A földhasználatban való várható változások felbecsülésére 4 modellt alkalmaztak. Ezekkel próbálták értékelni a talajban és növényzetben tárolt szénmennyiség várható mennyiségi alakulását.

Az első modellben arra kerestek választ, hogy az EU-ban 2000 és 2030 között a földhasználatban bekövetkező változások hogyan befolyásolják a szervesanyag-tartalmat. Négy szcenáriót modelleztek, melyekben a földhasználatra való kihatással a különböző politikai feltételeket is számításba vették. Ezek a következők.

1. Globálökonómia: Gyenge kezű a kormányzás és erős a regionális fejlődés. Itt az agrártermékek termelésének és a globális kereskedelemnek a növekedésével, másrészt az ugaroltatási politika megszüntetésével lehet számolni.

2. Kontintenális piacok: Gyenge kormányzás és gyenge regionális fejlődés. Itt nagy nyomás nehezedik a földtartalékokra.

3. Globális kooperáció: Kormányzati intervenció és erős globalizáció. Itt 2010 után az agrártámogatások leépülésével lehetett számolni, 2020-tól pedig a földpihentetéssel (set-aside) hagynak majd fel.

4. Regionális közösségek: Kormányzati intervenció és regionális fejlődés. Az agrártámogatások nagyjából változatlanok maradnak. A népesség csökken, és a növénytermesztési termelékenység növekszik. Ha a földhasználatokban a változások szintje ugyanaz marad, a szénmegkötés mértéke 2000-hez képest 2030-ban 4 százalékkal csökken.

A 2. számú szcenárió volt az egyetlen olyan példa, ahol a művelt terület nem csökkent, és a C-megkötésben 2 százalékos csökkenés volt várható. A másik három szcenárióban a C-megkötés mértéke a 2000. évi szinthez képest 2030-ban várhatóan 9-16 százalékkal fog növekedni.

szántóföld

A szántóföldekről származó emissziók a talaj szervesanyag-tartalmától függnek – fotó: Shutterstock

Mindháromnál a szántóföldi földterület csökkenésével számoltak. A 3. és 4. szcenárióban a szántóterületet erdősítették, az 1. számúban városi területté alakították át. A C-megkötés mértéke a legnagyobb volt a 4. számú szcenárióban (évi 15 millió tonna). Itt az agrártámogatások változatlanok, és a fejlődésre a regionalitás jellemző.

Az összes C-megkötés mértékét főleg az erdők általi nagymértékű megkötés, a szántókról származó emissziók és az erdőirtás mértéke határozta meg. A szántóföldekről származó emissziók a talaj szervesanyag-tartalmától függtek. A C-megkötésben az erdők kora meghatározó volt, ezáltal az idős erdők kitermelése súlyosabb C-veszteségekhez vezet, mint a fiatal erdők felszámolása.