Legtöbbször a tavaszi vetésű növények korai fejlődési szakaszában mindig csapadékhiány van, nyáron pedig – változó időtartamban – több alkalommal előforduló hőségnapok sorozata a még meglévő talajnedvesség jelentős csökkenését okozza.
Amikor megérkeznek a várva várt csapadékot hozó frontok, azok egyre több alkalommal, hirtelen alázúduló esők formájában érkeznek. Az évről évre jelentkező csapadékhiány hatása a legjobban az Alföldön érzékelhető, mivel ezt a térséget érinti a legnagyobb arányban a probléma, amely napjainkban már egyes termőterületek elsivatagosodásához is vezet. Jelenleg közel 100 ezer hektárnyi öntözött területet van Magyarországon, de a növénytermesztés csapadékigényének kiegyenlítése érdekében ezt minimum az ötszörösére kellene emelni.
Napjainkban a mezőgazdasági termények mindössze 20%-a kerül ki öntözött területről. Az öntözés azonban nem csak jelentős összegű beruházást, hanem nagyfokú szervezettséget is igényel, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egy-egy öntözőtelephez tartozó gazdálkodok sok esetben nem tudnak hatékonyan együttműködni. A rendszerváltás előtt a jelenlegi többszöröse volt az öntözés alávont a termőterületek aránya.

Leginkább a 70-es évek elejétől az amerikai mintára létrejött termelési rendszerek megjelenésével jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az öntözési technológiában, továbbá hazai gyártású eszközökkel is javították az üzemek öntözési lehetőségeit.
Akkoriban az ehhez szükséges csatornahálózat szakszerű fenntartása és bővítése is hozzájárult a öntözött területek növeléséhez. Az öntözési technológiát tekintve mindmáig a legelterjedtebb a csévélődobos öntözőberendezésekkel végzett esőztető öntözés. Míg a rendszerváltás előtt a hazai gyártású  csévélődobos öntöző rendszerek mellett csak a nagy múltú nyugati gyártók (Bauer, Beinlich) eszközeivel dolgoztak a gazdaságok, addig napjainkban ugyanezen márkák mellett már számos más gyártó termékei is elérhetők.
A csévélődobos rendszer lényegében egy a vízágyúkocsiból, csévélődobból és a víz továbbítását szolgáló hajlékony tömlőrendszerből tevődik össze, melyhez a öntöző vizet egy nagy teljesítményű saját motoros, vagy traktorral hajtott szivattyú aggregát biztosítja a csatornarendszerből. A csévélődobot a szivattyú által szállított víz áramlása forgatja egy vízturbina segítségével, áttételen keresztül. Általában a vízágyúkocsit a hozzá csatlakoztatott tömlővel a csévélődobtól traktorral húzzák ki a öntözésre váró területre, áttelepítésnél pedig a tömlőrendszer teljes felcsévéléséhez a dobot traktorral, TLT-hajtás vagy hidrosztatikus rendszer segítségével forgathatjuk.
A mai csévélődobos rendszerek már elektronikus vezérléssel vannak szerelve, sőt, ma már egyes gyártók GSM távfelügyelettel is kínálják ezeket az eszközöket. A csévélődobos öntözőberendezések előnyei közé sorolhatók, hogy viszonylag könnyen és gyorsan áttelepíthetők, így segítségükkel viszonylag sok terület öntözés alá vonható. A 80-as évek második felében az egyik nagy termelési rendszer jóvoltából, a Szuperintenzív Kukoricatermesztési Program keretében kerültek kiépítésre az alföldi régióban, az első amerikai importból származó lineár rendszerű öntözőberendezések hazánkban.
Ez a technológia jóval helyhez kötöttebb, viszont a vízágyús csévélődobos rendszerhez képest a különbség igencsak szembetűnő. Míg egy tenyészidőszakban a szükséges 120–200 mm víz öntözése esetében a vízágyús gépek 3-4 alkalommal juttatnak ki 40–50 mm vízadagot, addig a lineár rendszerű öntözőberendezés 7-8 alkalommal teszi mindezt, alkalmanként 15–25 mm víznormával. A legjobb talajok sem képesek kezelni az egyszeri nagy vízmennyiséget mivel levegőtlen, tömörödött a növény élettere, miközben a lineárral folyamatosan fenntartható a könnyen felvehető nedvesség.
Az egy nyomvonalon működő, illetve a körforgó lineár rendszereknél az energiaráfordítás 2-3-szor kevesebb a csévélőrendszerű öntözőkhöz képest. Egy több száz méteres körforgó, vagy  egy nyomvonalon mozgó lineár öntözőberendezés működtetéséhez is csupán 2,8–3,5 bar nyomás szükséges a kiváló vízkijuttatáshoz, míg a régebbi megoldások nyomásigénye ennek a többszöröse is lehet, így hektáronként 150–160 mm víz öntözése esetében akár 40–50 ezer forint is megtakarítható.

A csepegtető öntözés egy igazán energia- és víztakarékos módja a csapadék-utánpótlásnak. Energiaigénye 60%-kal kisebb az esőztető öntözésnél. A vizet közvetlenül a növény tövéhez juttatjuk ki, így a precíz vízadagolással azonos körülmények között 30%-kal kisebb a vízfelhasználás a hagyományos esőztető rendszerű öntözéssel szemben, további előnye pedig, hogy nincs párolgási veszteség.
A rendszer a szivattyúkon kívül egyéb mechanikai szerkezetet nem tartalmaz, ezért megfelelő karbantartás esetén a csepegtető rendszer élettartama akár a 20 évet is elérheti. Ma már megoldható a soros kultúrák, kukorica-és napraforgó-területek öntözése is ezzel a rendszerrel, hiszen egy hagyományos sorközművelő kultivátor kis átalakításával könnyen és gyorsan a talajba vezethetők a csepegtető csövek. A csepegtető öntözés kis beruházásigényű, könnyen és gyorsan telepíthető energiatakarékos megoldás azok számára is, akik kisebb területen gazdálkodnak, de a jövedelmező terméshozam érdekében szeretnék biztosítani öntözéssel a haszonnövényeik folyamatos nedvességfelvételét.

Látogasson el az Agroinform.hu Öntözés Fórumába és ossza meg tapasztalatait a többi gazdálkodóval!