Agroinform

+36 20 477 5467 (H-P 8-16)

Regisztrált felhasználó:

Látogató most: , Tag:

Apróhirdetés: , Mai:

Nemzeti park

További híreink
Folytatódik a Földet a gazdáknak program A program keretében 24 ezer hektár állami földterületet hirdetnek meg.
Kutatások a fűszerpaprika szabadföldi termesztésében Az ökológiai gazdálkodásban az elmúlt tíz évben a stagnálás volt jellemző.
Gazdatüntetés: áll a bál Biharban – FRISSÍTVE Tiltakozó gazdák ma reggel fél 8-kor teljes szélességben lezárták a 42-es főutat Berettyóújfalu határában.
Fórum hozzászólások
Földvétel, elővásárlási jogok | DAndrás küldte be 2014-10-28 14:42:30-kor
Tisztelt Fórumozók! Hozzáértők segítségét kérem. Örököltem 0,5 ha országos jelentőségű védett természeti területet - rét - egyik nemzeti park területén. Utánaolvasva a dolgoknak még mindíg nem kaptam választ az alábbi kérdésekre: mire kell odafigyelni ilyen terület esetén? Előzetesen engedélyt kell kérni bármit szeretnék csinálni? Támogatás jár-e rá, illetve van-e valamilyen kiegészítő támogatás? Ezen kívül mire érdemes még figyelni? Előre is köszönöm a segítséget, üdvözlettel: András
Kishantos | Valodi küldte be 2014-09-29 22:34:32-kor
Válasz #320. hozzászólásra

"pont olyan, amit egy kegyből kiesett írhat." - itt tévedsz, de iszonyú nagyot.
Ember nem, csak egy darab fekália "eshet ki a kegyből", és teszi életelvévé a hazudozást.
Idézek két dokumentumból - döntsd el magad, melyik írója ember, és egy valódi háborúban melyikre bíznád az életedet:
„…Először is szeretném megköszönni, hogy a Borsodi Mezőség kistérség vidékfejlesztési stratégiájával kapcsolatos dokumentumot eljuttattad hozzám. Az alábbiakban szeretném a dokumentummal kapcsolatos véleményemet megosztani Veled.
A …”vidékfejlesztési stratégia” címet viselő munkaanyag legnagyobb érdeme, hogy szülőföldjükért elkötelezett, széles látókörrel bíró munkatársak közösségszervező és –építő munkájának eredményeként született. A program formálása és véglegezése a szakemberek mellett a települések különböző érdekcsoportjainak részvételével zajlott, így a vélhetően széleskörű konszenzuson alapuló stratégia iránt az elkötelezettség a további programozási munkákban és a megvalósítás szakaszában is folyamatosan megnyilvánul….valamennyi, a programban résztvevő számára sok sikert kívánok.
Budapest, 2001. május 14. Üdvözlettel Tállai András s.k. államtitkár PÜM pecsét”

„A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és puffer-területén, a Mezőcsáti Kistérségben az illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) és a helyi társadalom közel két évtized alatt korrekt, kölcsönösen eredményes együttműködést alakított ki. A kistérségben erre az együttműködésre alapozva tudatos vidékfejlesztési program zajlott. E program sikerének is egyik fontos alapfeltétele volt, hogy a termőföld és az egyéb helyi erőforrások a helyi közösségek, a helyben lakó gazdálkodó családok kezében és használatában legyenek. Éppen ezért a vidékfejlesztési tárca vezetése a földbérleti viszonyok átalakítási folyamatában a térséget kezdetektől "zászlóshajónak" tekintette, ahol példa értékkel tervezte megkezdeni a visszavett állami földterületek helyi gazdálkodó családokhoz, helyi közösségekhez juttatását.
Gödöllő, 2012, dr. Ángyán József”

Amint emlékezetes: a Bükki Nemzeti Parknál 2011-ben elsőként itt robbant ki a földmutyi, amit államtitkárként megtapasztalva, felháborodott tiltakozásként Ángyán József hozott nyilvánosságra. Személyes tragédiám, hogy mindaddig magam is lelkes Fideszes voltam - mint Marió Cipolla csókjából ébredésééig...
Mezőgazdasági támogatások - agrárpályázatok | Ádám05 küldte be 2014-09-21 00:34:52-kor
remélem jó helyre írok:)

Szükségem lenne tanácsra Nemzeti Parkos pályázattal kapcsolatban.
Meg akarom írni barátomnak jól- annak ellenére, hogy tudjuk mi lesz a vége- de ..
A megkapott lepecsételt anyagot kell értelemszerűen kitölteni, de ha szöveges részt kell írnom az üzleti tervhez pl azt, hogy oldom meg? külön csatolok papírt, vagy?

köszi ha lesz válasz
Aktuális agrárpolitikai dühöngő! | Radocz küldte be 2014-09-18 06:20:37-kor
"
> 2014. szeptember 08., hétfő, 20:00
> Hogyan etessék a jószágot legelő nélkül? Sír a puszta
> Szerző: Hardi Péter
> Biharban jártunk és Hortobágyon. Elkeseredett gazdákkal találkoztunk, akik nem értik, mi történik velük és miért. Legelőik egy részét, egészét, amelyeket évtizedek óta béreltek az államtól, pályázatra hirdette a Hortobágyi Nemzeti Park – ám sokuk egyetlen hektárt sem nyert.
>
>
>
>
>
> Biharban jártunk és Hortobágyon
> Fotó: Németh András Péter
>
> – Az unokáimat támogatom az itteni keresményemből – hallgatom Győrfi Lajos juhászt a Hajdú-Bihar megyei Váncsod határában. – Aztán most lehet, hogy mennem kell.
>
> NEM VONULTAK LE. Mavranyi Zsigmond családi gazdálkodó mintegy 300 birkájával teljes szélességében lezárta a 42. számú főút egy szakaszát Berettyóújfalunál augusztus utolsó péntekén reggel. Az elégedetlen gazda azért választotta a tiltakozásnak ezt a formáját, mert nem nyert az állami földbérletpályázaton, és szeptember elsején át kellett volna adnia az eddig legelőként használt földjét. Nem tette meg. A határidő hétfőn eljött. Több hortobágyi állattartó nem vonult le az állataival, mert képtelenek etetni a legelő nélkül maradt jószágot...
>
> A juhász laka előtt álldogálunk. Két oldalról két kutya csahol, mindkettőt lánc tartja vissza a megkóstolásomtól. Arrébb hodályok, ahonnan juhok bégetése hallik. Amúgy tükörsima táj, legelő mindenfelé. Hamisítatlan Alföld.
>
> – Egyedüli alkalmazott?
>
> – Van egy társam is. Neki két kisgyereke van. Az egyik nemrégen született, a másik négy-öt éves. Lehet, hogy neki is mennie kell.
>
> A harmadik juhász, egyben a 650 juh tulajdonosa, Fábián Zoltán éppen a hodályoknál jár. Nagyapja is juhász volt, ő maga 1978 óta legeltet. Bő évtizede jutott el odáig, hogy meg tudta venni az elhagyatott hodályt, körülötte háromhektárnyi földdel. Ma 650 juha van. Legelőt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságától bérelt, 50 hektárnyit, erre hajtották ki mindennap az állatokat.
>
> A legelő bérletét a nemzeti park tavaly ősszel ismét kiírta pályázatra. Fábián Zoltán beadta a papírjait – és veszített. A három nyertes egy helyi gazda juhásza, szerelője, traktorosa, akik már fel is ajánlották neki, hogy hajtsa csak ki az állatait nyugodtan a területre. Nekik arra nincs szükségük, ami kevés állatuk van, az legel továbbra is a gazda juhai között, mint eddig. Csak a bérleménnyel együtt járó támogatásra tartanak igényt.
>
> – Tavaszig még kitartok – mutatja Fábián Zoltán a 600 hengerbálát, amit a téli időszakra gyűjtött be. – Aztán számolhatom fel a gazdaságomat.
>
> Váncsodon és a környékén 3300 juh tartja karban a nemzeti park által kezelt legelőket. A januári eredményhirdetés után derült ki, hogy az állatok kétharmadának nincs hová kimennie. A gazdák – Rezes Gábor családi gazdálkodóval az élükön – tiltakoztak, tüntettek, utat zártak le, a legbefolyásosabb kormánypárti politikusoknak írtak levelet. Mindezek hatására vizsgálat indult – amely az országgyűlési választás után zárult le –, és mindent rendben talált. A veszteseknek a legelőket szeptember 1-jéig kellett elhagyniuk – pár nappal a határidő előtt jártunk ott.
>
> XXX
>
> A hodályokhoz vezető bekötőút elején gazdák csoportja vár ránk. A legelő nélkül maradtak egy csoportja. Történetükbe Váncsodon avatnak be, Fábián Zoltán házának a teraszán. Idős gazda szól elsőként, a lánya hozta a találkozóra autóval.
>
> – Dúró Kálmán vagyok, zsákai lakos, 86 éves. Birkáim 1972 óta vannak, SZTK-t 1973 óta fizetek. Ma már 10 ember, köztük négy juhász után fizetem. Hétszáz birka gondját viselem. Egy pályázatot most elbuktam, egy juhászom oda. Ez egy család megélhetése. A következő pályázatról még nem döntöttek, ha azt is elbukom, egy másik juhászt is el kell küldenem. Ez még egy család. Még annyit, hogy most újíttattam fel három hodályt. A palát le kellett vetetnem róla, azt mondták, nem illik a tájba. Helyette piros cserepes tetőt tetettem. Most majd kérhetem rá a bontási engedélyt.
>
> A mellette ülőre néz, most már szóljon ő.
>
> – Papp Zsigmond vagyok, 27 éve kezdtem a juhászatot. 1995 óta ez a főfoglalkozásom. Akkoriban még parcella-karbantartás címen legeltethettem, támogatás egy fillér sem járt érte.
>
> – Nem is volt akkora tolongás a földekért, mint manapság – veti közbe valaki.
>
> – Hát nem. Tavaly januárban hirdették meg először a földeket errefelé, de már áprilisban visszavonták. Aztán újra meghirdették, de már megváltoztatott feltételekkel. Már nem volt szükséges a három év helyben lakás, és az állatállomány meglétét sem nézték a pályázat elbírálásakor.
>
> Papp Zsigmondnak 120 juha van, a pályázatokon nem nyert legelőt. Egy fiatal lány vitte el Berettyóújfaluból, akinek abban az időben bizonyosan nem volt elegendő állata.
>
> – Szabó László vagyok, Mezőpeterdről, roma származású – szól a mellette ülő. – Most 110 juhom van, 11 hektárt használtam. Pályáztam 92 hektárra, nem nyertem. Aki nyert, annak jószága nincs. Itt falun mindenki ismer mindenkit, nem a papír számít, mit írnak bele, hanem a valóság.
>
> A többiek bólogatnak.
>
> – Mihez kezd most?
>
> – A juhokat ki nem hajthatom, mert nincs hová. Bezárom őket a hodályba, aztán amikor éhen pusztulnak, jöhet értük a dögös autó.
>
> Arca érzelmet nem árul el. Nem tudom eldönteni, csupán a pillanatnyi elkeseredettség beszél-e belőle, vagy az elszánás.
>
> – Szülei mivel foglalkoztak?
>
> – Vályogot vetettek. Én többre akartam vinni, meg akartam mutatni, hogy nekünk, ....oknak is lehet, csak akarni kell, dolgozni, szorgalmasan. Úgy látszik, mégsem lehet.
>
> Pillanatnyi szünet után folytatja a mellette ülő férfi:
>
> – Buj Gyula, Mezőpeterd, 1973 óta juhász, ’95 óta gazdálkodó. 52 hektárra pályáztam a nemzeti parktól. Elbuktam, egy helyi kölyök megkapta, pedig állata nincs. Mezőpeterden a négy juhász közül egy sem kapott legelőt.
>
> – Aki nyert, mivel foglalkozik?
>
> – Egy állatorvosnak könyvel. Mondta is, hogy használhatom nyugodtan a területét, neki csak a támogatás kell. Én nem mondom, hogy ne támogassák azt, aki szintén állatokból akar megélni. De azért az sem járja, hogy én most ötszáz anyajuhval menjek világgá.
>
> Fiatalember szól most mellettem:
> – Rezes Gergely vagyok Váncsodról. Bérlegeltetésben tartok Buj Gyulánál 250 állatot, köztük 20 őshonos, cigája. Pályáztam 86 hektárra, nem nyertem semmit. Pedig azt mondják, a fiatal gazdákat támogatják.
>
> – Nagyon szépen beszélnek, csak éppen nem úgy van – szól valaki a sorból.
>
> A társaság megbolydul, mintha most szakadnának föl az indulatok.
>
> – Ügyvédek, állatorvosok meg a csicskásaik járnak a gazdatanfolyamokra, csakhogy jogosultak legyenek a pályázásra.
>
> – Elég, ha felismerik a kapát meg a gereblyét, aztán már kapják a papírt, hogy ők gazdák is.
>
> – Ilyen megszégyenítése parasztnak még nem volt!
>
> – Aki pedig nyer, az jogosult a támogatásra. Hektáronként 100 ezer forint – említi Rezes Gergely édesapja, a tiltakozásokat szervező Gábor. – Csak a környéken évente összesen háromszázmillió forint. Persze, hogy olyanok is ráhajtottak a földekre, akiknek közük sincs hozzá. Mi meg, akik ebből élünk, hoppon maradunk…
>
> Időközben még egy gazda érkezik, az asztal szélén foglal helyet.
>
> – Hardicsai László vagyok, Váncsod, Rákóczi utca 13. – szólal meg biztatásomra. – Negyvenkét éve gazdálkodom, egykor 80 juhom is volt. A feleségemmel együtt öt tehenet tartok, összesen négy hektáron. Amikor meghirdették a földet, amit addig használtam, telefonon azt mondták a nemzeti parknál, hogy öt hektár alatt pályázat nélkül is köthetnek haszonbérleti szerződést.
>
> – És megkötötték önnel?
>
> – Nem kötötték meg – nyújtja át a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának fejlécét viselő levelet. Az indoklás szerint azért nem nyert, mert az általa addig használt föld egy nagyobb birtoktest része lett. Aláírás: Szilágyi Gábor igazgató. – Én nem akartam többet, csak azt a négy hektárt, amit eddig is, hogy megéljek – hajtja le a fejét.
>
> Mondanom kellene valami biztatót, de nem merek semmit, legalább én ne csapjam be.
>
> – Gyerekei vannak? – kérdezem végül.
>
> – Három fiam. Egynek van munkahelye, kettő közmunkás.
>
> XXX
>
> Ebes felé indulunk, némi kerülővel, egy közeli falun, Furtán keresztül. Dúró Kálmán lánya megy előttünk az autóval és áll meg a Sáros utca 5. előtt. Az épület bejáratát, udvarát felverte a gaz.
>
> – Idén tavasszal láttam itt először egy fiatalembert – válaszolja érdeklődésemre a szembe szomszéd, Vajda Barnabásné. – Azóta egyszer-kétszer járt itt. Ilyenkor mindig odaadom neki a postáját.
>
> – Az egyik berettyóújfalui nyertes könyvelőjének a fia – hoz képbe Dúró Kálmán lánya. – Debrecenben lakik, panelben. Állata nincs, ám bejelentkezett, hogy jogosult legyen a pályázásra. És felvehesse a támogatást.
>
> Ebesen Szilágyi László vár bennünket. Elszántnak tűnik, amit nem is csodálok, hiszen a semmiből építette fel a gazdaságát. Eddig 150 hektárt bérelt, most három tagban hatszázra pályázott, végül semmit sem nyert. A falu határában 40 marhája van, Hortobágyon még 240, és 550 juha...
>
> XXX
>
> Sajtárral a kezében lépked az autó előtt egy fiatalasszony a félhomályban. A Dinnyés tanyán járunk, a Hortobágy túlsó felén. Mire ideértünk, beszürkült, ám Szilágyi László ragaszkodott hozzá, hogy Tóth József gazdaságába is eljöjjünk, nehogy rajta ragadjon, csak a saját bajával törődik.
>
> – Négyszázhetvenhat szarvasmarha – vezet végig a gazdaságon Tóth Erika, a gazda lánya. – Velünk és az alkalmazottakkal együtt körülbelül tíz család megélhetése. Ennek lehet most vége.
>
> Karámok hosszú sorát járjuk végig, belőlük mindenünnen tehén- és bikafejek kandikálnak elő. Arrébb silózó, trágyatározó, fejőház, hűtő.
>
> A Tóth család a nemzeti parktól 120 hektár legelőt bérelt. Ezt a területet hirdették most meg úgy, hogy hozzácsaptak még 50 hektárt a határból. Tóthék megpályázták, akárcsak egy 130 hektáros legelőt és három nyolchektáros szántót. Összesen tehát öt pályázatot nyújtottak be – egyet sem nyertek meg.
>
> Ezt már a család fejétől, Tóth Józseftől tudom, akivel a teljes sötétség beálltával a konyhába ültünk be.
>
> – Mit mondtak, miért nem?
>
> – Azt mondták, nem csatoltam a pályázati anyagomhoz a lakcímkártyám másolatát.
>
> – Hiánypótlásra volt lehetőség?
>
> – Nem volt.
>
> – Ezért mehet tönkre a gazdasága?
>
> – Ezért.
>
> Tóth József 24 évvel ezelőtt vásárolt a tanyán egynádfedeles hodályt, ahol a háromszáz birkáját elhelyezte.Azóta építkezik, bővít, korszerűsít – állami támogatásból,saját tőkéből, hitelből.
>
> – Akik nyertek, azoknak mennyi állatuk van?
>
> – Egy fuvarozó vitte el a 170 hektáros területet. Van neki négy szarvasmarhája és négy bivalya. Igaz, azóta állítólag már bővítette az állományát. De azt kérte, hogy legeltessek továbbra is én a területen, mert ha senki sem használja, akkor elhanyagolódik, és nem kapja meg a támogatást.
>
> – A támogatást megosztaná önnel?
>
> – Nem osztaná meg, de nem is mennék bele ilyesmibe. Ez ugyanis szabálytalan.
>
> – Akkor mit tesz?
>
> – Vettem hatvan üszőt.
>
> – Ezt most komolyan mondja? Hiszen nem nyert egyetlen hektár földet sem.
>
> – Nem nyertünk, de nem fogadjuk el az eredményt. Feljelentést tettem, a területet pedig nem adom át.
>
> – És mivel biztatja az ügyvédje?
>
> A férfi magabiztossága mintha megtörne:
> – Az az igazság – mondja végül –, nem sok jóval. Azt mondja, úgy alakították a törvényeket, hogy az ilyesmi szabályszerű legyen."

smile cowboy

Moderálta: Bakayd (3932) 2014-09-18 09:54:02
AKG támogatás | Valodi küldte be 2014-07-29 15:06:16-kor
Válasz #1731. hozzászólásra
Ángyán írja a jelentésében:
"A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és puffer-területén, a Mezőcsáti Kistérségben az illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) és a helyi társadalom közel két évtized alatt korrekt, kölcsönösen eredményes együttműködést alakított ki. A kistérségben erre az együttműködésre alapozva tudatos vidékfejlesztési program zajlott. E program sikerének is egyik fontos alapfeltétele volt, hogy a termőföld és az egyéb helyi erőforrások a helyi közösségek, a helyben lakó gazdálkodó családok kezében és használatában legyenek. Éppen ezért a vidékfejlesztési tárca vezetése a földbérleti viszonyok átalakítási folyamatában a térséget kezdetektől "zászlóshajónak" tekintette, ahol példa értékkel tervezte megkezdeni a visszavett állami földterületek helyi gazdálkodó családokhoz, helyi közösségekhez juttatását."

Átlag AK érték 9,16, erős természetvédelmi korlátozás alatt álló terület. 1996-97-ben a Nemzeti Park 8-10000 Ft áron, kisajátítás nélkül vásárolta fel a földek hektárját azzal az ígérettel, hogy csak helyi gazdák bérelhetik vissza azokat. 2002-ben itt indult a kísérleti NAKP, aztán folytatódott az AKG-val: ezek segítségével maradtak talpon és erősödtek meg 12 év alatt a helyi kisebb családi gazdaságok és helyi szövetkezetek.

Pl. 2013 évi adat egy kb. 1200 hektáros kis helyi szövetkezetre:

Tiszabábolnai Mezőgazdasági Szövetkezet 3465 Tiszabábolna
Mezőcsáti út 16. EMVA - Agrár-környezetgazdálkodás Nemzeti 20 580 905 Ft + EU 80 188 270 Ft, azaz több mint 100 millió Ft.
Ugyanezen évben a területalapú:
Tiszabábolnai Mezőgazdasági Szövetkezet 3465 Tiszabábolna
Mezőcsáti út 16. Területalapú támogatás EMGA EU 79 843 526 Ft.

Egy magángazda:

Mészár László 3466 Tiszadorogma Arany János utca 7. EMVA - Agrár-környezetgazdálkodás Nemzeti 1 344 120 Ft. + EU 5 237 020 Ft. azaz több mint 6,5 millió Ft.
Mészár László 3466 Tiszadorogma Arany János utca 7. Területalapú támogatás EMGA EU 5 519 622 Ft.

Vajon kibírják-e AKG nélkül, és ugyan meddig?
Hirdetés
Cégek
Bejelentkezés
Programok