Az Agroinform Portál adatvédelmi szabályzatának Adatfeldolgozókra vonatkozó pontja az Adatfeldolgozók személye kapcsán módosult. A módosított dokumentum ITT érhető el.
Gázolaj árak605 FtBenzin árak607 FtEUR387 FtUSD356 FtCHF392 FtGBP452.08 Ft
Hirdetés
Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy a fórumban tett bejegyzések vonatkozásában az Agroinform.hu
üzemeltetője felelősséget nem vállal. A jogi felelősség, a bejegyzés írót, hozzászólót terheli.
A fórum szabályzatáról további információ itt.
Én tettem fel a konzultációt bízva abban ,hogy az emberekben legalább az alapvető szakmák iránt megmarad a tisztelet.
De sajnos ez nem így van. Ezt láthatod, amíg nem az ő háza ég, nem az ő hozzátartozóját nem látják el a kórházban, nem hozzá ér későn a mentő,nem az ő tulajdonát nem védi meg a rendőr,addig nem érdekli.
Hála istennek,hogy a fent említett emberekben máig nagyobb a hivatás tudat mint az ego.
Minden tiszteletem a tiétek, és biztosíthatlak afelől, mi vagyunk túlsúlyban bár ki bár mit is mond.
Mert sokan vagyunk akiknek eloltottátok a házát, kimentettétek a hozzátartozóit, akár az életetek kockáztatásával is,vagy kivágtátok egy roncsból megadva az esélyt az életben maradásra.
Minden tiszteletem a tiétek.
Írta ezt neked.
Egy olyan ember akit 15 évvel, egy frontális baleset után a tűzoltóknak köszönheti,hogy megírhatta ezt a hsz-t.
Igazad van, tudtam miken fogok keresztül menni és látni/átélni részemről semmi gond ezekkel a dolgokkal csak ha a pénztárosnál a nap végén van 500ft hiány kifizettetik vele és kész. Nálunk ha hibázunk mindegy, hogy mit azt kőkeményen bevasalják rajtunk és van akitől még 8évig vonják a fizetéséből a havi 25000ft-ot, de van olyan aki életjáradékot fizet. Hangsúlyozom nem a 2x annyi bért kérjük.csak azt, hogy ne 2ember helyett keljen dolgozni, mert a pénztáros/pizzafutár többet keres. Nem kell álmából(ha tudtál szundítani 10 percet) 2perc múlva már a következő címre rohanni.
Nem vitatatkozom, megírtam a felmondásom 4 hónap múlva már nem rohanok senkiért álmomból felkeltve, mellékállásokban is befejeztem, mert kenyeres kocsin keresek ugyanennyit napi 8órában és ami a nagy előnye, hogy nem kell rohanni sehova és többet vagyok a családdal!
Azon gondolkodom, ha a többiek is így tesznek és nem lesz aki csinálja akkor ki fogja?
Ha azt mondják itt a nettó 250000ft ledozgozod a havi kötelezőt vagy van minimális túlóra és ennyi nem rángatnak össze-vissza akkor maradok!
Sokunkban a hivatástudat tartja a lelket, csak abból nem tudjuk a számlákat fizetni.
Az a baj, hogy amit a kormány propaganda mutat az nem fedi a valóságot. Aki nincs benne az nem látja át a való dolgokat
Igazából kár belemennünk mert nem rajtunk fog múlni, hogy mennyit keresel de ha már megszólítottál akkor megpróbálok válaszolni:)
Amiket felsoroltál nagyon komoly dolgok és ez még csak egy része a munkádnak de én azt gondolom tudtad mit vállaltál mikor beleékeztél ha esetleg mégsem akkor pedig meg kell próbálni váltani de ez nem fog változni attól ha többet keresel és a kérdésedre válaszolva nem szeretném a te munkádat csinálni még véletlen sem ezért választottam olyat amit szeretek és nem a fizetés miatt.
De még egyszer mondom én nem sajnálom senkitől se a fizetését és igen nagyon kevés az a nettó 180.000 de hidd el a pénztárosnak is kevés nem csak neked és ez az ami kicsit zavart engem mikor egy közszolgálatot ellátó hivatalos szervezet elindít egy ilyen kérdőívet amibe pl a nettó 180.000 ezret hasonlítja a bruttó 300.000-hoz vagy ahol kilehetett tölteni mennyi fizetést tartok reálisnak ott is miért is nettó 250.000-ről indul?:)
Lényeg, hogy nem a tűzoltók ellen szólaltam meg(nagyon is becsületre méltó nem szakma hanem hivatás de nem biztos úgy kellene jutalmazni hogy 2-3 szorosát keresse mint egy pénztáros mert ő is ugyan úgy megérdemli azt a fizetés amiből megtud ÉLNI) hanem maga a kérdőív miatt mert nekem nem tűnik kicsit sem korrektnek és tartom is magam hozzá még akkor is ha ez sért másokat.
Ez az én saját véleményem lehet, hogy rosszul látom ha nagyot tévedek majd kijavítotok
Ajajj... a technika ördöge... Az előző hsz. folytatása...
Mit tett velünk a technika fejlődése?
Egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.
Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején? (forrás: internet)
1919.
JANUÁR 24.
A bukaresti román országgyűlés ünnepélyesen becikkelyezi Bukovina, Besszarábia és Erdély Romániával való egyesülését.
Reményik Sándor
1919 január 24
Egy zászlót vittek fegyvertelenül,
Komolyan, búsan -
És énekeltek rendületlenül.
És jött a sortűz, jött a puskatus,
Villant a szurony éle
És hullt a vér, a drága honfi vér
Az utca holt kövére.
A zászlót megragadták vad kezek.
Azután csend lőn, temetői csend,
Csak az órán a homokszem pereg.
A tépett zászló szent foszlányait,
Ha vihar volnék, most ragadnám innen.
S oh, be jól esnék zúgva, bőgve vinnem.
Nyargalnék velök a négy égi tájnak;
Mint terhes fölleget
Vinném, amelyből villámok cikáznak;
Mint vulkán pernyéjét, hamuesőt,
Mint halálfejű lepkék seregét,
Úgy vinném és hinteném szerteszét!
E pillangók vésztjósló serege
Ahol leszállna:
A mező üszkös lenne s fekete,
Akire hullna: égetné mint láva,
Mint jég dermesztené,
S többé nem lenne tőle nyugovása.
Lehullatnám az oltár küszöbén,
Hogy felborzadjon rá
A boldog menyasszony s a vőlegény!
Lehullatnám a bölcső közelébe,
Hogy álmából a békés kisded is
Riadjon fel a rettentő rengésre!
Lehullatnám a lezárt koporsóra,
Hogy koporsója fedelét a holt
Tépje fel e sikoltó riadóra!
Nem élne békén egy madárfiók,
Míg nem nőnének a megbántott földből
Új, bosszúszomjas magyar légiók!
Ha vihar volnék ... de nem vagyok vihar,
Csak könnyem csordul
A néma csendben és fogam csikordul.
A zászlót összetépték vad kezek -
Azóta csend van, temetői csend,
Csak az órán a homokszem pereg.
Válasz atisgyulai #63112. hozzászólására
Néhány ismerősömnek, -akik csak olvasók itt- szintén volt ilyen gondolata, mármint, hogy esetleg csak felültetés.Valamilyen osztrák gyilkos ügy is akkoriban volt a hírekben.
Lehet, hogy lesz valami megyei híradásban. Majd kinyomozzák.
Na de, reméljük a legjobbakat.
Annyira örülök Neked!!!!!
Nem kell tőlem bocsánatot kérned, gondoltam, hogy talán hiábavaló próbálkozás mélt írnom, hiszen írtad, hogy elvitték a szgépeket, de azért reménykedtem, hogy valami módon olvasol bennünket. Megnyugtató, hogy így állsz ehhez az embert próbáló helyzethez! Ne is add fel soha! Látod, csak itt is mennyi embernek (EMBERNEK) FONTOS VAGY!!! Szeretettel ölellek és küldöm a sok pozitív energiát!
Nem akarom elviccelni a problémádat, de amikor olvastam, azt mondtam hogy ilyen nincs.
Gondoltam csak szivatsz minket, és átálltál a krimi írásra.
Komolyra fordítva, örülök hogy megvagy, és kitartást!
És jelentkezz néha.
Fejér megyében, egy a tiedhez kísértetiesen hasonló eset volt a múlt héten.
Egy 19 éves fiú a szüleit akarta, bérgyilkossal megöletni.Esküszöm ez tiszta agyrém.
Megvagyok köszi mindenkinek,de ezt nagyon nehéz megemészteni. Egyenlőre annyit tudok(nyomozó barát),hogy bér..kost küldtek rám csak az feladta magát,hogy nem teszi meg.(Valami pancser volt hál istennek)Ezért élek még.Tényleg rendesek vagytok,hogy aggódtok és ŐRÖK HÁLA sokat segít és KÖSZÖNÖM! A gépeket még nem adták vissza az ügyészség vizsgálja a bizonyíték végett. Ha áll a vád 1-10 év kaptár.ÉN SOHA NEM ADOM FEL,erre a szavamat adtam régen egy EMBERNEK és ezt tartom míg élek még akkor is ha Ő már nem él. Még egyszer köszönöm majd jelentkezem!
ui: bocsánat RILEX de nem jut eszembe a jelszavam a freemailhoz de próbálkozok. Kölcsön gépem van most. sziasztok
Válasz UE-28 #63103. hozzászólására
Ez üres beszéd.Ha megvan a száma felhívod hogy mi újság jól van e és kész.Aztán meg leírod ide hogy minden rendben e.
Igen gondoltam, ezért csak felvetettem.
Bonyolult lelkivilággal rendelkező, érzékeny embernek tűnik.Remélem ha valóban segítségre szorul, most megbizonyosodhatott róla,hogy egy emberként állunk mellette és jelentkezik.
Igen azt írta hogy megadta neked a számát, ha esetleg segítségre lenne szükséged.
Ezért feltételeztem ha megakarják keresni, akkor te tudod az elérhetőségét . Persze abban az esetben, ha azt a telefont nem foglalták le.
Mikor mentem megvenni a gépet, akkor valóbán rámírt egy fórumozó, vélhetően arról a környékről ahonnan vettem a gépet, hogy ha segítségre van szükségem hívjam fel. Szerintem ő volt.
Ember, ez kemény, de erősnek kell lenned! Melletted vagyunk, és ha valóban igaz a rendőrség gyanuja, akkor az Isten gondviselése az, hogy a hatóság közbelépett.
Sajnos nem sokat tudok róla én sem.
Csak innen ismerem.
Írtam Neki privit, de még nem válaszolt.
Borzasztóan sajnálom. Valóban nem érdemelte a sorstól.
Helyileg merre van ez a fiú?
Segíteni kellene neki. (nem gyüjtésre, nem anyagiakra gondolok)
Lelkileg melléállni! Nem csak így odadobva az éterbe.
Néha elkaptam 1-1 írását.
Édesapjáról
Kedves kis "történeteiből".
Szerintem nem ezt érdemelné a sorstól.
Csak itt a hosszú èlet abbol lenne ha otthon baszik be az ürge sajàt borbol' azt megy a kocsmàba mert a kannàstol előbb lesz több az özvegyasszony'mint a bezàrt kocsma.
Válasz rilex #63080. hozzászólására
A történet szép és komoly, és olvastam is már korábban, így az itteni megjelenést, megjelentetést akartam honorálni inkább.
(Természetesen ezt csak én tudhattam és le akartam spórolni a szöveget és a virágot a mosoly-jelekkel.)
Az utolsó út
"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..."
109507 hozzászólás
Válasz 9020 #63121. hozzászólására
Az a baj,hogy döglenek a nyulaink,meg a világot genszterek irányitják,ha ezt nem étred az is baj...
Válasz 9020 #63121. hozzászólására
Szia
Én tettem fel a konzultációt bízva abban ,hogy az emberekben legalább az alapvető szakmák iránt megmarad a tisztelet.
De sajnos ez nem így van. Ezt láthatod, amíg nem az ő háza ég, nem az ő hozzátartozóját nem látják el a kórházban, nem hozzá ér későn a mentő,nem az ő tulajdonát nem védi meg a rendőr,addig nem érdekli.
Hála istennek,hogy a fent említett emberekben máig nagyobb a hivatás tudat mint az ego.
Minden tiszteletem a tiétek, és biztosíthatlak afelől, mi vagyunk túlsúlyban bár ki bár mit is mond.
Mert sokan vagyunk akiknek eloltottátok a házát, kimentettétek a hozzátartozóit, akár az életetek kockáztatásával is,vagy kivágtátok egy roncsból megadva az esélyt az életben maradásra.
Minden tiszteletem a tiétek.
Írta ezt neked.
Egy olyan ember akit 15 évvel, egy frontális baleset után a tűzoltóknak köszönheti,hogy megírhatta ezt a hsz-t.
Válasz balazoooo #63120. hozzászólására
Igazad van, tudtam miken fogok keresztül menni és látni/átélni részemről semmi gond ezekkel a dolgokkal csak ha a pénztárosnál a nap végén van 500ft hiány kifizettetik vele és kész. Nálunk ha hibázunk mindegy, hogy mit azt kőkeményen bevasalják rajtunk és van akitől még 8évig vonják a fizetéséből a havi 25000ft-ot, de van olyan aki életjáradékot fizet. Hangsúlyozom nem a 2x annyi bért kérjük.csak azt, hogy ne 2ember helyett keljen dolgozni, mert a pénztáros/pizzafutár többet keres. Nem kell álmából(ha tudtál szundítani 10 percet) 2perc múlva már a következő címre rohanni.
Nem vitatatkozom, megírtam a felmondásom 4 hónap múlva már nem rohanok senkiért álmomból felkeltve, mellékállásokban is befejeztem, mert kenyeres kocsin keresek ugyanennyit napi 8órában és ami a nagy előnye, hogy nem kell rohanni sehova és többet vagyok a családdal!
Azon gondolkodom, ha a többiek is így tesznek és nem lesz aki csinálja akkor ki fogja?
Ha azt mondják itt a nettó 250000ft ledozgozod a havi kötelezőt vagy van minimális túlóra és ennyi nem rángatnak össze-vissza akkor maradok!
Sokunkban a hivatástudat tartja a lelket, csak abból nem tudjuk a számlákat fizetni.
Az a baj, hogy amit a kormány propaganda mutat az nem fedi a valóságot. Aki nincs benne az nem látja át a való dolgokat
Válasz 9020 #7491. hozzászólására
Igazából kár belemennünk mert nem rajtunk fog múlni, hogy mennyit keresel de ha már megszólítottál akkor megpróbálok válaszolni:)
Amiket felsoroltál nagyon komoly dolgok és ez még csak egy része a munkádnak de én azt gondolom tudtad mit vállaltál mikor beleékeztél ha esetleg mégsem akkor pedig meg kell próbálni váltani de ez nem fog változni attól ha többet keresel és a kérdésedre válaszolva nem szeretném a te munkádat csinálni még véletlen sem ezért választottam olyat amit szeretek és nem a fizetés miatt.
De még egyszer mondom én nem sajnálom senkitől se a fizetését és igen nagyon kevés az a nettó 180.000 de hidd el a pénztárosnak is kevés nem csak neked és ez az ami kicsit zavart engem mikor egy közszolgálatot ellátó hivatalos szervezet elindít egy ilyen kérdőívet amibe pl a nettó 180.000 ezret hasonlítja a bruttó 300.000-hoz vagy ahol kilehetett tölteni mennyi fizetést tartok reálisnak ott is miért is nettó 250.000-ről indul?:)
Lényeg, hogy nem a tűzoltók ellen szólaltam meg(nagyon is becsületre méltó nem szakma hanem hivatás de nem biztos úgy kellene jutalmazni hogy 2-3 szorosát keresse mint egy pénztáros mert ő is ugyan úgy megérdemli azt a fizetés amiből megtud ÉLNI) hanem maga a kérdőív miatt mert nekem nem tűnik kicsit sem korrektnek és tartom is magam hozzá még akkor is ha ez sért másokat.
Ez az én saját véleményem lehet, hogy rosszul látom ha nagyot tévedek majd kijavítotok
Válasz rilex #63118. hozzászólására
Ajajj... a technika ördöge... Az előző hsz. folytatása...
Mit tett velünk a technika fejlődése?
Egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.
Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején? (forrás: internet)
Hm..... valahogy így...
"
Válasz nagypistivagyok2 #63106. hozzászólására
Megkaptam a telefont. Szombat 9 órakor hívlak!
Ez talán felvidít!
http://konyveskucko.reblog.hu/miert-nem-kepesek-tobbfele-figyelni-a-ferfiak-es-miert-nem-tudna
http://konyveskucko.reblog.hu/miert-nem-kepesek-tobbfele-figyelni-a-ferfiak-es-miert-nem-tudna
1919.
JANUÁR 24.
A bukaresti román országgyűlés ünnepélyesen becikkelyezi Bukovina, Besszarábia és Erdély Romániával való egyesülését.
Reményik Sándor
1919 január 24
Egy zászlót vittek fegyvertelenül,
Komolyan, búsan -
És énekeltek rendületlenül.
És jött a sortűz, jött a puskatus,
Villant a szurony éle
És hullt a vér, a drága honfi vér
Az utca holt kövére.
A zászlót megragadták vad kezek.
Azután csend lőn, temetői csend,
Csak az órán a homokszem pereg.
A tépett zászló szent foszlányait,
Ha vihar volnék, most ragadnám innen.
S oh, be jól esnék zúgva, bőgve vinnem.
Nyargalnék velök a négy égi tájnak;
Mint terhes fölleget
Vinném, amelyből villámok cikáznak;
Mint vulkán pernyéjét, hamuesőt,
Mint halálfejű lepkék seregét,
Úgy vinném és hinteném szerteszét!
E pillangók vésztjósló serege
Ahol leszállna:
A mező üszkös lenne s fekete,
Akire hullna: égetné mint láva,
Mint jég dermesztené,
S többé nem lenne tőle nyugovása.
Lehullatnám az oltár küszöbén,
Hogy felborzadjon rá
A boldog menyasszony s a vőlegény!
Lehullatnám a bölcső közelébe,
Hogy álmából a békés kisded is
Riadjon fel a rettentő rengésre!
Lehullatnám a lezárt koporsóra,
Hogy koporsója fedelét a holt
Tépje fel e sikoltó riadóra!
Nem élne békén egy madárfiók,
Míg nem nőnének a megbántott földből
Új, bosszúszomjas magyar légiók!
Ha vihar volnék ... de nem vagyok vihar,
Csak könnyem csordul
A néma csendben és fogam csikordul.
A zászlót összetépték vad kezek -
Azóta csend van, temetői csend,
Csak az órán a homokszem pereg.
Válasz atisgyulai #63112. hozzászólására
Néhány ismerősömnek, -akik csak olvasók itt- szintén volt ilyen gondolata, mármint, hogy esetleg csak felültetés.Valamilyen osztrák gyilkos ügy is akkoriban volt a hírekben.
Lehet, hogy lesz valami megyei híradásban. Majd kinyomozzák.
Na de, reméljük a legjobbakat.
Válasz nagypistivagyok2 #63106. hozzászólására
Ezt még hallani is szörnyű nem hogy átélni. Remélem mihamarabb túl teszed rajta magad és egy megfelelő társsal folytathatod az életed.
Válasz nagypistivagyok2 #63106. hozzászólására
Megnyugtató, hogy így állsz ehhez az embert próbáló helyzethez! Ne is add fel soha! Látod, csak itt is mennyi embernek (EMBERNEK) FONTOS VAGY!!!
Szeretettel ölellek és küldöm a sok pozitív energiát! 
Annyira örülök Neked!!!!!
Nem kell tőlem bocsánatot kérned, gondoltam, hogy talán hiábavaló próbálkozás mélt írnom, hiszen írtad, hogy elvitték a szgépeket, de azért reménykedtem, hogy valami módon olvasol bennünket.
Válasz nagypistivagyok2 #63106. hozzászólására
Szia!
Nem akarom elviccelni a problémádat, de amikor olvastam, azt mondtam hogy ilyen nincs.
Gondoltam csak szivatsz minket, és átálltál a krimi írásra.
Komolyra fordítva, örülök hogy megvagy, és kitartást!
És jelentkezz néha.
Válasz nagypistivagyok2 #63106 kitartàs! Az ember esze megàll.
Válasz nagypistivagyok2 #63106. hozzászólására
Örülök, hogy megvagy. Mikor olvastam csak pislogtam, hogy ilyen csak a filmekbe van.
Mondjuk a nem tudom, hogy is gondolta ezt a nejed...
Kitartást!
https://index.hu/belfold/2019/01/21/bergyilkos_felberelni_gyerek_szulogyilkossag_fejer_megye/
Válasz nagypistivagyok2 #63106. hozzászólására
Fejér megyében, egy a tiedhez kísértetiesen hasonló eset volt a múlt héten.
Egy 19 éves fiú a szüleit akarta, bérgyilkossal megöletni.Esküszöm ez tiszta agyrém.
Hát nem semmi hogy ilyen tényleg van.
Mit képzeltek hogy ez működni fog hipphopp oszt beleülnek a vagyonba?
Hihetetlen bmeg.
Megvagyok köszi mindenkinek,de ezt nagyon nehéz megemészteni. Egyenlőre annyit tudok(nyomozó barát),hogy bér..kost küldtek rám csak az feladta magát,hogy nem teszi meg.(Valami pancser volt hál istennek)Ezért élek még.Tényleg rendesek vagytok,hogy aggódtok és ŐRÖK HÁLA sokat segít és KÖSZÖNÖM! A gépeket még nem adták vissza az ügyészség vizsgálja a bizonyíték végett. Ha áll a vád 1-10 év kaptár.ÉN SOHA NEM ADOM FEL,erre a szavamat adtam régen egy EMBERNEK és ezt tartom míg élek még akkor is ha Ő már nem él. Még egyszer köszönöm majd jelentkezem!
de nem jut eszembe a jelszavam a freemailhoz de próbálkozok. Kölcsön gépem van most. sziasztok
ui: bocsánat RILEX
Válasz UE-28 #63103. hozzászólására
Ha megvan a száma felhívod hogy mi újság jól van e és kész.Aztán meg leírod ide hogy minden rendben e.
Ez üres beszéd.
Válasz UE-28 #63103. hozzászólására
Igen gondoltam, ezért csak felvetettem.
Bonyolult lelkivilággal rendelkező, érzékeny embernek tűnik.Remélem ha valóban segítségre szorul, most megbizonyosodhatott róla,hogy egy emberként állunk mellette és jelentkezik.
Válasz Nyanyó #63102. hozzászólására
Igazából ő akkor jelezte, hogy nem publikus a száma, és ezt nekem tiszteletben kell tartani.
Válasz UE-28 #63098. hozzászólására
Igen azt írta hogy megadta neked a számát, ha esetleg segítségre lenne szükséged.
Ezért feltételeztem ha megakarják keresni, akkor te tudod az elérhetőségét . Persze abban az esetben, ha azt a telefont nem foglalták le.
Válasz Sk Laci #63099. hozzászólására
Igen!
Válasz nagypistivagyok2 #63067. hozzászólására
Öregem veled van a teremtő... valamiért szeret hogy nem engedte meg ezt veled tenni. Jó ember vagy biztosan!
Nem tudom ilyenkor mit kellene mondani mer tilyet még nem is hallottam de veled van az ember gondolatban az tuti!
Válasz UE-28 #63098. hozzászólására
Ha jól emlékszem akor valahona Tata, Tatabánya környékéről veted a bálázót.
Válasz Nyanyó #63094
Üdv!
Mikor mentem megvenni a gépet, akkor valóbán rámírt egy fórumozó, vélhetően arról a környékről ahonnan vettem a gépet, hogy ha segítségre van szükségem hívjam fel. Szerintem ő volt.
Mivel flottul ment minden így nem telefonáltam.
Válasz nagypistivagyok2 #63067. hozzászólására
Ez nagyon kemény.
Bár nem ismerünk semmi körülményt, de azt soha nem fohom megérteni, hogy ilyenkor miért fordulnak az emberek ilyen brutális kegyetlenség felé?
Miért nem lehet azt mondani, hogy sajnálom, de ez van....
Elképesztő!
Remélem minden rendben veled, mert bár soha nem beszéltünk, de a hozzászólásaidból az derül ki, hogy jó ember vagy!
Kitartást!!!
Válasz nagypistivagyok2 #63067. hozzászólására
Ember, ez kemény, de erősnek kell lenned! Melletted vagyunk, és ha valóban igaz a rendőrség gyanuja, akkor az Isten gondviselése az, hogy a hatóság közbelépett.
Válasz atisgyulai #63092. hozzászólására
Jelenleg biztos minden segitsèg jol jönne neki. De lehet 'hogy nem kaphat segitsèget sem'mint irta'lehet nem is engedik.
Válasz atisgyulai #63092. hozzászólására
UE 28 lehet hogy tudja vele privátban beszélt.
Válasz atisgyulai #63092. hozzászólására
Sajnos nem sokat tudok róla én sem.
Csak innen ismerem.
Írtam Neki privit, de még nem válaszolt.
Borzasztóan sajnálom. Valóban nem érdemelte a sorstól.
Válasz rilex #63091. hozzászólására
Helyileg merre van ez a fiú?
Segíteni kellene neki. (nem gyüjtésre, nem anyagiakra gondolok)
Lelkileg melléállni! Nem csak így odadobva az éterbe.
Néha elkaptam 1-1 írását.
Édesapjáról
Kedves kis "történeteiből".
Szerintem nem ezt érdemelné a sorstól.
Válasz atisgyulai #63090. hozzászólására
Megelőztél... Azzal jöttem ide, hogy mindenképpen rákérdezek Pistire...
Válasz nagypistivagyok2 #63067. hozzászólására
Szia!
Mi újság? Rendben vagy?
(én még csak most olvastam)
Válasz .Richard. #63088. hozzászólására
Valóban szívet-lelket melengető.
Válasz rilex #63087. hozzászólására
Mint mondjàk' A sztàrok köztünk èlnek' Szuper!
A miskolci Herman Ottó Gimnázium diákjai és tanárai énekelnek abban a klipben, amiben Micheal Jackson és Lionel Richie az afrikai éhezők megsegítésére 1985-ben írt, és egy sor sztárral felvett dalát dolgozzák fel. A rendező, Kiss Zoltán a klip alatti kommentben elárulta, hogy minden hang hermanos diák vagy tanár hangja, és két kivétellel minden szereplő a saját hangján énekel. Kell ennél jobb imázsfilm egy iskolának?
Válasz .Richard. #63085. hozzászólására
De a régi jól bevált recepteket ma sem szabad figyelmen kívül hagyni!
Válasz rilex #63083. hozzászólására
Egèsz hamar magkapta a reggeli sajtòt !
Válasz rilex #63083. hozzászólására
Csak itt a hosszú èlet abbol lenne ha otthon baszik be az ürge sajàt borbol' azt megy a kocsmàba mert a kannàstol előbb lesz több az özvegyasszony'mint a bezàrt kocsma.
Válasz d-032a #63081. hozzászólására
Nemcsak Te tudtad... pontosan értettem a szándékot és éreztem a szavak nélkül kimondott gondolatot.
Válasz rilex #63080. hozzászólására
A történet szép és komoly, és olvastam is már korábban, így az itteni megjelenést, megjelentetést akartam honorálni inkább.
(Természetesen ezt csak én tudhattam és le akartam spórolni a szöveget és a virágot a mosoly-jelekkel.)
Válasz d-032a #63079. hozzászólására
Örülök, ha mosolyt hozhatok...
Válasz rilex #63076. hozzászólására
. . . . . . . . . . .
Válasz apuci #63077. hozzászólására
Ma esti szép
:
Az utolsó út
"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..."
Válasz nagypistivagyok2 #63067. hozzászólására
Azta q.va életbe.............
Válasz bandigh #63070. hozzászólására
Jó kérdések. - Baj van...!