A tározóból több, mint 1 millió köbméter mérgező iszap zúdult ki és közel 1000 hektár szántóterületet is beborított. A tragédia következtében 10 ember veszítette életét és közel háromszázan megsérültek. Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhelyen nagyon jelentős anyagi kár keletkezett, hiszen több száz lakóház és középület vált használhatatlanná és családok százai veszítették el értékeiket. Az elöntött földeken természetesen minden termés elveszett és mivel a vörösiszap a Torna patakba, majd onnan a Marcalba is bekerült, azok teljes élővilágát is elpusztította. Az erősen lúgos kémhatású iszap olyan súlyos kárt tett a természetben, hogy a például a Torna patakban még élő baktériumsejtet sem sikerült találni.

vörösiszap

Sehol a világon nem történt hasonló eset, ezért gyakorlatilag semmi információ nem állt rendelkezésre a várható következményekkel kapcsolatban. A külföldi sajtó és a szakmai szervezetek is fokozott figyelemmel kísérték az eseményeket. Azt, hogy mit tartalmaz a vörösiszap, az természetesen ismert volt, de senki sem merte megjósolni, hogy lehet-e és ha igen, mikor az addigihoz hasonló növénytermesztést folytatni a vörösiszap által elöntött területeken. A károsodott talajok helyreállítására a legjobb szakemberekből álló csapat tett javaslatot. Ennek vezetője Németh Tamás akadémikus volt, aki korábban a Talajtani és Agrokémiai kutatóintézetet vezette. A szakmai munka, a mintavételek és a vizsgálatok Anton Attila vezetésével zajlottak, aki akkor igazgatta a kutató intézetet és aki az ország legjobb talajbiológusa volt. Anton Attila ezért a munkáért megkapta az egyik legmagasabb állami kitüntetést, de sajnos a múlt év nyarán betegség következtében elhunyt.

Az adatok értékelése után a szakemberek úgy döntöttek, hogy ott, ahol 6 centinél vastagabb volt az iszapréteg a földeken, ott elhordták, máshol viszont bekeverték a talajba. A vörösiszap szárazanyagának közel fele amúgy a vas-oxid, ami a piros színt is adja. Ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen vannak olyan talajok, ahol a vas-oxidtól természetes módon téglavörös a föld színe. A második legnagyobb mértékben előforduló anyag a vörösiszapban az alumínium-oxid, ami a szervezetbe jutva rákkeltő, de ezt a növények nem is veszik fel a talajból. A legnagyobb problémát éppen ezért nem az jelentette, hogy a talaj felső része pirosas színű lett, hanem az, hogy a lúgos kémhatású iszap miatt a növények egyrészt gyakorlatilag képtelenek lennének a legfontosabb tápanyagok felvételére, másrészt a talajban élő mikroszervezetek száma a kimutathatósági határ közelébe esett vissza.

vörösiszap

Teljesen egyértelmű volt, hogy ez a probléma magától csak rendkívül hosszú idő alatt oldódhat meg. A talajképződés a természetben ugyanis rendkívül összetett és lassú folyamat, hiszen a termőtalajok kialakulásához többnyire évmilliók kellenek, de optimális környezeti feltételek között is – a tudomány jelenlegi állása szerint – legalább 1000 évre van szükség egy centiméter vastagságú humuszos termőtalaj kialakulásához. Ezért is volt valódi hathatós segítség a Phylazonit Kft. azonnali felajánlása, vagyis 500 hektár szántóföld kezelésére elegendő Phylazonit termék.

Amikor Vajda Sándor a Phylazonit Kft. egyik tulajdonosa és vezetője értesült a tragédiáról, azonnal érezte, hogy itt éppen erre a termékre lenne szükség a gyakorlatilag megszűnt talajélet helyreállításához. Rögtön jelezte a felajánlást a minisztériumba és még azon a héten a helyszínen volt a Phylazonit. Ez kétségtelenül az egyik legnagyobb vállalati felajánlás volt és valószínűleg a leghasznosabb is. Az erősen lúgos anyag ugyanis a talaj felszíni rétegében – akár csak a Torna patakban – elpusztított minden élőlényt, a mélyebb talajrétegekből pedig csak nagyon lassan kerültek volna a felszín közelébe a hasznos baktériumok. A Phylazonit-os oltás megteremtette a lehetőségét a talaj természetes biológiai regenerációjának és a talaj kémhatásának a további csökkenésének. Ez azért is volt fontos, mert a mikroszervezetek szaporodása nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy az egyre kevésbé lúgos talajból a növények fel tudják venni a legfontosabb tápanyagaikat.

vörösiszap

fotók: Palíndromo Mészáros

A tragédiát megelőző időben csapadékos volt az idő, ezért a talajok eléggé telítettek voltak és így az iszap kevésbé szívódott a földbe, inkább elfolyt. A károsított talajok kémhatása enyhén savas volt, ezért lehetett reménykedni abban, hogy megfelelő kezelés mellett néhány év alatt regenerálódhat a természet. A talaj helyreállítását célzó operatív szakmai munka vezetője, Anton Attila, aki már az ELTE-n töltött egyetemi évei alatt is talajbiológiával foglalkozott és a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben az igazgatói kinevezése előtt a Talaj-mikrobiológiai osztályt vezette, értő szakmaisággal kezelte a Phylazonit-os talajoltás kérdését. Ezért a termék kijuttatása és beforgatása nem mindjárt a vörösiszap bekeverésekor történt, hanem 10-14 nappal azután. Ez azért volt fontos, mert ez az idő elég volt ahhoz, hogy a talaj pH annyira csökkenjen, ami nem károsítja a készítményben lévő hasznos baktériumok jelentős részét.

Az öt évvel ezelőtt rémisztően vörös területek mára üde zöldek és aki a térségbe látogat, nem találja nyomát a borzasztó állapotoknak. A károsodott és regenerálódott területek termései az ország legalaposabban vizsgált terményei és minden laborvizsgálat egyértelműen mutatja, hogy a vörösiszappal borított területen helyreállt a természet rendje és ami ott terem, az minden szempontból megfelelő.