Mause21

2013-11-07 23:08:54

Ugrás a hozzászóláshoz

Köszönöm szépen a válaszokat úgy gondolom, kezdem kapiskálni.
Akkor ez most olyan lesz, mint anno a tehén meg a tejkvóta, ami ha jól emlékszem nagyapám szerint nem volt egy szerencsés megoldás. Mintha az egyik évben mindenki kvótát akart volna venni, utána meg két évre eladni.

Nem, nem nyerészkedni akarok és nem is a markomat tartom a potyapénzért, még ha kívülről ez így is látszik. Mint lejjebb írtam az egész földtulajdonlásomnak érzelmi okai vannak és most hirtelen első ijedségemben arra gondoltam, hogy valamiféle értékvesztés fog lenni.
De akkor ez most nem más, mint régen a fizetés felbruttósítása, a növekmény ott sem az enyém maradt.

Csak nagyon halkan merem elmondani (mert általában hülyének néznek), hogy az éves hektáronkénti bérleti díj, nem éri el a Szabi által reálisnak tartott mérték alsó határát sem.
4 évvel, ezelőtt amikor kötöttem jónak látszott és mivel szavamat adtam, nem fogok a terminus végig változtatni rajta.
Ha más nem is, azt megtanultam a nagyapámtól, hogy csak akkor lehet nyugodt szívvel reggel a tükörben borotválkozni, ha az adott szavunkat, összeszorított foggal (vagy seg…l) de tartjuk.

Jó egészséget kívánok!

Mause21

2013-11-07 13:26:38

Ugrás a hozzászóláshoz

Előre is elnézést kérek a nagyon „zöld” (lehet, hogy nem is idevaló) kérdésemért, de laikusként nehezen igazodom el ezekben a bonyolult szabályozásokban.
Először is röviden leírom a történetemet.
Jó pár évvel ezelőtt, amikor nagyapám meghalt, örökül hagyott, egy kisebb földterületet (9 ha) a gyerekeire, köztük édesanyámra. Nagyapám világéletében a földből élt (néha keservesen nehezen) és érthetően érzelmi szálak fűzték a földjéhez. Édesanyámmal megígértette, hogy a föld mindig a család kezén fog maradni.
Amikor az ígértet valóra kellett volna váltani, nem egyszerű helyzet állt elő.
Az örökösök, az idős koruk, szakértelem, vagy a távolság miatt nem akarták vállalni a föld további művelését, az eladás felé húztak inkább.
Amikor én megtudtam, hogy mi volt a nagyapám kívánsága (világéletemben tiszteltem az öreget az egyenes gerincéért) a következő megoldást javasoltam.
Édesanyám lemondott a hagyatéki tárgyaláson a javamra az örökrészéről, a többi testvértől pedig megvásároltam a részüket (nem nyerészkedni akartam, egy szakértő által felbecsült értéket fizettem ki)
De mivel nekem is, 300km távolságra van a föld és én sem értek hozzá (max. virágcserép), tartós (5év) haszonbérbe adtam a területet.
A földalapú támogatást a bérlő veszi fel, én egy előre kialkudott összeget (nem éri el a támogatás összegét) kapok minden évben.
Ez a haszonbérleti szerződés 2014 dec.31-én jár le.

Ha jól értelmezem a jövőre vonatkozó szabályzásokat, akkor a jelenleg, a földet haszonbérletbe művelő gazda, támogatási jogosultságot szerez a beművelés jogán, amely mint olyan, önálló jog lesz, elválik a tulajdonjogtól az innentől kezdve az ővé.
Előállhat az a helyzet, hogy a haszonbérlet lejárta után olyan földtulajdonom lesz, amelyre nem igényelhető támogatás, illetve csak ha vásárolok jogot hozzá.
Jól gondolom?
Mi a megoldás?
Leszögezném, a földet nem akarom eladni (ha már megígértem, hogy marad), sem gazdálkodni nem akarok/tudok rajta mindössze csak annyit szeretnék, hogy ne veszítsen az „értékéből”

A válaszokat előre is tisztelettel köszönöm.