Az elmúlt napokban egy rendőrségi tájékoztató anyag kapcsán újra a fókuszba került a téma, mely kapcsán egy másik kérdéskör is felmerült.

A jogalkotó tavaly módosította a vadgazdálkodási törvényben az idevágó részt, melyet számos médium úgy értelmezett, hogy ettől kezdve minden esetben az autós viseli a felelősséget. Ez azonban ebben a formában nem igaz, az viszont tény, hogy a vadelütések során keletkező anyagi kár megosztását a törvénymódosítás egyértelműen tisztázza.

Azt megelőzően ugyanis kétféle gyakorlat volt tapasztalható: az egyik szerint mindenki viselte a maga részét, az autós az autóban keletkezett, a vadgazdálkodó pedig a vad elhullásából fakadó kárt. A másik szerint az ilyen perekre specializálódott jogászok segítségével több esetben az autósok nyerészkedésre használták fel a balesetet és sok millió forinttól, a tényleges kártól néha jóval nagyobb összegtől "szabadították" meg a vadásztársaságokat. A jogalkotó ez utóbbinak kívánt gátat szabni a lépéssel – válaszolta kérdésünkre Góber Zoltán, a Nagykanizsai Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztársasága elnöke.

vadbaleset

Nemcsak a vadra figyelmeztető táblánál kell óvatosan haladni – forrás: iStock

– A jogszabály-módosítás azt gondolom, valójában a helyére tette az objektív kárviselés tényét: mindkét fél a maga kárát viseli – fejtette ki a szakember. – Nyilván, egy autó akár totálkárosra is törhet, ami adott esetben valóban több milliós kárt jelenthet. Emellett azonban hajlamos mindenki megfeledkezni arról, hogy kára egy ilyen esemény kapcsán a vadgazdálkodónak is van: az elhullott vad. Hiszen könnyen lehet, hogy több éven át figyelte, gondozta, etette annak reményében, hogy ha eléri az elejtési kort, akkor vendégvadászt hozhat rá. Ha csak ezt nézzük, már akkor akkor milliós kárról beszélhetünk a vadászatra jogosult esetében is. De ezen kívül általában az elütött vad húsa már nem hasznosítható. Illetve ha tegyük fel, vemhes őzsutát, vagy szarvastehenet üt el az autós, akkor már két állatról van szó. Ha pedig ne adj' isten egy trófeás vad esik áldozatul az ütközésnek... Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy az éremnek bizony, két oldala van. Megjegyzem, ha megnéznénk egyszer, hogy egy évben mekkora kár keletkezik ezekből a balesetekből vadgazdálkodói, illetve járművezetői oldalról, akkor lehet, hogy igencsak meglepődnénk, mert könnyen lehet, hogy a vadgazdálkodói kár lenne a nagyobb. A vad már kisebb ütéstől elpusztul, s rengeteg a vadelütés, melyek egy részét be sem jelentik az autósok.


Góber Zoltán rámutatott: a vad érkezésére ma már nemcsak a vadveszélyt jelző tábláknál, hanem szinte mindenhol számítanunk kell, ezt figyelembe véve, megfelelő sebességgel kell(ene) közlekedni a járművel. A vadgazdálkodó kártérítési felelőssége csak akkor merülhet fel, ha esetleg az úton keresztül hajtja a vadat egy vadásztatás során, vagy etetőt alakít ki annak közelében, ahonnét könnyebben az útra tévedhet a vad. Minden más esetben az ütközésért az autós a felelős, hiszen a vadat az útról letiltani nem lehet, ezért olyan haladási sebességet kell választani, amivel biztonsággal meg lehet állni.

A vadgázolás kapcsán felmerül egy másik kérdés is. Tegyük fel, hogy a vad nem pusztul el azonnal,  s az autósnak, illetve a többi járművezetőnek végig kell néznie az agonizálását. Vajon beavatkozhat-e ilyenkor az autós, megszabadíthatja-e bármilyen módon szenvedéseitől a vadat?

Góber Zoltán szerint a válasz egyértelmű: nem, azt csak és kizárólag a területen vadászatra jogosult képviselője teheti meg, miután megérkezik a helyszínre. Hozzátette, már csak azért sem jó ötlet hozzányúlnia az autósnak a vadhoz, mert mondjuk, ha egy másik, ott várakozó autóban kicsi gyerekek ülnek és végig kell nézniük a történéseket, megeshet, hogy a szülő az "élmény" miatt még egy pert is az autós nyakába akaszt... Nyilván, ez lenne a humánus eljárás, de ez egy kérdés, a szabályozás pedig egy másik, hiszen ebben az esetben az állatkínzás jogi tényállása is felmerülhet.