Mindebben komoly szerepet játszik az autó vezethetősége, a hazai útviszonyokra optimalizált futómű gördülési tulajdonságai, tesztautónk esetében a középre helyezett érintőképernyős multimédiás rendszer, na meg a jól bevált és kimondottan takarékos 1.5 literes dízelerőforrás 90 lóerős változata is ezt az érzetet erősítette.
Bár ebben az azúrkék színű, Ambiance-felszereltségű modellben csak egy ötsebességes váltón keresztül juttatták el a hajtást az első kerekekre, tulajdonképpen ezzel sincs baj, mivel a fokozatok tökéletesen igazodnak a motor nyomatéki viszonyaihoz, így kimondottan dinamikusan és szívet melengetően takarékosan gördülhetünk a franciák realisztikus ihletésű autójával.
Akárhogy is nézzük, a Dacia Sandero Stepway ugyanis mindenképpen egy racionális döntés lehet azoknak, akik csekélyebb keretből gazdálkodnak, vagy egyszerűen a helyváltoztatás oltárán nem hajlandóak többet áldozni egy autóra, miközben a funkcionalitást és a minimalizált fenntartási költségeket fontos szempontként kezelik.
A funkcionalitás és a fenntartási költségek szempontjából is jó választás – A szerző felvétele
Amennyiben bőségesen jutott az anyagi javakból, bizonyára egy sokkal gondosabban kidolgozott, minőségi anyagokkal és vezető dizájnnal megtervezett autót választunk majd. Mondjuk ez is csak akkor igaz, ha nem a vállalkozások, állami intézmények ügyintéző és egyéb jövő-menő feladatainak az ellátásához keresünk egy korszerű, de olcsón üzemeltethető és megbízható igavonót, ami azért az utolsó modellszéria esetében már egész pofás külsővel és egy elfogadható látványt nyújtó funkcionális belső dizájnnal bír.
A már-már filozófiai mélységekbe belefutó megvillanásom után ideje visszatérni a Sandero Stepway tesztautónkkal megtett több mint ötszáz kilométer alatt begyűjtött tapasztalatokhoz.
Az első modellhez képest igazán jól sikerült megrajzolni a most piacon lévő Sandero Stepwayt, ami így egész jól beleilleszkedik napjaink utcaképébe. Tesztautónk felszereltségi szintjéhez tartozott a már szintén említett, érintőképernyős, navigációval is rendelkező multimédiás rendszer, amely egyszerű, praktikus, átlátható és mindezek mellett dekoratív is.
Kellemes belső tér minimáldizájnnal – A szerző felvétele
Az utastér formai megoldásaival a tervezők bebizonyították, hogy minimáldizájnnal is lehet egész kellemes látványt nyújtó belső teret alkotni. Persze az anyaghasználat láthatóan az alapokhoz közelít, de a felületek kialakításával egész szépen sikerült a csóróság érzetét eltüntetni. Az ülések egész kényelmesek, a belső tér elöl és hátul elegendő helyet biztosít az utasoknak, és a csomagtérre sem panaszkodhattunk.
Megfelelő méretű csomagtér áll rendelkezésre – A szerző felvétele
Amikor a szőnyegek szintjére süllyedünk, akkor fogjuk magunkat először elsírni, mert az bizony az übergagyi kategóriában indul. És ez itt nemcsak az anyagminőségre vonatkozik, hanem arra is, ahogy azt behajigálták az amúgy jobb sorsra érdemes beltérbe. Nem hiszem, hogy ez pénzkérdés lenne, ez inkább a szépérzék sérelmére elkövetett trehányság.
Na de ha nem mászkálunk négykézláb az autóban, így nagyjából ezzel be is fejeződött a sírdogálásra okot adó hibák felsorolása. A kezelőszervek egy része persze a kilencvenes évekhez áll közelebb, de ha minden szép lenne és modern, talán nagyobb lenne a cégcsoporton belüli kannibalizálódás veszélye is. Reméljük, hogy egyszer ezen is túllép a márka, és ebben is lesz pozitív változás.
A Stepway változat emelt hasmagassága és a kiegészítő látványelemek – mint például a fekete műanyagból készült, leginkább csak virtuális sárvédő-szélesítések, a küszöbszpoilerek, az első és hátsó elemek – következtében kicsit elmozdítja az autót a manapság oly divatos szabadidős stílusirányzat felé.
Az ehhez tartozó futóművet eleinte szokni kellett, mert a nem túl precízen összehangolt rugózás miatt kicsit billegősebb lett a Stepway, mint vártuk, de miután összeszoktunk, nem volt különösebb probléma az úttartással, sőt a tempós autózás sincs ellenére a Sandero szabadidős változatának.
Csak a szőnyegektől támad sírhatnékunk – A szerző felvétele
A régi jól bevált 1.5 literes, 90 lovas dízel az ős ötgangos váltóval tökéletesen teljesít, nem igazán hiányzott a hatodik fokozat, bár lehet, hogy még spórolósabb és dinamikusabb lehetne egy ilyen konfigurációval. Országúton így is 4- 4.5 literrel gond nélkül gurul a Stepway, míg ha nem toljuk ki a szemét, városban is elketyeg 5.5 liter gázolajjal, és mindezt azért egy lendületesebb vezetési stílus mellett is tudta.
Jó az ötös váltó, nem hiányzik a hatodik fokozat – A szerző felvétele
Összefoglalva a Sandero Stepway tesztje alatt begyűjtött gyakorlati, illetve a felhasználói és szerviztapasztalatokat, kétségtelenül jó választás lehet a Dacia szépen megrajzolt, szabadidősre formázott változata.
Kényelmes és tágas utastérrel, a jól kihasználható 320 literes csomagtérrel, alacsony fenntartási költségeivel flottavásárlóknak is ajánlható, de ha a csúcsok csúcsát választjuk a listáról, akkor is megáll az ár 3.5 milla alatt, míg a fapad alapváltozat már kevesebb mint 2.2 millióért is megszerezhető.
Mindezek mellé, zárszóként csak annyit, hogy a Dacia Sanderót a német piacon szinte nem lehet kibillenteni a vásárlói megelégedettségi listák elejéről, ami azért elég meggyőző érv lehet, ha olcsó, megbízható és ennek ellenére egy szerethető négykerekűt keresgélünk.
További információkért látogasson el az Autó Triplex Kft. weboldalára!
.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
