A fenntartható mezőgazdaság alapja a talaj, amely jó kondíciójának, optimális állapotának megőrzése minden gazdász-nemzedék egyik legfontosabb feladata. Ám, hogy ezt miként, milyen technológiával, illetve eszközökkel tudjuk megoldani, arról már megoszlanak a vélemények. Többek között éppen ezek a viták jelentik az agrárium szakmai fejlődésének motorját. Az egyik ilyen „forró pont" éppen az őszi alapművelést érinti: forgatással vagy forgatás nélkül? Azaz: szántsunk, vagy ne szántsunk?



Az okszerű talajművelés szellemében sokan támadják a forgatásos talajművelést, mondván, hogy ez hosszútávon tönkreteszi a talaj szerkezetét, és rombolja az ökológiai rendszerét. Dr. Gyuricza Csaba, a Szent István Egyetem gödöllői Mezőgazdaság- és Környezettudományi karának dékánja szerint ez a vita önmagában értelmetlen. „Én inkább megfordítanám a kérdést, és a talajállapot oldaláról indulnék el. Mi a cél? Az, hogy megfelelő talajállapotot alakítsunk ki. Hogy ezt forgatással vagy a nélkül tudjuk elérni, az a pillanatnyi termőhelyi, időjárási viszonyoktól, a növényi maradványoktól, az előveteménytől és az utónövénytől és még egy sor tényezőtől függ. Nagyon nehéz tehát erre a kérdésre általános választ adni."
Amint a szakember kifejti, egyik növény sem igényli a szántást, vagy éppen a forgatás nélküli agrotechnikát. A növénynek kedvező talajállapotra van szüksége, hogy az adott körülmények között a lehető legtöbb nedvességet legyen képes befogadni és megőrizni, ami a magágy kialakításához is optimális feltételeket biztosít. Mindemellett az is szükséges, hogy a tarlón maradt növényi maradványok egyenletesen legyenek bedolgozva, röviden tehát: megfelelő kultúrállapotot kell kialakítani. Dr. Gyuricza Csaba szerint mindezt az adott pillanatban lehet, hogy forgatással, de az is lehet, hogy más technológiával tudjuk elérni.



A cél ugyanakkor az is, hogy a talaj mikrobiológiai rendszere számára megfelelő környezetet teremtsünk. Természetesen e téren is sok tényező játszik fontos szerepet - mint például az évjárat és a talaj szervesanyag-tartalma -, de szinte minden termőterületen igaz, hogy ennek érdekében elsősorban olyan talajállapotot kell kialakítanunk, amely a lehető legtöbb nedvességet képes magában tartani. Minimálisra kell tehát csökkenteni a párolgást. „A jelenlegi körülmények között ennek legalapvetőbb követelménye, hogy a talajfelszín minden esetben elmunkált, lezárt legyen. Szigetelő, záró réteget kell kialakítani a felszínen, ami segít visszatartani a nedvességet, ez az okszerű talajművelés egyik alapkövetelménye. Ez minden talajművelési munka esetén igaz. Amikor kevés a nedvesség a talajban, akkor értelemszerűen ennek a minél hatékonyabb visszatartása a cél, ha viszont bőséges a vízellátottság, akkor ezt meg kell őriznünk a későbbi vegetációs periódusra, felkészülve egy szárazabb időszakra" - magyarázza az egyetemi oktató.

A gödöllői agráregyetemi kar dékánja szerint a talajállapot kialakításakor fontos szempontként kell kezelni azt is, hogy a fel- és az altalaj között biztosítsuk a kapcsolatot. Ez fontos a vízgazdálkodás szempontjából - hiszen így több nedvességet tud befogadni a talaj -, de azért is, mert ilyesformán mérsékelhetjük az aszály káros hatását is. A nedves környezet biztosításával megfelelővé tehetjük a viszonyokat a talajmikrobák számára. Mindehhez okszerűen kell megválasztanunk mind magát a technológiát, mind az ehhez használt eszközöket, és éppígy a talajművelés paramétereit, például a művelési mélységet és időpontját is.

„A hatékonyság szempontjából az a legjobb megoldás, ha egy menetben végezzük el a tarlóművelést és a talajoltóanyag kijuttatását. Az a legmegfelelőbb, ha ezt a feladatot célirányosan, az adott körülményeknek megfelelően, az elővetemény és az utónövény támasztotta igényeket figyelembe véve oldjuk meg. Az egy menetben elvégzett munkák egyfelől kisebb talajterheléssel, kevesebb taposással járnak, másrészt nyilvánvalóan a költségigény is így a legcsekélyebb. Ám még ennél is fontosabb, hogy ez a módszer jár a legkisebb vízveszteséggel is a talajban. Így idézzük elő a legkisebb zavart a talaj élő rendszerében. A talajoltóanyaggal kijuttatott baktériumok így tudnak a leghamarabb aktivizálódni" - vélekedik dr. Gyuricza Csaba.




A mulcshagyó talajművelési technológia egyre elterjedtebb hazánkban is. Sokan azonban attól tartanak, hogy a talajfelszínen hagyott tarlómaradványokban - különösen a mostanában tapasztalt enyhe teleken - nagyobb arányban át tudnak telelni a kártevők és a kórokozók. A szakember szerint azonban felesleges az aggodalom, amint mondja, ő határozottan „mulcspárti". Tudni kell, hogy ezen a téren is több irányzat ismert. A legszélsőségesebb esetben a növényi maradványok nagy része, vagy akár teljes egésze a talajfelszínen marad, egyáltalán nem dolgozzák be. Erre a magyarországi viszonyok nem alkalmasak.
A nálunk elterjedt mulcshagyó művelési technológiában a tarlómaradványok nagy részét - grubberrel, kultivátorral, de akár tárcsával - bedolgozzák. Ilyenkor a növényi maradványok nemcsak a talajba kerülnek, de a művelet során felaprózódnak, sérülnek, ami segíti a minél gyorsabb lebomlást. Ha ez a munka egyenletes volt, és a növényi maradványok kezelése (modern szóhasználattal: növényimaradvány-menedzsment) megfelelő volt a teljes rendszerben, akkor nem jelentkezik számottevő probléma. „A szakmailag jól végigvitt mulcshagyó művelésnek sokkal több a pozitív hatása, mint az esetleges veszélye. Persze, a mulcsos talajban több eséllyel maradnak meg kártevők és kórokozók, mint egy tökéletesen tiszta, ťsterilŤ felszínű táblán. Ám a talaj szervesanyag-tartalma, a tápanyagok feltáródása, nedvességgazdálkodása, fizikai állapota, szerkezete és a talajélet szempontjából ez a technológia messze több pozitívumot hordoz, mint hátrányt" - fejezi be dr. Gyuricza Csaba.