A rovarok megporzó tevékenysége alapvető fontosságú, méhlegelők telepítésével enyhíthetőek a negatív folyamatok és növelhető a biológiai sokféleség. A méhészet és a növénytermesztés szorosan összekapcsolódik, az irányított rovarmegporzás fontos szerepet játszik a termés kialakulásában. Az elmúlt években tapasztalt tömeges méhpusztulások és a vadon élő beporzók számának csökkenése aggodalomra ad okot. A méhek védelme fontos ügy!
Évelő méhlegelő – forrás: Lajtamag Kft. (Az ábra a képre kattintva nagyítható)
A beporzó rovarok különböző növényfajokat preferálnak. A vadon élő méhek, például a bányász-, földi-, posz- és szabóméhek, a beporzásban fontos szerepet játszanak továbbá a zengőlegyek, pöszörlegyek, kaparódarazsak, pókölő darazsak, lepkék és a méhalkatúak, amelyek specializáltan alkalmazkodva segítik a növények megtermékenyülését.
A méhlegelő olyan többéves növénykultúra, amely a szabályozás szerint legalább 8, meghatározott listán szereplő fajból áll, amelyek hosszú időn át megfelelő táplálékot biztosítanak a beporzó rovaroknak.
A méhlegelők elhelyezése a rendelkezésre álló terület alapján változatos lehet és könnyen integrálható a növénytermesztés rendszerébe. Fontos, hogy közel legyenek az idegen megporzást igénylő növényekhez, így növelve a beporzók hatékony jelenlétét és a terméshozamot. Emellett a méhlegelők fontos szerepet töltenek be a termőtalaj megőrzésében.
Táplálkozó- és fészkelő helyet biztosítanak a madaraknak, miközben védőzónaként működnek, a természetes területek és a mezőgazdasági táblák között. A méhlegelő keverék alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, nem igényes az előveteményre és tápanyagellátásra, könnyen telepíthető tavasszal vagy akár ősszel. Ugyanakkor a növényegészségügyi szempontok itt is érvényesülnek (pl. pillangósvirágú elő-utóvetemény az családba tartozó komponens felhasználást korlátozza).
A kora tavaszi vetés esetén a vetőmagot márciusban, legkésőbb április elején kell elvetni, míg a nyár végi, őszi vetés legalkalmasabb időpontja szeptember 10-ig terjed. A növények megerősödéséig legalább 6-7 hétre van szükség az első fagyok megérkezéséig. Nyáron telepítve a szeptember elején-közepén virágzó méhlegelők segíthetik a méhek betelelését.
Egyéves méhlegelő – forrás: Lajtamag Kft. (Az ábra a képre kattintva nagyítható)
A méhlegelők sávjaiban nincs szükség műtrágyázásra, mivel a pillangós növények megkötik a légkör nitrogénjét.
A magágy-előkészítés fontos az aprómorzsás talajszerkezet kialakítása miatt. A vetőmagmennyiség 15 – 20 kg/ha, a talajt vetés után mindig le kell hengerelni a gyors és egyenletes kelés érdekében.
A méhlegelők gondozásában lehetőleg mechanikai módszereket alkalmazzunk, mint például kaszálás és szárzúzás. A kaszálás időpontját a virágzó és elszáradó növények arányához igazítsuk, célszerű a területet sávosan lekaszálni, hogy mindig maradjon virágzó felület. Fontos, hogy az állomány rövid szárral és jól bokrosodva menjen a téli időszakba. A megfelelő gondozással az évelő méhlegelő akár 3-4 évig is fenntartható. A már feltört keverék pedig kiváló elővetemény.
Évelő méhlegelő – forrás: Lajtamag Kft. (Az ábra a képre kattintva nagyítható)
A pillangósvirágú növények kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkeznek. Nagyban hozzájárulnak a talaj minőségének javításához és a nitrogénszint növeléséhez. Emellett hatékonyan szolgálnak talajtakaróként és gyomelnyomóként, alkalmasak zöldítésre és zöldtrágyaként is.
Az alexandriai here népszerű választás méhlegelő keverékek összetevőjeként, mivel nyár végi-őszi fejlődése erőteljesebb más herefajokkal szemben. Kevésbé hidegtűrő, fontos szerepet játszik a talaj nitrogénmegkötésében és a nitrátkimosódás gátlásában, elengedhetetlen komponensként szolgálva a zöldtrágya keverékekben, méhlegelőkben.
A vöröshere gazdag gyökérzete javítja a talaj szerkezetét és kiváló előveteménye a nagy nitrogénigényű növényeknek.
A lucerna szimbiózisban él a Rhizobium meliloti baktériummal, ami nagy mennyiségű nitrogént köt meg a talajban, gyökérzete lazítja annak szerkezetét, miközben hosszútávon jelentős mennyiségű szerves anyagot ad vissza a talajba.
A bükköny mélyre hatoló gyökérzete ellenáll a hidegnek és a melegnek egyaránt. Könnyen kezelhető, segít a talajjavításban, véd az eróziótól, megőrzi a nedvességet, jó nitrogén megkötő képessége van.
A facélia kiváló mézhozamú, hatékony gyomelnyomó. Ellenáll a környezeti hatásoknak, és szinte az egész országban termeszthető.
A pohánka ideális választás, mivel nem osztozik közös kártevőkkel, könnyen termeszthető és gyorsan virágzik, hosszú ideig szolgálva a méheket.
A mustár gyors növekedésével visszaszorítja a gyomokat, különösen jó választás dombvidékekre talajerózió ellen.
Az olajretek hatékonyan csökkenti a fonálférgek számát a talajban, szintén jó gyomelnyomó képességű, emellett nagy zöldhozamával gazdagíthatja a talajt.
.jpg)
Méhlegelő? Ha így képzeled, akkor ideje frissíteni a tudásod! – forrás: Lajtamag Kft
Ne feledje, április 15-ig lehetőség van méhlegelőt telepíteni, ami nem termelő területként és az AÖP 10%-os nem termelő terület fenntartására irányuló gyakorlatban is elszámolható. Mindhárom méhlegelő keverékünk megfelel a követelményeknek (8 db, a 2. mellékletben megtalálható fajt tartalmaz).
A keverékekben található komponensek folyamatos virágzást tesznek lehetővé, áthidalva a méhek számára táplálékszegény időszakokat. A pillangós növényeknek köszönhetően nitrogénben gazdagítják a talajt, míg gyors növekedésük révén védik azt az erózióval, invazív gyomnövényekkel szemben.
A méhlegelő hosszú és rövid távon is tervezhető, kevés munkamenettel kultúrállapotban tartható alternatívát jelent a parlagterületek hasznosítása során.
További kérdés esetén forduljon bizalommal a Lajtamag Kft. munkatársaihoz!
_fill_100x75_0.jpeg)
