ros idé­ze­tek
Elő­szó

EL­SŐ RÉSZ
A 2000-es évek sommelier-je
Mi a sommelier?
Az ASI-ban tö­mö­rü­lő nem­ze­ti szö­vet­sé­gek
A sommelier – napjainkban
A sommelier szakképzettsége
A vi­sel­ke­dés
A szak­mai ké­pes­sé­gek
Mi­ért al­kal­maz­nak sommelier-t?


MÁ­SO­DIK RÉSZ
Az ita­lok kezelésének szak­is­me­re­tei
A költ­ség­ve­tés és a mar­ke­ting te­vé­keny­ség
A borpin­ce áru­el­lá­tá­sa és me­ne­dzse­lé­se
A bo­rok be­szer­zé­se
A pin­ce me­ne­dzse­lé­se
A pin­ce
Az ide­á­lis pin­ce
A bor­lap
Az ét­lap
A bor
A bor el­adá­sa az ét­te­rem­ben
Ven­dég­tí­pu­sok
A kós­to­lás
Az éte­lek és a bo­rok pá­ro­sí­tá­sa
A sommelier esz­kö­zei
A kós­to­ló csé­sze
A kós­to­ló po­hár
A du­gó­hú­zó
A bo­rko­sár
A dekantáló karaf
A pezs­gős-du­gó la­zí­tó
A pezs­gő le­zá­ró dugó
A gyor­san le­ol­vas­ha­tó hőmé­rő
A bor­os vö­dör
A bor-ko­csi
A po­hár
A po­ha­rak tisz­tí­tá­sa
A pa­lack
A du­gó

HAR­MA­DIK RÉSZ: A FEL­SZOL­GÁ­LÁS
A bor fel­szol­gá­lá­sa
A bor fel­szol­gá­lá­si hő­mér­sék­le­te
Mi­kor szol­gál­juk fel a bort?


A bo­rok, ame­lye­k „nem ízlenek” a vendégnek
A dekantálás
A dekantáló karaf hasz­ná­la­ta
„Egyéb” ita­lok fel­szol­gá­lá­sa
A szi­va­rok
A fő mé­re­tek
Az előké­szí­tés
A szivar fel­szol­gá­lása
A „Vi­lág leg­jobb sommelier”-je egy vi­lág­ver­seny tük­ré­ben
A vi­lág­ver­seny fel­ada­ta
„A vi­lág leg­jobb sommelier-inek arany­al­bu­ma”
Nem­zet­kö­zi ver­se­nyek

• „A sommelier művészete minden alkalmat felejthetetlen eseménnyé tesz az asztal mellett” (G. Vaccarini)
• „Tölts egy keveset magadnak és tégy úgy, mintha meginnád. Töltsd újra a hölgy serlegét folyamatosan és hamarosan a tiéd lesz.” (Ovidius)
• „A bor kedélyes lény, ha jól használják” (Shakespeare)
• „Ha Isten valóban megtiltotta volna a bor élvezetét, akkor miért teremtett volna ilyen jó borokat?” (Richelieu)
• „Egy könyv, egy jóbarát, egy palack bor boldoggá tesz.”(Molière)
• „A boroknak egy étkezés során olyannak kell lenniök, mint a gyûrûbe foglalt gyémántoknak”(P. Pons)
• „A borban élet van”(Petronius)
• „Nagyon veszélyes vizet inni az étkezések során: lehûti a gyomrot és emészthetetlenné teszi az étket.” (Schola Salernitana)
• „A bor táplálja az erőt, a vért és a férfi hevét” (Plinius)
• „A penicillin meggyógyítja az embert – de a bor teszi boldoggá” (I. Fleming)
• „Bánj a borral kedved szerint – feltéve ha nem rúgsz be.” (Konfucius)
• „A bor táplálja a reményt”. (Arisztotelesz)
• „Így hát azt hiszem, hogy sok boldogság adatik azoknak az embereknek, akik ott születtek, ahol jó borok vannak.” (Leonardo da Vinci)
• „A bor valamennyi ital közül a leghigiénikusabb és a legegészségesebb” (L. Pasteur)
• „Eretnekség azt állítani, hogy nem lehet a borokat váltogatni: a nyelv eltelik és a harmadik pohár után már a legjobb bor is csak jelentéktelen izgalmat okoz” (Brillat-Savarin)
• „A sommellier hivatás az élet iskolája” (G. Vaccarini)