Egyebek közt ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Goda Pállal, az Agrárközgazdasági Intézet ügyvezető igazgatójával, agrárközgazdásszal a PREGA Konferencia és Kiállításon.
– Minek kellene történnie a világban ahhoz, hogy a terménypiacokon helyreálljon az egyensúlyi állapot? Az én olvasatomban ez az a helyzet, amikor mindenki a pénzénél van. 2022-ben jók voltak az árak, de kevés a termés. Tavaly sok a termés, de alacsonyak az árak...
– A terménypiacokon egyensúlyi állapot van abban az értelemben, hogy a termények ára a kereslet és a kínálat viszonyát tükrözi – válaszolta kérdésünkre dr. Goda Pál. – Az már más kérdés, hogy az inputok ára nem mozgott "szinkronban" a termények árával, ezért magas ráfordítások mellett alacsonynak tűnnek a jelenlegi terményárak. A terménypiaci árképzés nem a termelési költségeken alapul. Most túl sok a készlet, túltermelés van gabonafélékből, ami konkrétan azt jelenti, hogy Európa és a világ sokkal több gabonát termel, mint amennyire szükség lenne. Ezért lenne fontos, hogy a gazdák gondolják át a vetésszerkezetet és fontolják meg, hogy keresnek más, jövedelmezőbb növénykultúrát. Amíg annyi gabona terem a világban amennyi, addig nem fognak változni az árak, hiába reménykednek ebben a növénytermesztők. Egyébiránt például az állattartóknak nem volt "jó" a 2022-es magas ár, a mostani pedig jelentős mértékben növeli az ágazat jövedelmezőségét, de erről kevesebb szó esik...
Dr. Goda Pál: Az orosz gabonával sokkal többet kell foglalkozni a jövőben, hiszen már most a búza nemzetközi kereskedelmének közel negyedét "kézben tartja" – fotó: Agroinform.hu
Hozzáteszem, persze, ahogy az lenni szokott, nem mindenütt, mert például a csirkehústermelők ezekkel a terményárakkal sem járnak jól, mégpedig azért, mert a fogyasztói piacokon a csirkehús (konkrétan a csirkemell, 2022-höz képest 50 százalékkal) ára jelentősen visszaesett – azért, mert a magas inflációs környezet miatt csökkent a kereslet. Sajnos, nehéz a mezőgazdaságban előre látni és megjósolni a piaci folyamatokat. Ezért szokták azt mondani a szakemberek: ha már a külső tényezőket nem tudjuk befolyásolni, a költségeket kell alacsony szinten tartani hatékony, adott esetben a precíziós gazdálkodással. Annál is inkább, mert minden mutató azt vetíti előre, hogy idén nem várható jelentős árnövekedés a gabonapiacon.
– Igazuk van/lehet azoknak, akik azt állítják, hogy ha az ukrán gabona nem ragad nálunk, akkor is gondot okozott volna, mert jelen van a világpiacon? Csak az ukrán gabonától kell félnünk, vagy az orosztól is, ha feloldják az embargót?
– Ukrán gabonából a háborút megelőzően sem forgott kevesebb a világpiacon. Ha ukrán gabona (kukorica) "nálunk ragadt", az azért történhetett meg, mert Magyarországon valakik üzleti lehetőséget láttak benne és megvették. Azt gondolom, az orosz gabonával sokkal többet kell foglalkozni a jövőben, hiszen Oroszország már most a búza nemzetközi kereskedelmének közel negyedét "kézben tartja", növekedési potenciálja óriási, szemben Ukrajnáéval, amelyé erősen korlátozott. Oroszország gabonatermelése az elmúlt években óriásit növekedett és még tud tovább fejlődni, tehát igazából nem az ukrán gabonára kell figyelnünk, hanem az oroszra, mert az fogja majd lenyomni az árakat.
Ukrajnában nagyon jó minőségűek a földek, magas szintű az integráltság, 6-700 ezer hektáros, három magyarországi vármegyét kitevő területeken folyik a termelés – forrás: iStock
Másfelől a piaci árviszonyokat befolyásolja a Covid után kialakult globális inflációs helyzet is. Ha ugyanis magas az infláció (ami most a világban eltérő mértékben ugyan, de magas), akkor csökken a fogyasztás, főleg az állati termékek fogyasztása. Ez nyilvánvaló módon az állatállomány csökkenéséhez vezet, nem lesz szükség annyi takarmányra, ami megint csak áresést eredményez. Ugyanakkor vannak olyan termékpályák, amelyek általában versenyképesek tudnak maradni, az egyik ilyen az előbb már említett baromfiágazat, bár ahogy mondtam, most ott sem rózsás a helyzet.
_fill_540x300_0.jpg)
– Mit gondol, az összes tényezőt figyelembe véve, milyen jövő vár Európa mezőgazdaságára Ukrajna csatlakozása után? Elképzelhető, hogy azok az uniós agrárium tragikus sorsával kapcsolatos félelmek, melyek voltaképpen most a tüntető gazdákat is mozgatják, jogosak?
– Úgy gondolom, rövid- és középtávon egyaránt kérdőjeles a csatlakozás realitása. A várható hatásokról pedig bizonyosan készülnek majd tudományos módszereken alapuló elemzések, érdemes ezeket megvárni. Az igaz, hogy a csatlakozás kapcsán jelentős nyugati nyomás érzékelhető, de tudni kell, hogy erre Ukrajna még nem áll készen. Minden uniós államnak kötelezően működtetnie kell például egy piaci árinformációs rendszert, de ilyen Ukrajnában nincs, a felépítése pedig nem megy egy-két év alatt, körülbelül 3-5 év szükséges hozzá. Ahhoz, hogy Ukrajna teljes jogú tag legyen, uniós agrárpénzekhez jusson, transzparens, átlátható piacot kell létrehoznia – kérdés azonban, hogy az ott tevékenykedő külföldi befektetők mennyire érdekeltek ebben... S akkor még nem beszéltünk olyan szegmensekről, mint a jogállamiság, birtokpolitika és birtokszerkezet.
Mindenesetre, ha egyszer Ukrajna mégis tag lesz, akkor úgy vélem, sok európai mezőgazdasági termelő elkezdhet munkát keresni. Ukrajnában ugyanis nagyon jó minőségűek a földek, magas szintű az integráltság, 6-700 ezer hektáros, három magyarországi vármegyét kitevő területeken folyik a termelés, igen magas színvonalon. Senki ne higgye el azt, hogy ha Ukrajna tag lesz, akkor majd nem tudja betartani az uniós környezetvédelmi előírásokat – az amerikai, angol, nyugat-európai befektetők révén rendelkezésre áll az a technológia, amellyel könnyedén képesek teljesíteni ezt az elvárást.
A szakember szerint a birtokkoncentráció a szakemberhiány miatt elkerülhetetlen és szükséges is, hiszen a méretgazdaságosság érvényesülése a versenyben maradás alapfeltétele – forrás: iStock
– Más: jól láthatóan a birtokkoncentráció felé halad a magyar mezőgazdaság. Ettől leszünk versenyképesebbek? Egyes félelmek szerint a folyamat vége az lesz, hogy a földek egy kézben lesznek a Dunántúlon, egy másikban a Duna-Tisza közén, egy harmadikban pedig a Tiszántúlon...
– A koncentráció elkerülhetetlen (részben mert nincs megfelelő szakember-utánpótlás, a fiatalok egyre kevésbé látnak perspektívát a mezőgazdaságban) és szükséges is, hiszen a méretgazdaságosság érvényesülése a versenyben maradás alapfeltétele. A koncentráció már ma sokkal nagyobb, mint azt sokan gondolnák, a földhasználati statisztikák nem tükrözik teljes mértékben a valóságot. Az azonban egyértelműen látható belőlük: hogy az elmúlt 13 évben a felére csökkent a mezőgazdasági termelők száma.
