„Mi várható a hatékony csávázószerek korlátozása után?” című előadásának bevezető részében az uniós engedélyezési rendszer mechanizmusába avatta be a hallgatóságot, rávilágítva a nemzeti hatáskör s a közösségi előírások közötti eltérésekre.
Lényegét tekintve a hatóanyagok engedélyezése uniós döntés, míg a termékeké tagállami hatáskör alá tartozik. A 91/414 direktívában előírt gyakorlathoz mérten most annyi a változás, hogy a készítmények  értékelése  közös lett zónánként, de ez egyúttal szűkítette is a tagállami hatáskört, mert így a tagállamok át kell, hogy vegyék a többi tagországnak is a döntését.
Áttérve a hatóanyagokra ennek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy az Unió az egyes rovarölő hatóanyagoknak az engedélyeit korlátozta. A tagállamokban csak olyan hatóanyagok alkalmazhatók, amelyek felkerültek a pozitív listára. Az új hatóanyagoknak pedig a következő engedélyezési menetrendet kell követniük. A kérelmező az összeállított dossziéjával egy jelentéstevő tagállamot keres fel, amely ország értékelésre az EFSA-hoz továbbítja az anyagot, ahol számos szakértő elemzi az adatokat, amelynek összesített eredményéről dönt majd a Bizottság. A végső döntést hogy felkerülhet-e a pozitív listára a hatóanyag, tagállami szavazással hozzák meg. Ennél a döntésnél számos szakmai és agrárpolitikai szempont kerül mérlegelésre.
A hatóanyag és a termék engedélyezésére egyaránt vonatkozik a kockázatbecslés is. Ennek kialakításakor a vezérelv, hogy  sem a hatóanyagnak, sem a belőle készült terméknek nem lehet elfogadhatatlan hatása a felhasználóra, a fogyasztóra és környezetre. Annak megállapítása, hogy mi az elfogadhatatlan természetesen nagy vitákkal szokott járni, hiszen számos érdeket kell egyeztetni.
A továbbiakban az engedélyezési rendszer öko-toxikológiai kérdéskörének részleteit is megismerhettük, amelyben különös hangsúlyt kapott az utóbbi években egyre gyakrabban jelentkező méhpusztulások okainak kiderítése.

A gyanúsítottak és az előzmények

2006-ban kerül fel a pozitív listára a klotianidin s ezt követte még két neonikotinoid, a tiametoxam, az imida­kloprid és egy fenil-pirazol családba tartozó hatóanyag, a fipronil.
Mind a négy hatóanyag átment az Unió követelményrendszerén, egyik sem rákkeltő, egyik sem gen­otoxi­kus, ugyanakkor azt is lehetett tudni, hogy igen alacsony dózisban pusztítja a rovarokat.
Az első problémák 2008-ban jelentkeztek Németországban, amikor több száz méhész jelentett be méhpusztulást.
Az esetek különös egybeesése a kukorica vetőmag csávázószerére irányították a figyelmet, miszerint olyan repcetáblákon észlelték a méhpusztulásokat, ahol az említett hatóanyagok közül egyikkel sem kezelték a repcét, de valamennyi közeli szomszédságában kukoricatáblák voltak. A vizsgálatok ki is derítették, hogy a kukorica vetőmag csávázására használt neonikotinoid hatóanyagú készítmények vetéskor leporlódó maradéka került a repcetáblára és ez mérgezhette a méheket. Ennek ismeretében Franciaországban repcében, Németországban és Olaszországban kukoricában, Szlovéniában pedig az összes kultúrában  betiltották ezeknek a készítményeknek a használatát. A Bizottság ennek eredményeként kiadott egy irányelvet, amelyben szigorította a  hatóanyag alkalmazás feltételeit, és ezt valamennyi tagországnak át kellett vezetnie. Hazánk 2010 októberében hajtotta végre az előírt módosításokat, amelyben kötelezően előírta vetéskor a deflektor használatát és ezzel a leporlódó csávázószer talajba vezetését.            
Magyarországon korábban ilyen probléma nem fordult elő, míg ebben az évben bizonyíthatóan méhpusztulást okozott az egyik ilyen csávázószerrel kezelt kukoricavetés – nyilvánvalóan a deflektor használatának elmulasztása miatt. A hasonló esetek ma már nem gyakoriak, ugyanakkor továbbra sem sikerült egyértelműen megtalálni a világszerte, főleg Amerikában jelentkező méhszámcsökkenés (Colony Collapse Disorder, CCD) kizárólagos okát.
2011-ben a Miniszterek Tanácsa Franciaországban létrehozott egy referencia labort, annak érdekében, hogy a nyitott kérdésekre tudományos alapokon álló választ tudjanak adni. Ez év őszén Tabajdi Csaba tájékoztatta a Bizottságot a vizsgálatok eredményéről és javasolta a neonikotinoidok használatának betiltását. Ez a javaslat ugyan nem került bele az EU által közzétett szövegbe, de nem maradt hatástalan a tagok előtt. A továbbiakban jelentős fordulatot hozott a Science egyik cikke, amelyben angol és francia kutatók arról számoltak be, hogy laboratóriumi körülmények között poszméheket etettek neonikotinoidokkal.
A méhek ugyan nem pusztultak el, de a királynők száma lecsökkent és a méhek tájékozódási képessége leromlott.
Az igen nagy publicitást kapott cikkek tartalmát a laboratóriumi és a szabadföldi körülmények közötti eltérések miatt azonban tovább vitatták, ezért a Bizottság felkérte az EFSA-t, hogy végezzen el a valóságot figyelembe vevő kockázatbecslést  a nyitott kérdések megnyugtató lezárására. Az elkészült jelentés szerint a kérdéses hatóanyagok és méhpusztulások közötti kockázat nem zárható ki. A szabadföldi kísérletek azt is bizonyították, hogy a vetőmagra felvitt hatóanyag esetenként eljut a virágba is, a kérdés csupán a mennyiség pontosítása volt. Az viszont továbbra is vitatott maradt, hogy ennek mi a hatása a méhekre. Az EFSA jelentésre a Bizottság kétféle választ adhatott. Az egyik szerint megerősítő adatokat kér be és megjelöli azt a határidőt ameddig fennmaradhatnak a hatóanyagok a pozitív listán.
Második lehetőség, hogy bizonyos fokú korlátozásokat rendel el. A Bizottság a második változatot választotta és javasolta a legfontosabb kultúrákban a betiltását. Innentől felgyorsultak az események. 2013 februárjában már el is készült egy rendelet tervezet a három neonikotinoidnak a korlátozására, ami azt jelentette, hogy a kukorica, napraforgó és repce és minden méhekre vonzónak tartott kultúrában a hatóanyag azonnali visszavonásra kerül, és ezt a tagállamoknak is át kell venni.

Szavazásra ítélve

Február és április között rendkívül intenzív tárgyalások kezdődtek a tagállami hatóságok, a Bizottság és az érdekelt felek, azaz a cégek, az EFSA, és a méhészek között. A megbeszélések idején már érzékelhető volt a Bizottság eltökélt szándéka a rendelet elfogadtatása irányába. A szavazás kedvező eredményének érdekében számos taktikai fogáshoz folyamodtak, hogy megnyerjék az ingadozó tagállamokat is. Március 15-én hosszú egyeztetés után szavazásra bocsátották a javaslatot, de nem lett meg a döntéshez szükséges minősített többség. Április 29-én tartották az úgynevezett fellebbviteli Bizottsági ülést, ahol már mindenképpen döntésre kellett jutni. Megtörtént a szavazás, ahol a 1. ábrán felsorolt tagállamok szavaztak igennel, illetve nemmel, és néhányan tartózkodtak.



Volt néhány meglepetés az igen szavazatoknál, mert például az addig erőteljesen a Bizottság javaslatát ellenző Németország váratlanul beállt az igennel szavazók közé. Hasonlóan alakult a bolgár vélemény is, akik korábban szintén ellenezték a javaslatot. Valószínűleg a rákövetkező héten tartott választások miatt változtatták igenre a szavazatukat. Végül itt sem lett meg sem az elutasításhoz, sem az elfogadáshoz a minősített többség. Viszont ez idő alatt elkészült a korlátozás megszövegezése, amelyben három fontos enyhítést is tartalmazott a benyújtott változathoz mérten, úgymint nem június 1-jével léptetnék hatályba, hanem december 1-jével, a vetőmag készletek december 1-ig felhasználhatók, és a tiltás nem vonatkozik az üvegházakra, illetve azokra a kezelésekre, amelyet virágzást követően végeznek.

A kronológia vége

Ez a szöveg azonban akkor még nem volt hatályos. Végül május 24-én tették közzé  485/2013. szám alatt azt a rendeletet, amelyben a három neonikotinoid hatóanyagnak a jóváhagyási feltételeit módosították.
Lássuk melyek voltak azok a tiltások, amelyeket át kellett vezetni.
December 1-től a tilos a csávázás és a csávázott vetőmagnak felhasználása. Tilos tehát mind a vetőmag használat, mind a csávázás a tavaszi kalászosoknál és minden olyan kultúrában, ami a rendeletnek a mellékletében méhekre vonzónak van feltüntetve. Nyilván itt a kulcskérdés a napraforgó, a kukorica és a repce. Továbbra is lehetséges a csávázás az őszi kalászosoknál és a nem vonzó növényeknél. Nem vonzó minősítést kapott a cukorrépa, a káposzta-félék, de ezen kívül nem vonzónak lett minősítve a paradicsom és a krumpli is. Nagyon fontos döntés volt, hogy 2013-ban még lehetett csávázni a repcét, mivel december 1-től él csak a csávázási tilalom, a repcére még ebben az évben ez nem vonatkozott. Tiltásra került a talajfertőtlenítés is, ami két készítményt, de csak egy hatóanyagot érint, ugyanakkor a kukoricabogár elleni védekezésben igen kedvezőtlen tiltás. Tiltásra került a permetezés a kalászosokban és az elvirágzás előtt minden attraktívnak minősített kultúrában. Magyarországon összesen 39 okiratot kellett átnézni.
A fipronilt külön tárgyalta az Európai Bizottság, mert egy másik szercsoportba tartozik. A méhveszélyessége lényegesen nagyobb, mint a neonikotionidoké.  Magyarországon a fipronil permetező szerként csak 2008-ig volt engedélyezve, a csávázószerként 2011-ben legalizált készítmény azonban soha nem volt nálunk forgalomban.

Magyar álláspont

A magyar álláspontot a NÉBIH szakértői és a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékesei együtt alakították ki.
A vita során amellett voltunk, hogy a tagállami hatóságoknak nagyobb hatáskört kellene biztosítani a korlátozásokban Egyik érvünk arról szólt, hogy mióta a neonikotionidokat bevezették, nem hogy csökkent volna a méhek száma, hanem jelentősen nőtt.  Ugyanakkor Magyarországon a kukoricabogár óriási problémát okoz és ez a korlátozás nagyon meg fogja nehezíteni az ellene való védekezést. A helyette használható készítmények semmivel sem kedvezőbbek, sőt esetenként kedvezőtlenebbek is a méhészetek szempontjából.
Hogy miként alakult a méhészetek száma más országokban, ahol szintén használták a neonikotinoidokat arról a 1. sz táblázat tájékoztat. 


Négy országban (Németország, Írország, Észtország, Luxemburg)  volt 20% körüli vagy ezt meghaladó  a méhállomány csökkenése 2004–2013 között, a többi tagállamban vagy nem változott, vagy pedig növekedett a méhcsaládok száma. Az EU országok átlagában ugyancsak 10% fölötti növekedés észlelhető.
Magyarországon a méhsűrűség igen nagy, ami a méhészek szerint már nem is kedvező méhegészségügyi szempontból, mert a méhek könnyebben átviszik egymásra a betegségeket. Nagyjából 150–200 ezres méhpusztulás van évente, de ennek csak 5–10%-át okozza növényvédő szer. Tapasztalatunk szerint ezek is szinte mindig szabálytalan használatra vezethetők vissza.
A másik ok, ami miatt elleneztük a tiltásokat, a kukoricabogár elleni védekezés kérdése. A kukoricabogár elleni védekezés ugyanis Nyugat-Európában nem ekkora probléma, mint nálunk. Továbbá megdrágul a napraforgó védelme is, itt a talajlakó kártevők elleni védekezést kell majd másmódon végezni, ráadásul a repce inszekticides védekezése is megnehezül.

Mi a várható e tiltás után a termesztési gyakorlatban?

Egyrészt sok esetben állománykezelést kell végezni csávázás helyett. A másik lehetőség a gyakoribb vetésváltás lehet – amelynek azonban a nagy területeken termesztett kukorica a korlátja.
Van még két neonikotinoid is, amelyek nem méhveszélyesek. Ezek a használatát ki lehetne terjeszteni akár csávázásra is, vagy azokra a területekre ahol tiltott a másik három neonikotinoid használata.
Befejezésül az előadó még áttekintette a tiltás körül kialakult jogi lehetőségeket.
Tőkés dr. előadását Tóth Péter méhész és OMME szaktanácsadó gyakorlati tapasztalatokra és számos laboratóriumi elemzésre alapozott hozzászólása követte, amelyről következő lapszámunkban fogunk beszámolni.

drip.