Az országos képet ismerve úgy ítélte meg, hogy a vetést időben és jó minőségben el tudtuk végezni és az az aszály, ami az ország egyes részein jelentkezett és ott nagy károkat okozott a tavaszi indításban, az április utolsó napjaiban és május elején lehullott csapadékkal részben kompenzálni tudta a lemaradásokat. Természetesen voltak olyan terültek is, ahol talajban vagy a talajon felhalmozódott víz, vagy éppen annak hiánya nem tette lehetővé, hogy optimális időben végezzék el a vetési munkálatokat. Ez a két szélsőség ugyan megtalálható az országban, de összességében a laikusok úgy látják, hogy hazánkban szép a határ. Igaz mi, hozzáértő szakemberek csak 3-5%-a vagyunk az ország népességének, akik termeljük a gabonát, ezért nekünk a határban többet kell látnunk attól, hogy az milyen szépen mutat.gabona

Milyen gondokkal kell még szembenéznünk? – fotó: Shutterstock

Mindegyikünk a maga szintjén megpróbálja energia- és víztakarékos technológiával, valamint a növényeknek az okszerű tápanyagellátásával a profittermelő gazdálkodást megvalósítani, hiszen valamennyi gazdának ez a célja. Az árakkal azonban nem tudunk mit kezdeni. Magyarországon az utóbbi két-három évben azt tapasztaljuk, hogy ötven forint körüli kilónkénti ár szükséges ahhoz, hogy a termelők perspektivikusan tudjanak gondolkodni. Az utóbbi évek valamennyi profitot tudtak ugyan biztosítani, és akik ezt a profitot fejlesztésre fordították, azok elég jól felkészülhettek a következő évek versenyére. Úgy látom, hogy mezőgazdaságunk többségében fel is készült erre. A versenytársak figyelésével kell meg alapoznunk azt, hogy a támogatások csökkenésével is ugyanúgy meg tudjunk élni és világpiacon is helyet tudjunk állni.

Hogyan valósítható meg ez a gabonában?

Gabonánál 30-40 éve kialakult már az a gyakorlat, hogy 600 ha egy egység, tehát a gabonát nagyüzemi körülmények között lehet versenyképesen termelni. Ebből is következik, hogy integrációban kell gondolkodnunk. A durumbúzát például két integrátor fogta össze, ami akár több tízezer hektárt is kitehet és nagy problémájuk nincs is az árakkal. Ezzel szemben nekünk nagy problémáink vannak az búza- és kukoricaárakkal.

Kell az integráció

Olyan integrációk kellenek, ahol zárt rendszerben tudunk nagy mennyiséget azonos minőségben produkálni, amivel a világpiacon egységes mennyiségékkel és állandó készlettel tudunk jelen lenni egész évben. Összességében a gabonaárak jelenleg nem érik el az ötven forintot és az előrejelzések szerint sem fogják elérni. Olyan információink vannak, hogy a kukorica harmincnyolc forint, a búza pedig nem kell senkinek. Nem teljesen így van ez, mert az a többletmennyiség, amennyivel meghaladtuk a korábbi évek termésmennyiségét, a raktárakban van. Nem kell aggódni amiatt, hogy bizonyos mennyiség a raktárakban van, hiszen sokat emlegettük, hogy a jó gazda kamrája nem fogyhat ki az új termés előtt, ha olyankor jön a vevő. Tehát nem kell félni a raktározott terménytől, viszont attól igen, hogy mit tesznek a versenytársak. A műholdas és más előrejelzések szerint Európában 6-10 millió tonnával lesz kevesebb a gabona, de Oroszországgal és Ukrajnával együtt ez már 30 millió tonnával kevesebb búzát jelent. Ez ugyan még nem fogja érdemben befolyásolni a világpiacot, ha valamilyen rendkívüli helyzet nem áll elő.

Mi okozhat rendkívüli helyzetet?

Az olajár. Ha az olajár ilyen alacsony marad, akkor mi nem számíthatunk kilogrammonként ötven forint fölötti értékesítésre. Erre most kell felkészülni, ezt tudnunk kell. Ezért mindent el kell követni, hogy ezen költségszint alatt tudjunk termelni búzát, hogy profit is maradjon a gazdáknál. Mert a növénytermesztésben ez lesz a jelenlegi versenyhelyzetben a túlélés kulcsa.