Nagy Attila talaj- és növényvédelmi szakértőt, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szaktanácsadóját ezúttal a szakszerű talajvizsgálatokról és az ezekre alapozott tápanyag-utánpótlásról kérdeztük.

A tápanyag-utánpótlás megtervezésének alapja a minimum ötesztendőnként elvégzett talajvizsgálat. Emellett ültetvényekben alkalmazzák a levélanalízist is, itt azonban a mintavétel szigorúan kötődik a növény fenológiai állapotához, valamint költségesebb is.

Betakarítás után – akár nyáron, akár ősszel ­– van a mintavétel ideje, amikor a tavasszal kijuttatott műtrágya már nem lép fel torzító tényezőként, az őszi alaptrágyázás pedig még nem történt meg.

A szűkített talajvizsgálat az alapvető paraméterek mellett a legfontosabb tápanyagokat, tehát a foszfor-, kálium-, valamint nitrogéntartalmat határozza meg. A nitrogénszolgáltató képességet a humusztartalom alapján kalkuláljuk, mert a felvehető nitrogéntartalom olyan gyorsan változik a talajban, hogy nagyon nehéz volna hosszú távra szóló adatokat megállapítani. A humusz – mint tápanyagot raktározó és közvetítő anyag – mennyisége alapján ellenben jól következtethetünk a növények számára hozzáférhető nitrogén mennyiségére is.

Nagy Attila: a szőlő gyökerei sokkal mélyebbről táplálkoznak, mint a szántóföldi növényeké, ezért itt a mélyebb talajrétegekre is kíváncsiak vagyunk – fotó: Agroinform.hu

A talajvizsgálat standard körülmények között végzett mintavétellel kezdődik: egy maximum 5 hektáros területegységen átlagmintát vesznek. A mintavételnél kerülni kell a táblára egyébként nem jellemző talajhibákat, a trágyakazlak helyét, egyszóval mindent, ami torzíthatja az eredményt, az ilyen tényezők felismeréséhez a talajtani tudás mellett a terület ismerete is nélkülözhetetlen. A mintát minél gyorsabban be kell juttatni a laboratóriumba – tette hozzá. Ha késedelmesen történne, akkor meg kell szárítani, különben megpenészedik, a gyommagvak kicsíráznak, és mindez egészen eltérő viszonyokhoz vezetne.

Az így nyert vizsgálati anyag egyébként körülbelül egy kilogramm, a szántott rétegből szokták venni. Az úgynevezett álló kultúrák esetében – tehát gyümölcsösben, szőlőben – a mélyebb talajrétegekre is kíváncsiak vagyunk. Egyrészt ezek gyökerei mélyebbről táplálkoznak, másrészt pedig egy ilyen területről nagyobb értékű termést takarítanak be, tehát jobb a költségviselő képessége is. Ráadásul nagyobb a kár, ha nem megfelelően trágyáznak.

A kész talajvizsgálati eredmény alapján azután – figyelembe véve a terület talajtípusát – meg lehet tervezni a nitrogén-, foszfor- és kálium-utánpótlást, természetesen a termeszteni kívánt növény szükségletei és a várt terméshozam alapján.

Mérlegmódszer és átszámítási kulcsok

A tervezés természetesen a gazda érdeke és feladata elsősorban, ő tudja, hogy a területe milyen termésre képes. Az előző öt év terméshozamai alapján nagy biztonsággal kalkulálható az adott évi terméshozam. Ha nem rendelkezünk talajvizsgálati eredményekkel, pusztán a tervezett hozamot vesszük figyelembe. Azt kísérleti mérések alapján ismerjük, hogy adott tömegű növényi biomasssza mennyi tápanyagot tartalmaz, így tudjuk, mennyit vesz majd fel a növény az élete során a tervezett termés eléréséhez, ezen számításokhoz természetesen léteznek táblázatok is – fejtegette.

Ez az úgynevezett mérlegmódszer, amikor pont annyit adunk, amennyi a növénynek kell: itt azonban nincs lehetőségünk figyelembe venni a talaj tápanyag-ellátottságát, így lehet, hogy feleslegesen trágyázunk egy átlagosnál jobb ellátottságú területen.

Káros, ha többet kap, vagy „csak” pénztárcánkat terhelő  megoldás? – tudakoltuk. Mindkettő. Egyrészt nagyon költséges dolog a tápanyag-utánpótlás. Látványosan megmutatkozott ez a rendszerváltáskor, amikor megszűnt a dotáció, és a műtrágyázás teljes költségét ráhárították a gazdákra: nagyságrenddel esett vissza a műtrágya-felhasználás.

A foszfor utánpótlása marad el leginkább

Azóta már nődögél, elsősorban a nitrogén esetében, de közel sem érte el a ’70-80-as évekbeli szintet, amikor persze egy kis túltrágyázás is volt. Hosszú ideig élveztük például annak a hatását, hogy ebben az időszakban foszforkészleteket halmoztunk fel a talajban. A foszforról tudni kell, hogy tartósan benne marad a talajban, ezért sok helyen akár húsz évig is kitartott. Mostanra azonban már sok helyen kimerült a készlet, pótolni kell! De a tápanyag-utánpótlás nem mindig történik megfelelően, arányosan. A nitrogénnek van a legintenzívebb hatása a növény növekedésére, ezért azt mindenképpen kiszórják, ha megfelelő termést akarnak. A foszfor és a kálium esetében ez nincs mindig így.

A szakember szerint nem véletlen, hogy a termésátlagra pont a nitrogén-hatóanyag van a legnagyobb hatással – fotó: Agroinform.hu

Hogy milyen szerepe van a nitrogénnek? A növényt alkotó egyik legfontosabb vegyület, a fehérjék alkotórésze. A fehérjék többek között azok a biokatalizátorok, amelyek valamennyi életfolyamatra hatással vannak az élőlények szervezetében. Ha nincs elegendő nitrogén, akkor nincs elegendő fehérje sem. A nitrogén szerepet játszik az örökítő anyag felépítésében is. Nitrogén kell a klorofilképzéshez is, bár a központi elem itt a magnézium. Ám ha kevés a nitrogén, akkor kevesebb klorofil van a levélben – világosabb, halványabb zöld lesz, nem tudja hasznosítani a napfény energiáját, és ez azt jelenti, hogy sokkal kisebb produkciója lesz. Nem véletlen, hogy a termésátlagra pont a nitrogén-hatóanyag van a legnagyobb hatással.

A nitrogén a mennyiségi növekedésre hat elsősorban, a foszfor és kálium pedig a minőségre. Fokozott nitrogénkijuttatás hatására a növény szövetei felpuhulnak, víztartalmuk megnő, így fagyérzékenyebbé válnak, illetve a gombakórokozók is könnyebben behatolnak a növénybe. A kálium a szöveteket szilárdabbá teszi, fokozza az aszálytűrő képességet, a foszfor pedig a generatív részek fejlődését, azaz a termésképzést segíti elsősorban.

Különösen a primőrök jelentenek nitrátveszélyt

Arról is beszélni kell, hogy a nitrogén nitrát formában felhalmozódhat a növényben, így megjelenhet az élelmiszereinkben, és ez nagyon veszélyes. A nitrátformájú nitrogén ugyanis a szervezetbe jutva úgynevezett methemoglobinémiát idéz elő, a vérünk alkalmatlanná válik az oxigén szállítására. Ezért a nitráttal erősen szennyezett élelmiszer vagy ivóvíz fogyasztása fulladásos halálhoz vezet. Ez elsősorban a kisgyermekek számára jelent veszélyt, mivel az ő enzimrendszerük még nehezebben birkózik meg a problémával, így fajlagosan kisebb mennyiségű nitrát is veszélyes lehet rájuk. A magas nitráttartalom elsősorban zöldségnövények (levél- és gyökérzöldségek) esetében jellemző, a termésekbe nem kerül jelentősebb mennyiségben.

Nagyon fontos, hogy az állatok által zölden fogyasztott takarmánynövényekben se legyen olyan nitrogén, amely nem épült be a fehérjékbe. Ez ugyanúgy toxikus lehet az állatok számára is.

Különösen bizarr helyzet az, amikor tél végén megvesszük a piacon a friss primőrt, mondván, kell a vitamin a gyereknek. Ugyanis minél szebb az a zöldség, annál valószínűbb, hogy nitráttal szennyezett. Mivel   nagyon drága az üvegházi növénytermesztés, ezért igyekeznek minél több műtrágyával minél nagyobb termést „lehozni” ugyanakkora területről, így nagyobb valószínűsége van annak, hogy szennyezettebb lesz a termék. A gyerekek pedig még inkább védtelenek ezzel szemben – figyelmeztetett Nagy Attila talaj- és növényvédelmi szakértő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szaktanácsadója.