Hirdetés
Fórum
- Offtopic / Kocsma (chat minden egyéb része) új
- Kinek milyen a repce, illetve a búza? új
- Permetezéstechnika - fúvókák új
- Napraforgó-termesztés új
- MTZ traktor szerelési kérdések – Mindörökké Belarus! új
- Bodza ára új
- AÖP-Agrár Ökológiai Program új
- Mikor jön az ESŐ?! Agrármeteorológia, időjárás új
- Agrártámogatások kifizetése új
- S.O.S. új
Cikkajánló
1665 hozzászólás
Szép napot és kellemes hetet kívánok Mindenkinek
Figyelmetekbe ajánlanám a következő 52 részből álló animációs filmet,szólok előre a nyelve orosz ,de angolul is elérhető már. Van már magyar felirata is de én még nem töltöttem le.De szerintem nem is szükséges.
A kislányról Másáról és a maciról Miskáról és barátaikról szól.Nagyon szépen elkészített.
Jó szórakozást kívánok.
>>> " Ismerősök és szakmabeliek körében egyaránt nagyon népszerű annak az óvónőnek a bejegyzése, ami arról szól, milyen praktikus dolgokat érdemes magtanítani az óvodába készülő kicsiknek. Az óvodapedagógus jópofa, és egyáltlán nem kioktató, ugyanakkor felnyitja a szülő szemét: a kilincs és a papír zsebkendő használata sok esetben egyáltalán nem megy.
A minap a barátnőm megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, mire óvodába kerül. A színeket? Számolni tízig? Tanítson-e neki verseket, énekeket, vagy inkább ne, nehogy előnyben legyen? Röhögtem. (Vagyunk olyan viszonyban, hogy tudtam, nem sértődik meg.) Azután röhögtem még egy kicsit. Végül összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam hasznos választ adni neki. Mivel most kiscsoportom volt, és úgy néz ki, szeptembertől megint az lesz (ne is kérdezzétek...), van pár dolog, ami eszembe jutott.
Nem mondanám, hogy kötelező ezeket tudni egy gyereknek, de mindenképpen megkönnyíti mind a gyerkőc, mind az óvónők és a dajka dolgát, ha nem ismeretlenek számára a következő praktikus dolgok:
orrfújás. A kedvencem. Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a gyerek, hanem amikor elsírja magát valamiért - pl. elveszik a játékát, vagy épp beszoktatós kiscsoportos és hiányzik az anyukája. És itt nem csak a technikáról beszélek (bár sok esetben hálát adnék, ha legalább az meglenne), hanem hogy a gyerek tartsa a zsebkendőt, és ne a szülő. És ő is dobja ki a kukába. Vicces, de az első dolog, amit egy új kiscsoportos szokott nekem adni, az nem ám rajz, vagy puszi, hanem a taknyos zsebkendője.
mi az a pohár, és mire való. Nem cumisüveg, és nem csőrös pohár, hanem a rendes, amiből olyan frankón magunkra lehet borítani a folyadékot. A folyadékot, amit alapesetben meg kellene inni. Nem kezet mosni benne. Eleinte meglepődtem, hogy ezt a gyerekek egészen komolyan gondolják, mostanra hozzászoktam. Általában arra kérjük őket, hogy két kézzel fogják meg a poharat, igyanak belőle, majd tegyék vissza az asztalra. A másik eset, hogy az étkezések végén vigyék ki a tálalószekrényre/kocsira.
önálló étkezés. Na ez is egy nagy kaland. Az oviban a gyerekek kapnak egy (fél) szelet kenyeret, vagy egy félbevágott zsemlét a tányérjukra. Nincs széttépkedve falatkákra, bele kell tudni harapni. (Megjegyzem, a kiflivel ez szokott sikerülni szinte mindenkinek.) És ez még a könnyebbik része, mert a kenyér és a zsemle puha. A zöldség, na az már kihívás! Mert mondjuk egy szelet paprikát nem tömnek be a szájukba egyszerre, hanem egyet-egyet harapnak belőle. Ideális esetben smile hangulatjel Az, hogy maguktól megfogják a kanalat és egyedül esznek vele, a legtöbbször csak álom. Bár elég gyorsan bele szoktak jönni.
öltözködés. Ez nehéz. De minél több ruhadarabot tud egyedül fel- és levenni a gyerek, annál könnyebb dolga lesz. Ha a pólót-nadrágot-cipőt egyedül veszi, nyert ügye van. Nem csak egy átöltözésnél, hanem wc használat előtt és után is, ugye, ahol csak letolni-felhúzni kell(ene). (Feltéve, hogy a gyerek már tudja: a wc-be kell pisilni, sőt kakilni is. Nem a földre, nem a pelenkába, és lehetőség szerint nem is a bilibe.)
a körülöttünk levő világ eszközeinek használata. Nem lehet jól megfogalmazni a dolgot, de ilyenekre gondolok pl., hogy hogyan kell kinyitni és elzárni a csapot, lenyomni a kilincset (komolyan, egyik nap konkrétan ajtót nyitni tanultunk, mert volt olyan gyerek, aki nem tudott bejönni a terembe, ha csukva volt az ajtó előtte), kikerülni az előttünk levő akadályt (fa, asztal, másik ember, stb.), fel- és lemenni a lépcsőn.
a ruháknak is megvan a maguk helye. Általánosságban elmondható, hogy a gyerkőcök tudják: a játékokat a helyükre kell rakni. Ebben ki-ki kedve és türelme függvényében szokott is segíteni. Ugyanez nem mondható el a cipőkről és a kabátokról, pedig sok keresési időt és problémát meg lehetne spórolni, ha mondjuk már otthon is meg lenne az előszobafogason a gyerek saját helye és megszokná, hogy oda tegye a ruháját. Mert elteszik ők az óvodában is - de hiába van a jelük a polcon, a szomszédé is ugyanúgy megfelel. És ebből az lesz, hogy nincs a cipő a helyén, amikor kellene.
ismerjék a dolgok "hivatalos" megfogalmazását is. Volt egyszer egy olyan kiscsoportosom, aki egy tüneményes, aranyos, szófogadó, lelkes kicsi lány volt, egészen addig, amíg azt nem mondtam neki, hogy "ülj le a székre". Akkor megállt és nem mozdult. Tanácstalan voltam, míg végül nagy nehezen rájöttem, hogy egyszerűen nem érti, mit szeretnék tőle. Megcsinálta volna, de nem tudta, mit jelent az "ülj le". Csak azt értette, hogy "csüccs". Szóval a csüccs és társai: buksi, bibi (sőt, továbbmegyek: bibike), pocak, tentike, hami, iszi, pápá helyett időnként nyugodtan elhangozhat az ülj le, fej, seb, has, alvás, étel/egyél, innivaló, köszönj elnevezés. A takony szó szinonimáinak pedig egyszer egy külön bejegyzést fogok szentelni, mert szerintem ennyi különböző neve még a kenyércsücsöknek sincs. Egyetlen példa: krokodil. Persze ez csak a vastag zöld fajtára jó (na meg arra, hogy azóta is nevessek, akárhányszor csak eszembe jut a hároméves, aki visítozott, hogy krokodilt lát a teremben).
s végül a legnehezebb dolog: sírás helyett mondják el a problémájukat. Persze nem arra gondolok, amikor mondjuk elesnek és fáj valamijük. Hanem pl. olyanokra, hogy megáll a gyerek és minden átmenet nélkül sírni kezd. És hosszú percekbe telik lenyugtatni és kideríteni, hogy igazából az a baja, hogy nem látja a tányért, amit el kellene vennie az uzsonnához. Mert ugye, otthon a szülő már egy ijedt pillantásból vagy egy kósza kézmozdulatból is tudja, ha valami nem stimmel, és tud rá reagálni. Jó, nyilván egy idő után én is kiismerem őket, de tudatosan el szoktam várni, hogy szóljanak. Próbálják meg megfogalmazni, mi a gond. (Egyik héten pl. az volt a lecke, hogy "a hisztizés nem oldja meg a problémát". Ezt is vicces volt hallgatni egy háromévestől.) Ne csak nyújtózzanak a felső polcon levő játék felé, hanem szóljanak, hogy adjam oda; ne csak a kezembe adják a pólójukat, hanem kérjenek meg, hogy fordítsam ki. Beszéltetem őket, és ennek meg is van az eredménye: amikor év végén megkérdeztem a szülőket, miben változott a gyerekük, kivétel nélkül mindenki megjegyezte, hogy rengeteget fejlődött a beszédük, gyarapodott a szókincsük.
Tudom, ez így egyben sok és hogy nagy önállóságot várok el a gyerekektől, de azt is tudom, hogy egy kiscsoportos már képes ezekre (szokták is tudni egyik-másikat, ez tény, és szoktam is örülni neki). Szóval aki ősztől óvodába fog járni, nyugodtan gyakorolhat. Mert ha mindezek már többé-kevésbé rutinszerűen mennek, akkor mással sem kell foglalkozni, mint hogy a gyerkőc jól érezze magát az óvodában és barátokat szerezzen (mert ezek még mindig sokkal fontosabbak, mint a színek meg a számolás). "
Szavazzatok a kislányom rajzára!
Köszi!
https://apps.facebook.com/contest_platform/i6pm/full3273/
A KOVÁCS
Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem – válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen – válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.
- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni mint én.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet és hogy nélkülük nem lennék az aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is – mondta az igazgató. – Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.
„Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta.” – 1. Timótheus 5:8.
Válasz ugariboss #1410. hozzászólására
Kb.70 cm.Meg kell nézni,megismerjük legalább egymást.Nem rossz eke,csak befejeztem a szántásos technológiát.
Válasz Mf-es #1406. hozzászólására
Makótól 5kmre, feléd indulva.
Megkérdezhetem itt hogy mennyi a gerendelymagassága az ekédnek amit árulsz?
Válasz Mf-es #1408. hozzászólására
Makó felölin
Válasz Marti Miklós #1407. hozzászólására
Melyik végén?Akkor szomszéd.Lehet,földszomszéd is.
Válasz Mf-es #1406. hozzászólására
Az igási út másik végén laknak
Válasz ugariboss #1405. hozzászólására
Ez nem messze lehet tőlem.Szépen beszél ő-vel."Mögyünk,mögtérül,stb..
Szekeres Sarolta 5.o. tanuló első filmje, amit önállóan, saját kis kamerájával készített.
A 4. Ökumenikus diákfilmszemlén EGÉSZ SZÍVVEL kategóriában különdíjat nyert.http://www.youtube.com/watch?v=wUHGgtrmPBohttp://www.youtube.com/watch?v=wUHGgtrmPBo
Válasz Pintér Zoltán #1403. hozzászólására
Gyermeknap alkalmából összes utódomnak /4/ , és mindenki más szemefényének vagy büdöskölkének kívánok minden jót , boldog gyereknapot!Ja,ez rám is érthető , anya 87 lesz kedden.
Jusson szeretet minden napra,
Kívánjuk nektek, hogy így legyen.
Tartson egy évig a gyerekek napja,
S a világ összes apraja-nagyja
Vegyen részt az ünnepeken!
Szép napot kívánok Mindenkinek
Anyák Napja alkalmából minden jót és szépet kívánok az Édesanyáknak a következő pár sorral.
"Áldás a szülőkre
Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.
Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom."
Legyen szép a napotok.
Válasz #1400. hozzászólásra
Gratula.
GRATULÁLOK!
Kedves Gazdák!
Ma 13óra 28perckor megszülettem.3,6kg vagyok,és 52cm.Minden rendben van velem,és anyuval is.A Csanád keresztnevet adták nekem a szüleim.Ha megnövök,apunak majd segítek gazdálkodni.Minden jót Nektek!
Sziasztok!
Társat keresek!
Magamról bővebben:
Szeretek utazni, fél éve voltam a szomszéd faluban is,de gyalog, mert nem jár busz, a biciklimet meg ellopták.
Szeretek bulizni, általános iskolában voltam a farsangon, és megnyertem az első helyet mert azt hitték, hogy parasztnak öltöztem, pedig csak néző voltam az ünnepi ruhámban.
Volt már párkapcsolatom is, 7 évig jártam valakivel, csak neki nem szólt
senki. Megviselt a szakítás...Nagyon érzékeny vagyok! A múltkor például rám esett egy gerenda és majdnem sírtam.
Kedvenc filmem címét nem tudom, de egy szakállas fehér karatézós csávó lever, lelő, leszúr, megfojt,lerúg (zömében fordulatból) mindenkit. A címét azért nem tudom, mert a szomszéd nem az elejétől vette fel. Ha lesz nálam áram, akkor veszek TV-t. Ha valakinek esetleg eme szerénységem tetszetős ,privát üzenet formájában jelezze érdeklődését!
Ideálom:
Legyen meg az összes végtagja, legyen erős, bírja a hideget és a szúnyogcsípéseket. Örülnék, ha sportos lenne, mert sok a kutya a környéken és a csősz is nagyon jól céloz. Legyen házias, szeresse a zsíros kenyeret hagymával vagy hagyma nélkül, de eheti zsír nélkül is. Szeresse az állatokat etetni, kiganézni stb. Szeresse a friss levegőt, mert a tanyán csak az van. Legyen ápolt, mert hamar elfertőződnek nálunk a sebek. Szeresse a természetet, mert a tetőt már eltüzeltem. De látszanak a csillagok, ezzel együtt sajnos beesik az eső, a hóról nem is beszélve. Legyen odaadó, mert nekem nincs pénzem és remélem,hogy neki lesz!
Válasz #1395. hozzászólásra
Rilex (habár nagyon eltűnt) erről biztosan tudna mesélni...
Fél siker a nevelésben!
----Anyja a konyhában mosogatott. Egyszer csak hallja, hogy a vonat
megáll, a fia meg elkiáltja magát:
- Hé faszfejek! Ha le akarnak szállni, most húzzák le a belüket! Azok a
seggfejek, meg akik fel akarnak szállni mozogjanak mert indulni akarunk.
Az anya döbbenten hagyta abba a mosogatást, berohant a szobába és
ráförmedt a fiára:
- Ebben a házban nem beszélünk így fiatalember! Most pedig felmész a
szobádba és elgondolkozol a viselkedéseden!
A kisfiú felment a szobába, majd két órával később visszatért, és újra
játszani kezdett a vonattal.
Anyja hallotta, hogy a vonat megállt és a fiú így szólt:
- Azoknak, akik most leszállnak, szeretettel megköszönjük, hogy velünk
utaztak. Ne felejtsék el magukkal vinni a poggyászukat!
Akik most szálnak fel, kérem, tegyék a csomagjaikat az ülés feletti
tartóra. Hamarosan indulunk.
Az anya rettenetesen büszke volt, a fiú pedig folytatta:
- Azok pedig, akik ki vannak akadva a két órás kibaszott késés miatt, panaszukkal keressék fel a hülye picsát a konyhában!:)
Válasz #1381. hozzászólásra a mai 10-en éves korosztálynak lehet mondani bármit... ha a szülő nem lép közbe akkor nem lessz jobb a helyzet...
Válasz #1393. hozzászólásra
Én is azt mondom a srácnak, de félnek.
Válasz #1392. hozzászólásra Katonaságnál erre találták ki a pokrócolást, kis átnevelés, és nem látta kik voltak !
Az egyik ismerősöm az élettársával együtt dolgoznak egy önkormányzati cégnél már több mint 10 és 20 éve. Van egy 4 éves kislányuk. A cég ügyvezető nője aki egy éve került erre a pozícióra már megszámolhatatlan munkahellyel rendelkezik. Sőt azzal dicsekszik, hogy a legtöbbet egy munkahelyen öt évet volt, de legkevesebb három hét. Most a csajt megfenyegette azzal, hogy egy végzetségéhez képest megalázó munkát nem vállal el akkor kirugja. A beosztás takarítói munka lenne 9-21 óráig. Hozott egy másik helyről egy "sztárügyvédet" aki munkaügyi specialista és az orra alá rakott egy olyan szerződést, amivel nem jogosítja fel a négy éves gyerek mellett más munkavégzésre.
Egyébként terrorizálja a beosztottakat, úgy viselkedik mint egy diktátor aki azzal van, hogy mindennek úgy kell lenni ahogy Ő akarja és mondja.
Szerintem az ilyen személyt vasvillával vettek el az anyjától.
Válasz #1388. hozzászólásra
Apja lánya lenne ?
Ezt betartanák, kevesebb lenne a családon belüli erőszak ! -----------------------Egy kékre-zöldre vert nő lép be az orvos rendelőjébe.
Orvos: - Mi történt magával asszonyom?!
Nő: - Doktor úr, nem tudom, mit tegyek. Amikor a férjem részegen jön haza, minden alkalommal péppé ver.
Orvos: - Van egy igen kiváló gyógyszerem erre. Amikor legközelebb a férje részegen megy haza, igyon egy korty teát. De ne nyelje le, csak tartsa a szájában. Még egyszer mondom, semmiképpen se nyelje le, csak tartsa a szájában, amíg a férje le nem fekszik aludni!
Két hét múlva újra meglátogatja a nő az orvost. Ezúttal azonban üdén, frissen, újjászületve lép be.
Nő: - Doktor úr, fantasztikusan hatásos volt a gyógyszer. Amikor a férjem részegen jött haza, csak bekaptam egy korty teát, és csak akkor nyeltem le, amikor már elaludt. Azóta egy ujjal se nyúlt hozzám!
Orvos: - Ugye milyen sokat segít, ha néha képes befogni a száját?
Válasz #1383. hozzászólásra
"fogta magát és saját kezűleg verte nyakon a kevsébé jólnevelt 2 gonosztevőt"
Egy ilyesmiért nálunk felfüggesztett börtönt kapott egy apuka....
Azzal viszont nagyon egyetértek, hogy az egyik legfontosabb állomás az ember életében az ált.isk. alsó tagozat. Mi jövőre kezdjük a legnagyobbal, de tanító szerint fogunk (próbálunk) iskolát/osztályt választani, megpróbáljuk nem a "besorolásra" bízni a dolgot.
Válasz #1383. hozzászólásra
Neked is köszi!!!
Arra gondoltam beszélek az igazgatóval is még így se semmi akkor van egy ogre kinézetű kollégám azt azzal megoldatom.
De talán megoldódik a probléma
Válasz #1382. hozzászólásra
Köszi a válaszokat!!Azért fordultam rögtön a tanárhoz mert tavaly is ezek voltak csak kicsit szelídebb gyerek ült mellette!!Amíg normális jó tanuló ült mellette kevesebb idővel jobb tanuló volt!!!!De talán megoldódik a probléma mert a gyerek elköltözött az apjához 50km-el odébb
Válasz #1381. hozzászólásra
biztos lehetsz benne hogy a helyedben bemennék s megoldanám az ültetési rendet magam.
azt hallom mindenkitől hogy igazából..máshogy nem lehet.
van egy jóbarátom akinek a gyeermekét addig csúfolták hogy reggelente bepisilt és minden gondja volt az iskolába meneteléssel. amire érdemi választ nem kapott az általam cseppet sem tisztelt -nem elírás- demagógusoktól. ez addig tartott hogy fogta magát és saját kezűleg verte nyakon a kevsébé jólnevelt 2 gonosztevőt. iskolaidőben és tökéletesen nyilvánosan.
peeersze, volt belőle vita utánna mert ugye EZ eltűrhetetlennek volt minősítve, de a problémákat végülis orvosolta.
nem volna szabad hogy az iskola büntetésképpen éljen a gyerekek fejében, senem hogy olyan helyként ahova egyszerűen nem jó menni.
nem szükséges az iskolába járáshoz mert tényleg nem az.
eszembe jut hogy az a kisgyerek aligha 7 éves, mégcsak most tanulgat számolni. de azt már ő is tudja hogy minimum 12 évig iskolába fog járni.
biztos vagyok benne hogy azt is tudja hogy ez több idő mint amennyid eddig összesen élt. amúgysem igen van lehetősége a gyerekeknek gyerekkort megélni manapság, nemhiszem hogy szükséges még ilyenfajta pszihikai teher nekik.
gondold úgy hogy vagy most mondjuk 40 éves, és a következő 60 évben olyan helyen dolgozol ahol kénytelen vagy ellenséges és agresszív munkatárs közelében lenni, főnököt hiába kéred hogy had cserélj műszakot, hajlamos verekedni és akadályozni a munkádban akivel párban vagy.
ez az a helyzet amikor az ember felmond, és elküldia picsába a főnökét. csakhogy ez a lehetőség kevsébé adott, pedig természetes reakció volna.
most ha arra kényszerítenek valakit hogy tűrje el hogy csúfolják, erőszakoskodnak körülötte, és igazából aki(k)tőúl segítséget kellene hogy kapjon legföljebb leszarják, két értelmes lépés marad.. eggyik hogy beletörődik és elhatárolódik amennyire tud, és nem fog senkiben sem bízni. a másik hogy erőszakosabb lesz és felül kerekedik mindeggyiken, még ha konfrontálódnia is kell.
na, egyik sem az amiért iskolába jár egy gyermek.
szerintem.
ez inkább a sittre kéne hogy jellemző legyen,
de még ott is ha összeférhetetlenek a rabok akkor más cellatársaságot próbálnak kitalálni. hacsak nincsen valaki büntiben.
ezek meghatározó dolgok egy-egy ember életénben szerintem, mert az iskola volna ahol először van olyan helyen az ember ami a munkahelyre hasonlít. időre mész, dolgod van napközben, és célod. feladat amit teljesítesz, szabályok, kötelezettségek, és persze eredmények, jutalmak.
első alkalom hogy a társadalom rendszerében bízzon az ember, tehát ha gondod van tudsz hova fordulni, van kitől és kell is kérdezni, jelezni ha valami nem fasza. ha már most az a tapasztalat hogy tökéletesen haszontalan vele próbálkozni mert eredménytelen marad a dolog az meghatározza hogy hogyan fog az ember pl. a szolidaritáshoz állni, fog e bízni azokban a szervekben akik elvileg segítenek amikor az ember jelzi hogy szüksége van rá.
rettenetes miket hallok vissza ismerősöktől iskola témákban.
Válasz #1381. hozzászólásra
1 pedagógustól kértem erre véleményt, ezt válaszolta ! ---- Még csak a második nap múlt el. Kicsit legyen türelmes az apuka. Biztos vagyok benne, hogy figyelni fog a ped. a gyerekére, s ha úgy látja, indokolt, akkor is elülteti, ha a szülő nem kéri. No meg az sem mindegy, milyen hangnemben kérte a tanító nénit, hogy máshova ültesse a csemetéjét. Feltételezem, hogy éppen azért ültette az ő visszahúzódó fiát a verekedős kölyök mellé,hogy így az is lecsöndesedik. De nem szentírás még ilyenkor az ültetési rend - tuti, nem hagyja így őket, ha kárát látja a csöndes gyerek.
Megkezdödött az iskola a gyermekem vissza húzodottabb
és oda ültettek egy bukodt verekedös kölök mellé.
tavaly is így volt csak akkor egy szelídebb ült mellette
és azis csak zavarta a figyelésben nemhŕt ez!!!!
A tanŕral beszéltem nem hajlandó vissza ültetni vagy bŕrmi mŕst csinŕni
van valakinek ötlete?????
elöre is Köszi!!!
Válasz #1379. hozzászólásra
Köszönöm.
Válasz #1375. hozzászólásra
Üdv Mindenkinek
Ezt a képet valahogy lefeledtem,pedig július 24.-én volt aktuális, a képen az unokám.:)
Válasz #1375. hozzászólásra
Mármint hogy az asszony gyerekvigyázás közben birjon takaritani is,ne neked keljen.
Valakinek van tapasztalata ezekhez?Hogy még több idő jusson,a családra.
Válasz #1373. hozzászólásra
Imádom
70cm és 8240g 7 honaposan.Éjszaka jot alszunk egésznap meg pörgünk.
Nem biztos h mindig a gyerek csinál rendetlenséget !
Válasz #1370. hozzászólásra
Amikor néha néha erre jársz lazulni kell!!
Válasz #1368. hozzászólásra
Nagyon lazulunk pedig apóca
No parasztok kaptok 1 bölcsességet mára.
Annyi gyereket kell csinálni amennyit csak bírtok.
Nem kell agyalni körülötte semmit.
Válasz #1367. hozzászólásra
Az előzőekben méreg zsák voltál vagy nem ??
Válasz #1366. hozzászólásra
Há micinász halucinász??????
Válasz #1365. hozzászólásra
Miért vagy ilyen bosszús nem szoktál te ilyen lenni!!